Tóth József: hiba volt kizárni a polgármestereket a parlamentből

Tudatos városépítésből lett presztízs

A beszélgetés elején Tóth József kerülte a magánéletét érintő kérdéseket, és hangsúlyozta, hogy fia közéleti szerepvállalását családi ügyként kezeli. A polgármester ezt követően a XIII. kerület fejlődéséről beszélt, amelyet hosszú távú tervezés eredményének nevezett.

Felidézte: amikor az 1990-es évek közepén átvette a kerület irányítását, komoly szakmai előrejelzések szóltak arról, hogy a városrész funkcióit veszítve jelentős népességcsökkenés elé nézhet. Ennek elkerülésére olyan fejlesztési stratégiát dolgoztak ki, amely egyszerre épített a kerület munkahelyi, lakóhelyi és rekreációs szerepére. Mint fogalmazott, „egy településnek minimum három funkciója van”, és mindegyik területen hosszú távú terveket készítettek.

A XIII. kerület átalakulása szerinte különösen a gazdasági szerkezetváltásban érhető tetten. A rendszerváltás utáni privatizációval kiürülő iparterületeket a kerület vezetése már évtizedekkel ezelőtt rozsdaövezeti fejlesztési területként kezelte. Tóth szerint olyan kereskedelmi és szolgáltató központok létrehozását ösztönözték, amelyek képesek voltak magas hozzáadott értékű munkahelyeket teremteni. Példaként említette nagyvállalatok mérnöki és pénzügyi központjait, valamint azt, hogy ma már több tízezer vállalkozás működik a kerületben.

A beruházók megjelenését kezdetben kedvezményekkel segítették. A polgármester szerint még az európai uniós csatlakozás előtt adókedvezményekkel és rugalmas városépítési együttműködéssel próbálták vonzóvá tenni a kerületet a befektetők számára. Úgy vélte, sikerült megtalálni azt az egyensúlyt, amelyet a lakosság még elfogadhatónak érzett, miközben a beruházók is megtalálták számításaikat. Ennek következményeként szerinte a XIII. kerület presztízse önfenntartóvá vált.

Lakásépítések, lakosságcsere és a korrupció megelőzése

Tóth József szerint a fejlődés a lakhatásban is látványos. Elmondása alapján polgármestersége kezdetén 54–56 ezer lakás volt a kerületben, ma viszont már közel 85 ezer. A lakásépítések szerinte nemcsak a kerület vonzerejét növelték, hanem a helyiek vagyonosodását is elősegítették, hiszen az ingatlanok felértékelődtek.

A városrész társadalmi szerkezete ugyanakkor jelentősen átalakult. A polgármester arról beszélt, hogy ma elsősorban fiatalabb, közép- és alsó középosztálybeli korosztályok költöznek a XIII. kerületbe, amit a jó infrastruktúra, az egészségügyi és szociális ellátórendszer, valamint a zöldfelületek fejlesztése tesz vonzóvá. Példaként említette, hogy a közterületi zöldfelületek nagysága, a parkok és játszóterek száma is jelentősen nőtt az elmúlt évtizedekben.

A beszélgetésben szóba került az önkormányzati korrupció kérdése is. Tóth József azt mondta, tudatosan olyan rendszereket építettek ki a lakásgazdálkodásban, a szociális és egészségügyi ellátásban, amelyek minimalizálják a visszaélések lehetőségét. Úgy fogalmazott: a polgármester „a legkevesebb döntést tartja magánál”, a hangsúly a kollektív és közösségi döntéseken van, ahol erős kontroll működik.

A műsorvezető felvetésére, miszerint sok polgármestert értek korrupciós kísérletek, Tóth azt mondta: közvetlen próbálkozás ritkán fordult elő, közvetett utalások azonban akadtak. Hozzátette, egy vezetőnek olyan magatartást kell tanúsítania, amely eleve kizárja az ilyen helyzeteket.

Kritika az önkormányzati rendszerrel szemben

A polgármester hosszabban beszélt az önkormányzatok helyzetéről is, amelyet az elmúlt másfél évtized egyik legnagyobb vesztésének nevezett. Emlékeztetett arra, hogy országgyűlési képviselőként részt vett a jelenlegi önkormányzati rendszer kialakításáról szóló vitákban, és már akkor figyelmeztetett azokra a veszélyekre, amelyek szerinte később valóra váltak.

Álláspontja szerint a jelenlegi szabályozás nincs összhangban az európai önkormányzati normákkal, és az önkormányzatok korábbi autonómiája jelentősen csorbult. Úgy fogalmazott: míg korábban a központi kormányzatok – még ha konfliktusok árán is – elfogadták az önkormányzati szuverenitást, addig az elmúlt tizenhat évben „alattvalóként kezelték” az önkormányzatokat.

Külön kitért az úgynevezett szolidaritási hozzájárulásra, amelyet súlyos pénzügyi tehernek nevezett. Számításai szerint a különféle központi elvonások – az iparűzési adó egy részének elvesztése, a gépjárműadó és más bevételek elvonása – összességében mintegy 130 milliárd forintos veszteséget jelentettek a XIII. kerület számára 2010 óta. Ezt a fejlesztési lehetőségektől elvont forrásként értékelte.

Tóth József szerint az új politikai ciklus egyik legfontosabb feladata egy új önkormányzati törvény megalkotása lehetne. Olyan szabályozást sürgetett, amely újragondolja a közfeladatok elosztását, nagyobb önállóságot biztosít a településeknek, és figyelembe veszi a különböző településtípusok eltérő adottságait. Budapest esetében külön szabályozást tartana indokoltnak, mondván: a főváros gazdasági, közlekedési és kulturális szerepe nem hasonlítható egy kisebb településéhez.

A XIII. kerület jövőjéről szólva elmondta: a jelenlegi fejlesztési koncepció 2033-ig szól, és szerinte a városrész már olyan fejlődési pályára állt, amelyről „nem lehet lelökni”. További lakásépítéseket, korszerűsítéseket és zöldfelületi fejlesztéseket ígért, hangsúlyozva, hogy a kerület presztízse hosszú távon is megőrizhető.

A beszélgetés végén a politikai változásokról is szó esett. Tóth József azt mondta: az utolsó kampányhetek közhangulata alapján már valószínűnek tartotta a kormányváltást, de szerinte az ország számára a valódi kérdés nem pusztán a kormányváltás, hanem a rendszerszintű átalakulás lehetősége. Úgy vélte, az új vezetésnek először fel kell mérnie az állam működésének állapotát, majd világos stratégiát kell kialakítania a közfeladatok, a gazdasági viszonyok és az intézményrendszer újraszervezésére.