Orbán maga cáfolta meg politikájának kereszténydemokrata, polgári voltát

Nagyon tanulságos, sok kitételében mélységesen felháborító és valótlanságokkal is megtűzdelt választási győzelmi beszédet mondott április 3-án este Orbán Viktor. Ebben a cikkünkben azonban csak egyetlen félmondatát vizsgáljuk meg, de azt alaposan. Azt, amikor azt mondta: „...az egész világ láthatta ma este itt, Budapesten, hogy a kereszténydemokrata politika, a konzervatív, polgári politika és a hazafias politika győzött”.

Orbán politikája valóban kereszténydemokrata, polgári és hazafias lenne? Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogászt, politológust kértük, válaszoljon meg a kérdésre.

Egy kereszténydemokrata nem lehet illiberális

„Ami biztos, hogy Orbán Viktor nem kereszténydemokrata” – szögezte le Szentpéteri. A kereszténydemokrácia ugyanis egy jobboldali, politikai ideológiai irányzat, egy kereszténydemokrata pedig elsősorban arról ismerszik meg, hogy liberális demokrata, aki liberális demokráciában szeretne élni. A liberális demokrácia nem más, mint egy politikai rendszer (s például a szociáldemokrácia is ide sorolandó), másik elnevezése „alkotmányos demokrácia”. A kettő 95 százalékban fedi egymást, a liberális demokrácia politikai rendszert lefedő kijelentése majdhogynem teljes mértékben megfelel az alkotmányos demokrácia jogi kifejezésnek – mutatott rá a politológus.

A kereszténydemokrata legfőbb ismérve tehát, hogy alkotmányos demokráciában akar élni, Orbán Viktor pedig nem alkotmányos, nem liberális demokráciát épít, ellenkezőleg, inkább felszámolta azt – fejtegette, aláhúzva: „azzal hogy Orbán illiberálisnak nyilvánította a saját rendszerét, önmaga cáfolta azt, hogy ő kereszténydemokrata lenne, hiszen egy kereszténydemokrata mindig alkotmányos demokráciában akar élni”. Nyomatékosan hozzátette: merthogy – nem lehet elégszer hangsúlyozni –, egy kereszténydemokrata mindig alkotmányos demokráciában akar élni.

S milyen politikai rendszert épít, épített ki Orbán? Egy hibrid rendszert, amire az jellemző, hogy állandó mozgásban van, a demokrácia irányából mozog a diktatúra irányban, vagy fordítva. Minden hibrid rendszernek van iránya, Magyarország pedig egyértelműen a demokráciából tart a diktatúra felé – mondta Szentpéteri, aki szerint „ez vitathatatlan, a kérdés csupán az, hogy bent vagyunk-e már a diktatúrában, vagy sem. Az azonban biztos, hogy már eljutottunk az autoriter rezsimhez”. 

A „polgári Magyarország” csak egy politikai termék

A „polgári” szó maga a német „bürgerlich” szó fordítása, abból ered, hogy vannak a polgári pártok és a nem polgári pártok, kormányok; amikor a szociáldemokraták benne voltak a koalícióban, akkor az nem volt polgári kormány, ha a CDU-CSU alakított kormányt, esetleg az FDP részvételével, akkor polgári volt – magyarázta Szentpéteri. Ezt a kifejezést a németek egészen mintegy tíz évvel ezelőttig így is használták, addig, amíg nem alakultak nagykoalíciók.

A „polgár” szónak egyébként számos árnyalata van a magyarban, van rezonanciája a polgárok fülében. A polgár ismérvei közé tartozik a középosztálybeli lét, a műveltség, a kulturáltság, a tájékozottság, az önálló egzisztencia, az értelmiségi lét maga – fejtegette az alkotmányjogász, politológus, mielőtt áttért volna arra, hogyan került a Fidesz „szókincsébe” a „polgári” kifejezés.

Ez amúgy a Fidesz politikai változáselméletének állatorvosi lova – mondta. Emlékeztetett arra, hogy a kilencvenes években találta meg Orbán ezt a Fidesz számára politikai termékként „lenyúlt” kifejezést – ahogy azt egyébként G. Fodor Gábor a Magyar Narancsnak 2015 februárjában adott interjújában kifejtette: „A jobboldali értelmiségiek közül sokan vannak abban a tévedésben, hogy a »polgári Magyarország« hívószót politikai realitásnak gondolják, pedig az természete szerint politikai termék volt. Ők még ma is azt gondolják, hogy az 1998 és 2002 közötti Magyarország valóban polgári Magyarország volt. Ez óriási tévedés”.

Ugyanakkor sokan kezdtek hinni a polgári Magyarországban, mint politikai realitásban. Pedig, ha tudták volna, honnan jött ez Orbánék számára! Politikatörténeti érdekességként elmesélte, hogy Horn Gyula, MSZP-s politikus, az 1994-es választások előtt készíttetett egy felmérést arról, hogy mi tetszik jobban az embereknek, a „polgári” vagy az „európai” jelző – az utóbbi nyert, nem is kicsit, így Horn úgy döntött, hogy a kormányzásakor ezt fogják használni. A Fidesz pedig lenyúlta a „polgári” kifejezést, az a Fidesz, amely korábban baloldali liberális volt. Közismert, hogy az 1990-es tavaszi választás előtt elővették az SZDSZ programját, amit egy kicsit balosítottak – emlékezik vissza Szentpéteri. A Fidesz egy balliberális pártként indult – ezt az irányzatot amúgy egész Nyugat-Európában szociáldemokratának nevezik. Ám az MSZP-SZDSZ kormányzása alatt, 1994-98 között áthúzódtak a jobboldalra, és nagyon jól jött nekik a „polgári” kifejezés. „Ami kifejezetten érdekes, de nem megmagyarázhatatlan, az nem más, mint hogy a jobboldal ennyire gyorsan befogadta a Fideszt, de hát persze a magyar jobboldal is a balról húzódott át a másik oldalra” – jegyezte meg az alkotmányjogász, politológus.

A hazafiságot hangoztatni nem kereszténydemokrata és nem polgári dolog

Nehéz értelmezni magát a kifejezést, hogy „hazafi” – állítja Szentpéteri arra hivatkozva, hogy valamilyen szinten mindenki hazafi. „Magyar vagyok, de az identitásom elsősorban az, hogy szülő vagyok, majd hogy európai, magyar, férfi ,stb., de ahogy azzal, hogy férfi vagyok, nem verem a mellem, ahogy a magyarságommal sem” – szögezi le az alkotmányjogász, politológus, hozzátéve: „ezt nagyon hangoztatni sem nem kereszténydemokrata, sem nem polgári”. Mint rámutatott: „Arról már nem is beszélve, hogy egy kereszténydemokrata soha nem nacionalista, soha nem gondolkodik nemzetállamban, miközben természetesnek veszi, hogy van hazája”.