Orbán politikájának lényege, hogy állandóan kétfelé próbál „játszani”

A magyar-orosz csúcstalálkozónak volt egy Magyarországról szóló része is, amin – az MTI tudósítása szerint – a közelgő magyar választásra kitérve, egyetértettek abban, hogy utána még sokáig szeretnének együttműködni. Orbán kijelentette, hogy „Szeretnék nyerni, jó reményeim vannak arra, hogy hosszú évekig működhetünk együtt", Putyin pedig úgy fogalmazott, hogy sok mindent tettek együtt, ami a nép javát szolgálja, és nagyon reméli, hogy ezt a munkát folytatni tudják. Számíthat ezügyben bármiféle segítségre Putyintól?

Ezt soha nem fogjuk megtudni.

Ukrajnával kapcsolatban Orbán Viktor azt hangoztatta, hogy a látogatása „békemisszió” is, az Európai Unió részéről „készen állunk egy észszerű megállapodásra”, az EU egyetlen vezetője sem akar háborút. Tényleg játszhat Orbán Viktor közvetítő szerepet ebben az ügyben?

A találkozó előtt most először jelentette be Orbán, hogy konzultált Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral, Macron francia elnökkel, aki most az EU elnökségét viszi. Ilyen korábban nem volt, most azért adott a formára. Ugyanakkor tartalmilag ő nincs abban a helyzetben, hogy közvetítsen, mert ahhoz egy olyan bizalmi pozíció kell, amit ő réges-rég eljátszott mind a NATO-ban, mind az EU-ban. Amikor itthon a honvédelmi miniszter kibeszél a NATO pozíciójából, és azt mondja: Magyarország olyan erős, hogy még jelképes katonai jelenlét sem kell ide, akkor nagyon érdekes, hogy mitől lettünk hirtelen ilyen erősek. Macronnak azt nyilván mondta, hogy megyek Moszkvába, de Orbán nem bírja az EU meghatározó erőinek a bizalmát. Különösen azután, hogy a Néppártból kirakták. Amíg volt egy magyar-német bizalmi kapcsolat, amíg a Fidesz benne volt a legnagyobb politikai családban, az Európai Néppártban, addig még volt háttere. De most a szélsőjobbal kalandor találkozókba bonyolódik, nem tartozik sehova, folyik ellene több jogállamisági eljárás. Ilyen pozícióból nem lehet közvetíteni.

Putyin emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi biztonság tekintetében Moszkva elküldte javaslatait a NATO-nak és az Egyesült Államoknak is. Lehet, hogy az orosz elnöknek nem annyira fontos, hogy komolyan vegye a NATO-val kapcsolatban bármilyen megjegyzését?

Putyinnak az tetszik, hogy Magyarország kilóg a NATO-ban és az unióban is a sorból, neki erre van szüksége. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője meg is dicsérte, hogy milyen imponáló, hogy Magyarország független. Nekik pontosan erre van szükségük, fellazítani, bomlasztani az EU-t is, meg a NATO-t is.

Akkor ez végül egy „nesze semmi, fogd meg jól” tárgyalás?

Azért nem, mert a témák önmagukban fontosak. Az időzítés azonban kifejezetten provokatív az orosz-ukrán viszony miatt, és ennyire közel a magyar országgyűlési választáshoz.

Végül is ezt a találkozót ki kezdeményezte?

Ehhez mind a kettő kell, különben nem jön össze, de nekem az a gyanúm, hogy ezt inkább Orbán szorgalmazta.

Pont a választások miatt…

Így van. Ez eléggé adja magát a közeli dátum okán. 

Közben forog a diplomácia Ukrajna körül, lóg-e a fejünk fölött a háború?

Ilyen fokú katonai felvonulás még nem volt, amióta a Szovjetunió szétesett, és a kétpólusú világrend nem létezik. Putyin most nagyon erősen a katonai fenyegetéssel próbál operálni, ráijeszteni a nyugatra, hogy engedje el Ukrajnát, és az legyen ismét az övé. Amíg az „izmozás” folyik, addig nem lehet tárgyalni. Ezt fordítva szokták mondani, amíg tárgyalunk, addig nem lövünk. Ez is igaz. De amíg hadsereget vonultatunk fel, addig nem lehet a tárgyalóasztalhoz ülni. Ezt a katonai jelenlétet lényegesen mérsékelni kellene ahhoz, hogy a felek leülhessenek, és nyugodtan elkezdjenek tárgyalni a megoldásról. Ma nem tartunk itt, ma a fenyegetés ott van jelen Ukrajnában is és Belaruszban is.

Lehet, hogy Oroszország a háta mögött Kínával gondolja mindezt komolyan?

Nyilván számít más támogatásra is, elsősorban Kínára, ugyanakkor meg Európának szüksége lenne Oroszországra, éppen a Kínával kapcsolatos erőegyensúly miatt. Ez egy állapot, amelyből valamerre ki kell törni, és most ezt keresi a diplomácia. De mondom, vagy erőt fitogtatunk, vagy tárgyalási javaslatokat teszünk.

Az, hogy Orbán „adott a formára” a NATO-val és az EU-val szemben is jelentheti azt, hogy szeretne visszalopakodni jelentősebb szerepben az EU-ba, minthogy páriaként bolyong az EU szélén?

Én azt hiszem, hogy ezt ő már régen eljátszotta. Innen visszatérés nincsen. Ő ül a kerítésen, és nézeget jobbra, balra, de ahhoz benn kellett volna maradni mondjuk a Néppártban. Ez a hajó már elment.

Ezért játszik kétkulacsos játékot Orbán?

Az ő politikájának a lényege az, hogy állandóan kétfelé próbál „játszani”. Csakhogy a nemzetközi kapcsolatokban azokat értékelik, akik kiszámíthatóak, egy világos értékrend alapján állnak, és nem ide-oda járják a Kállai-kettőst.