Orbán levele a magyarokhoz: aggyad ide a tijedé pénzet!

Tisztelt Honfitársam!

Nem kertelek, mint ifjú férj a nászéjszakán, én is rögtön a lényegre térek. Pénzt kérek Öntől, de talán mondhatom így, mert hát mi mind egy család vagyunk: tetőled. Arra kell a pénz, hogy a Fidesz minél jobban szerepeljen a májusi Európai Parlamenti választáson. Legalábbis a hivatalos megfogalmazás szerint, mert ezzel indokoljuk azt, hogy most kéregetünk.

Miközben, kedves Honfitársam, te is tudod, hogy nem kampányra kell nekünk a pénz. Ez csupán álca, s bár egy részét, amit el nem lopunk, valójában plakátokra, és uszító hirdetésekre fordítjuk, mindez csak mellékes szál.

Te, tisztelt Honfitársam, a mi emberünk vagy. Te nem a szemednek, hanem nekünk hiszel. Köszönet ezért neked, kedves Honfitársam, nélküled sehol sem lennénk. Ezért szeretünk téged, mert nem akarod látni, ami ebben az országban történik. Te vagy a mi emberünk, aki nem lát, nem hall, nem szagol. Nem érzi a bűzt, amely belőlünk árad, és aminek egyetlen célja az, hogy folytathassuk, amit már majdnem befejeztünk.

Az ország szétlopásáról van szó, kedves Honfitársam, ha még nem esett volna le a tantusz. Ehhez kell a pénzed. Mert bár nekünk is van bőven, nem utolsósorban a te adódnak köszönhetően, de nekünk, mint tudod, az isten pénze sem elég. Nekünk az emberek pénze is kell. Hogy Mészáros Lőrinc néven újabb újságokat, televíziós csatornákat vehessek, mert azt szeretném, hogy a hangom még az eddiginél is több helyen és hangosabban legyen hallható. Ehhez kérem a segítségedet, tisztelt Honfitársam. Adj nekem pénzt, mert anélkül nem tudok létezni. Tőled kérek, tisztelt Honfitársam, mert hát kitől is kérhetnék. Te vagy az én egyetlen bevételi forrásom, úgyis, mint magyar adófizető. Ha majd egyszer meghalsz, mert még tisztelt Honfitársam, te sem élsz örökké, szobrot állítatok neked valamelyik házam kertjében, azzal a felirattal: az ismeretlen adófizető emlékműve.

Arra kérlek, így az év elején, amikor még azt hiszed, hogy minden előtted áll, adakozzál egy jobbsorosra érdemes ország szerencsétlen miniszterelnökének. Mert nem csak te vagy szerencsétlen, én is az vagyok. Nagy az én szomorúságom, el sem mondanám neked, hogy mekkora. Olyan hatalmas nagy az én fájdalmam, hogy arra még a tőled kapott pénz is legföljebb gyógyír lehet. E fájdalom oka pedig az, hogy, amint azt bizonyára te is észrevetted, nem lehettem igazi futballista, csak egy leharcolt, lesajnált ország miniszterelnöke.

Ezért kérem a segítségedet tisztelt Honfitársam. Hogy egy kicsit jobb kedvre derülhessek, amihez az is kell, hogy Mészáros Lőrinc barátom legközelebb ne csak háromszorosra, hanem négyszeresére növelje a vagyonomat.

Ahogy a magyar közmondás tartja: jobb kapni, mint adni. (Én legalábbis így ismerem.)

Hajráf Magyarország, hajráf magyarok!