Orbán páncélautóba ül
Nem merek általánosítani, legfeljebb kockáztatni a kijelentésemmel: aligha van még egy olyan ország, ahol ennyire a politikai ellentétek fókuszába kerülne a vírus okozta humanitárius és gazdasági válság. Magyarország – úgy látszik – még egy ilyen helyzetben sem tud kilépni a megosztottság világából; napok óta azt hallhatjuk, hogy melyik oldal a felelőse a járvány terjedésének. Hiába a katasztrófa, hiába, hogy senki nem találja egyelőre a védekezés hatékony módját. Még azt sem tudjuk, hányszor fordulhat meg a Földön a vírus, folyamatosan áldozatok szedve amerre jár – mi újra csak egymás vádolásával vagyunk elfoglalva. Noha nincs olyan szereplő, politikai aktor, aki ne az összefogás szükségességét hangsúlyozná, a valóság, a tények ezzel éppen szemben állnak.
A vihart az váltotta ki egyébként, hogy a kormány – Orbán Viktor képében, Varga Judit igazságügyi miniszter és Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes – olyan törvényt terjesztett elő, amely vég nélküli felhatalmazást adna önmaguknak a rendeleti kormányzásra. Értsd: mindaddig kikerülhetnék még a csekély parlamenti kontrollt is, amíg ők maguk nem határoznának a veszélyhelyzet megszűntéről. Hiába mondja el számos elemző, szakértő – többek között Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter –, hogy Orbánnak a létező törvények szerint is meg van minden lehetősége az intézkedésre, a miniszterelnök hajthatatlan: ennél többet akar, teljes felhatalmazást. Vezérlő tábornoki szerepbe vágta magát, folyamatosan katonai kifejezésekkel dobálódzik – amit persze megtett korábban is –, bizonyítván különös vonzalmát a militarizmushoz, most azonban ténylegesen is mozgósította a katonaságot. Hosszan sorolta, hány katonát, katonai és félkatonai szervezetet mozgósított, illetve helyezett szolgálatba 140 civil cég irányítására. Hogy erre miért van szükség egy láthatatlan ellenség – a vírus – legyőzésére, azt nehezen tudjuk értelmezni, de úgy látszik, most elegendő magyarázat erre az előbb említett különös vonzalom.
Nem az ellenzék felmentésére, csak a tények kedvéért: pártjaik mindaddig elfogadták Orbán döntéseit, amíg ez a törvénytervezet, amely megalapozza a kormány és a kormány fejének törvények felettiségét, meg nem jelent. Ami – tekintettel annak ok-szerűtlenségére – heves támadásokat váltott ki. Nem pusztán itthon, egész Európában. Vagyis a támadások nagyon is indokoltak: a parlamenti többség, azaz a miniszterelnök alá gyűrt képviselők, gondolkodás nélkül megszavazzák saját légneműsítésüket is. Sőt: hajlandóak hazug állításokkal védeni az intézkedést: Azt hangsúlyozzák – az ellenzékre mutogatva –, hogy nem igaz az állítás – ezt emelte ki Orbán Viktor is –: az országgyűlés bármikor összehívható, és a rendeleti kormányzást ily módon azonnal meg lehet szüntetni. A hithű fideszes szavazónak feltehetően elég ennyi, hogy azonnal behódoljon Vezérének, és nem hajlandó annak végiggondolására, hogy mennyire manipulatív ez a kijelentés. A parlamentet ugyanis kizárólag a többség akaratából lehet összehívni, a többség viszont a Fidesz. De úgy is fogalmazhatnék, hogy ma Magyarországon a többség a kisebbség, vagy precízebben az 1-ség, azaz maga Orbán Viktor. Ha ő akarja, akkor lesz parlament, ha nem, akkor nem. Márpedig pontosan tudjuk, hogy nem akarja. A katonai játékának fontos kelléke a Vezérlő Tábornok póza, és lehetőségei. Az elmúlt tíz év eléggé bebizonyította számunkra, hogy a jelenlegi hatalomban semmiféle önkorlátozás nincs, minden helyzetet, lehetőséget kihasznál saját hatásköre bővítésére, az összes működtethető jogi trükköt beveti, annak érdekében, hogy intézmények, szervezetek – mindközönségesen: a fékek és ellensúlyok – ne korlátozzák cselekvési szabadságát.
A demokrácia látszata azonban olykor-olykor falakat emelt elé, ő pedig demokratikus paravánokkal, vagy kommunikációs csavarokkal, nyelvi megoldásokkal szédítette táborát. Hogy Orbánt mérhetetlenül zavarják egyébként ezek a demokratikus gátak, azt a saját feltétlen hívein, vagy a rendszer haszonélvezőin túl, mindenki látja, tudja. A baj csupán az, hogy ebbe a halmazba nem tartoznak bele a Fidesz, és a Fidesz-be csavart kereszténydemokrata képviselők, így aztán minden további nélkül szolgálják az Urat, követik a még olyan elfogadhatatlan, demokrácia-ellenes lépéseit is. És hajlandóak szolgálni nyelvileg is; az egyébként jogász végzettségű, a törvényeket – feltételezem – jól ismerő kancellária miniszter, Gulyás Gergely szintén képes belemondani a kamerába: az országgyűlés bármikor összehívható. Gulyás pontosan tudja: az lenne az utolsó napja a kormányban, ha az ellenkezőjét állítaná. Ezért aztán nem is állítja. Inkább mondja a valótlant. Azért nem állítom, hogy hazudik, mert tankönyvszerűen igaz: elvileg bármikor összehívhatóak a képviselők. Ha megvan a többség. De a többség soha nem lesz meg, mert Orbánnak már a parlamentre sincs szüksége. Rendkívüli felhatalmazást akar, és – ha már felhatalmazás – nyugodtan, kontroll nélkül elhatalmasodhatnak katonai, harctéri álmai.
Most már csak azt szeretném tudni, vajon elhiszi-e, hogy a páncélozott járművekkel legyőzheti a vírust?
