Orbán nagyon szeret úgy szembeszegülni az EU-val, hogy Brüsszelből üzen haza

– Az április 3-i magyar országgyűlési választási eredmény mit üzen a nemzetközi politikának?

– Folyamatosságot. Azt, hogy amit megismertek az Orbán-kormánytól, várhatóan az fog folytatódni.

– Mennyiben súlyosbítja a helyzetet, hogy a Mi Hazánk mint szélsőjobboldali párt bekerült a parlamentbe?

– Ez magyar belpolitikai történés, belföldi tanulságai vannak. Hatása nem lesz az erőviszonyokra, mert igen csekély a létszámuk, és a Fidesznek önmagában is megvan a kétharmada. Még csak külső támogatásra sem szorul.

– Mennyire fog elszigetelődni ezek után Magyarország?

– Azt gondolom, hogy marad abban az állapotban, ami már eddig kialakult. Egyedül talán a lengyelek támogatják. Kaczyńskinak most volt egy friss nyilatkozata, hogy ők támogatják. Persze, mindig hozzáteszik, hogy az Oroszországhoz való viszonyban nagyon különböző a két kormány álláspontja. Rajtuk kívül más, számottevő támogatója Orbánnak nincs. Az EU-NATO-körön kívül Szerbia az egyetlen, és ott van még az alig titkolt orosz szimpátia, amit lépten-nyomon valamilyen módon kifejez.

 – És a V4-ekkel kapcsolatban?

– A V4 pillanatnyilag nem működik, mert Csehország és Szlovákia most semmilyen közösséget nem vállal Orbánnal, látványosan lemondták a védelmi miniszteri találkozót is. Egyedül – amint már említettem – Lengyelország nem tagadja meg teljesen, de azért az orosz kapcsolatot ott is a szemére hányják.

– Mik voltak az első nemzetközi reakciók a választás eredményeire eddig?

– Eddig csak nagyon keveset láttunk. Ezek azt a tényt rögzítik, hogy az Európai Unión belül a legnegatívabb kormány kapott újabb mandátumot, és itt az unió egysége és előrehaladása szempontjából semmi jóra nem lehet számítani.

– Mire számíthat ezek után Magyarország az EU-ban és a nemzetközi színtéren?

– Azt gondolom, hogy a feltételek nem változnak. A nyugati világ, és az EU mint egyik szervezete következetesen szokta érvényesíteni a normáit. Itt a költségvetéssel, és az ahhoz kapcsolódó helyreállítási alappal összefüggésben megfogalmazódott egy feltételrendszer, ami ellen két kormány kapálózott, a lengyel és a magyar – az összes többi elfogadta. Az Európai Bíróság is megerősítette, hogy ez a normatív rendszer érvényben van. Úgy tűnik, hogy a lengyelek hajlandók alkalmazkodni hozzá. Meglátjuk, hogy az újabb Orbán-kormánynak mi lesz az álláspontja, hajlandó-e teljesíteni a kiszabott feltételeket, és akkor hozzájut a pénzhez. Ha nem hajlandó, akkor valószínűleg addig nem folyósítják, amíg súlyos normatív különbségek vannak.

– Orbán választás utáni „győzelmi” beszédéből lehet arra következtetni, hogy ő – és ilyen módon Magyarország – mit üzen a nemzetközi politikának?

– Hogyne. Ő két névsort is beleszőtt a beszédébe, az egyik az ellenfeleié, a másik a barátaié volt. Az ellenfeleknél hallottuk, hogy Brüsszel, a nemzetközi baloldal, a hazai baloldalnak nevezett ellenzék, Soros, és ehhez tette hozzá nagyon ízléstelenül, hogy az ukrán elnök is ellene van. Ukrajnát – amely élet-halál harcot vív a túlerővel szemben – ilyenbe beleszőni, nagyon ízléstelen dolog. És, akkor jött a barátok fölsorolása, ami nagyon érdekes, mert nem államokat, nem is kormányokat, nem is politikusokat sorolt föl, hanem nemzeteket. Ezek közül egy-kettő azonosítható egy kormánnyal. Talán a lengyelek az említett módon, és Szerbia, ahol a kormány megértéssel vagy támogatással kezeli őt. Az összes többi gyaníthatóan azok a szélsőjobboldali pártok, amelyekkel Orbán összeszűri a levet, és amelyekkel barátkozik. Amikor azt mondja, hogy „az amerikaiak”, akkor valószínűleg az Trump és társasága, „a franciák” alighanem Marine Le Pen, „az olaszok” az elsőnek gratuláló Salvini. Tehát ott van, ahol volt. Ugyanabban a szélsőjobb szegmensben próbálkozik, ami egyre inkább elszigetelődik. Majd meglátjuk, hogy mi történik a francia választásokon az egyik emblematikus pártjukkal, Olaszországban már láttuk Salvini pávatáncát a hatalom és a szélsőjobb politika között. Azt gondolom, hogy a lényeges körülmények nem változtak.

– Az elképzelhető, hogy ezek után Orbán kiviszi az országot az unióból?

– Ezt nem hiszem. Erről már sokan, sokszor beszéltek. A hazai közvélemény ezt nem jól fogadná. Azok a magyarok, akik itthon nem boldogulnak, főleg az EU-ba, és Nyugat-Európába mentek, óriási ez az újabb magyar diaszpóra az EU területén, úgyhogy nem hiszem, hogy ezt a hazai politikai közvélemény bevenné, itt falba ütközne. Tulajdonképpen neki sem érdeke, hogy kivigye az országot az EU-ból, mert egyrészt onnan remél pénzt, hogy táplálja a saját támogatói körét, másrészt nagyon szeret úgy szembeszegülni az EU-val, hogy azt Brüsszelben teszi, onnan üzen haza, és a többi politikai barátjának.

– Ön szerint Orbán végig fogja tudni csinálni ezt a négyéves ciklust?

– Először nézzük meg, hogy milyen kormánnyal áll az újjáválasztott parlament elé, utána azt, hogy milyen politikai vonalat választ, mert ez egy új szakasz, új kihívás. Legfőképpen pedig azt, hogy miután minden hatalmi eszköz a kezében van, hogyan fogja kezelni a problémákat, amelyeknek egy részét ő maga idézte elő. A kiürített költségvetés, az elégedetlen pedagógusok, a leromlott egészségügy, ez mind csupa kihívás. Az eszközök a kezében vannak, lássuk, mit fog tenni, hogyan fog élni ezekkel.