Orbán politikai hatalmát a korlátlan költségvetésű propaganda működteti
Orbán elképesztően gátlástalanul és cinikusan, bármilyen eszközt felhasználva bánik az ellenzéki politikai szereplőkkel. De nem ez működteti elsősorban a politikai hatalmát, hanem a korlátlan költségvetésű propaganda – mondja Horn Gábor, a Republikon Intézet vezetője. Szerinte megroppant a Fidesz belső rendszere, és az is látszik, hogy a magyar társadalom egy jelentős részének morális ügyekben van védelmi reakciója.
Orbán 2006-ban mondta a Parlamentben, hogy: „az ellenzéket folyamatosan támadni kell, ellenségképet kell felépíteni, veszélyt kell megfogalmazni, patás ördögöt kell a horizontra rajzolni és utána ezt az ellenséget, ezt az ellenségképet meg kell vádolni a legképtelenebb vádakkal.” Mennyire vált be ez a módszer a Fidesznek?
Szerintem az ellenzék sarokba szorításának legfontosabb eszköze a korlátlan erőforrású propagandakampány, vagy hadjárat. A magyar kormány az elmúlt nyolc évben 1300 milliárd forintot herdált el propagandára, ami elképesztő összeg, döbbenetes szám. Orbán a 2006-os harmadik bukása után arra jött rá, hogy a propaganda az eszköz, a kommunikációt kell uralni, és akkor ő lesz helyzetben. Tulajdonképpen eszközként használja az ellenzéki politikai szereplőket is. A legtöbbet Gyurcsányra költ, súlyos, százmilliárdos költségvetése lehet annak, amit a Fidesz belefektetett, hogy ördögi figurává varázsolja. Hozzáteszem, ez Gyurcsány számára is hasznos, mert ettől válik a DK a legerősebb ellenzéki párttá, hiszen „az ellenségem ellensége a barátom”. Az Orbán-gyűlölőknek az Orbán által megépített ördög pedig nyilván a megoldás.
A kormánynak 2010 óta folyamatosan kétharmados parlamenti többsége van. Most már nem elég a kétharmad, bírói ítéletekkel és más módon le is kell szalámizni az ellenzéket?
Ezeknek jelképes elemei vannak, de azt gondolom, valójában ennek nincs jelentősége. Ha én ellenzék lennék, akkor sokkal többször elmondanám, hogy hány köztörvényes politikai bűnöző ült, vagy ül a Fidesz padsoraiban, hány, olyan volt parlamenti képviselő, helyi polgármester, államtitkár, vagy épp miniszter van, bűnvádi eljárás alatt, vagy éppen már börtönbe zárták. Az elmúlt 14 évből legalább egy tucatot tudnánk mondani, ami döbbenetes. Varjú László DK-s politikus 900 ezer forintos, teljesen megalapozatlan pénzbüntetése, vagy Fekete-Győr András volt Momentum elnök füstgyertya-dobása ahhoz képest semmi, ahogy Orbán elcsalja a választásokat, vagy a határ mentén megvásárolja a határon túli szavazatokat különböző eszközökkel. Szerintem ezt a választók értik. Nem gondolom, hogy akár Varjú, akár Fekete-Győr azon kívül, hogy el lehet mondani, milyen csúnyák vagytok, jelentősebb szerepet töltene be. Nem ezen múlik, hanem azon, hogy a 2,3-2,5 milliós Fidesz-hívő tagozat megkapja a „napi betevő falatot”, amit megkap a saját kiépített rendszerein keresztül. A pénz nem számít, és ez az, ami működőképes. Fontos része ennek, hogy miközben Varjú Lászlón térdel négy nagydarab biztonsági őr, Varjú Lászlót ítélik el garázdaságért. Szerintem azonban a tényleges politika alakításában ennek nincs jelentős szerepe. Azért az is látszik, hogy a magyar bírói testület még nagyjából és egészében állja a sarat. Hiszen látjuk, hogy nem lett teljesen bedarálva, nem hagyja magát. Nagyon fontosnak tartottam, hogy felszólaltak a bírák, miután a bírói testület elnöke bezárta azt a lapot, amely felszínre hozta a kegyelmi botrányt. Azért ezek fontos jelzések.
Azt el tudja képzelni, hogy a kegyelmi botrány és a pedofil ügy annyira megrázta a Fideszt, hogy erősebb eszközökhöz folyamodik, és akkor el lehet mondani, hogy bűnözők vannak az ellenzékben?
Hány fideszesről lehet elmondani, hogy bűnöző? Inkább az a kérdés, hogy hányról nem. Azért ezek a magyar politikában sajnos nem megrázó mondatok. Ez körülbelül olyan, hogy „be, be, be, neked is van bűnöződ”. És azért a mértékek meg a történetek nem ugyanolyanok. Mondjuk a volt igazságügyi államtitkár elképesztő korrupciós ügye, és az, hogy négyen térdelnek Varjú Lászlón, vagy, hogy egy játék füstgyertyát valaki eldob, nincs pariban egymással. Szerintem ezt a választók értik, főleg a nem Orbánban gondolkodó választók.
Csakhogy mindig csak a nem az Orbánban gondolkodók értik, az Orbánban gondolkodók pedig nem…
Persze, mert nekik ez van felkínálva. Valószínűleg keveset, vagy semmit nem tudnak azokról az Orbán-bűnökről, vagy az Orbán-család történeteiről, amikről itt beszélünk. Magyar Péternek, a volt igazságügyi miniszter exférjének abból a szempontból most érdekesek a nyilatkozatai, hogy tényleg felfedi ezt az egész maffiaállamot belülről látva, azt, amit produkál ez a társaság. Például, hogy a miniszterelnök felesége kézi vezérléssel irányít, ami teljes abszurditás, hogy az Orbán család most már nem csak Tiborczból, a miniszterelnök vejéből, az apjából, meg a testvéréből áll, hanem még szélesebb körű a birtok. Szerintem az már nem csak az ellenzéki szavazók számára látható, hogy itt kiépült egy olyan birodalom, ami teljesen elképesztő, és teljesen elfogadhatatlan eszközökkel épült ki. Ehhez képest a füstgyertya tényleg lényegtelen elem.
De mi az oka annak, hogy Orbánék olyan erősen igyekeznek megszabadulni attól, hogy részesei a kegyelmi botrányt kirobbantó pedofil ügynek, és megpróbálják az egész pedofília témát az ellenzékre kenni?
Lehet ezzel próbálkozni, de azért az látható, hogy ez az egész kegyelmi üggyel nem megy. Az a 150 ezer ember, aki a Hősök terén volt, nehezen tagadható le, vagy vonható kétségbe. Az a történet, amit itt láttunk és alapjaiban kérdőjelezi meg az egész Fidesz-bagázs moralitását, az itt van. Fölépült egy buborék abból, hogy mi vagyunk a gyerekvédelem pártja, ami egy nagy hazugság volt, mert soha nem voltak azok, sőt, a kiszolgáltatottságukat növelték azzal, hogy megszüntették azokat a védelmi rendszereket, amelyek ezeknek a kiszolgáltatott gyerekeknek segíthettek volna. Ehhez képest fölépítettek egy olyan hazug gyermekvédelmi törvényt, amit összekapcsoltak az LMBTQ közösséggel, aminek következtében megint egy gyűlöletkeltő propagandát tudtak elindítani. Ami egyébként megbukott Magyarországon, mert a népszavazásuk elbukott, csak nem szeretnek arról beszélni, hogy ez egy sikertelen történet volt. Igaz, ők szeretik sikerként eladni, de végül is ez egy bukott népszavazás volt minden ráköltés és propaganda ellenére. Azt gondolom, hogy ezeknek a dolgoknak vannak korlátai. Az is látszik, hogy a magyar társadalom egy jelentős részének – legalábbis a morális ügyekben – van védelmi reakciója. Én ezt látom az egész történetben. Megroppant a Fidesz belső rendszere, és azért itt három olyan embernek kellett félreállnia, aki fontos Orbán számára. Talán Balog Zoltán lehetett közülük a legfontosabb, de Novák Katalin is egy megépített, akár politikai utódként is szerepelhető figuraként jelent meg a képben. Ehhez képest egy pillanat alatt vette le a főnök őket a sakktábláról. Azért az is jellemző, hogy sehol semmilyen testületi ülés, Orbán mondja meg, hogy kinek mikor kell menni. Annyi tartás nincsen a három közül egyikben sem, hogy kiálljon, és elmondja az igaz történetet. Merthogy igazából még mindig nem tudjuk, hogy mi történt. Annyi gerinc, annyi önállóság egyikben sincs, Novák Katalinban sem, hogy kiálljon, és elmondja, ez történt velem, elnézést kérek a gyerekektől, hibáztam, ő kért meg engem a kegyelem megadására, ezért, miután száz éve jóbarátok vagyunk, elfogadtam. De semmi. Még csak a látszata sincs annak, hogy itt egy működő polgári demokráciában élnénk, és szerintem ez most mindenki számára felfeslett.