Egyre látványosabb a NER bomlása: Orbánéknak meg kell bűnhődniük
A politikai bosszú és a jogállami jóvátétel közötti határvonalról, a társadalmi elégedetlenség kezeléséről és a NER lebontásának dilemmáiról beszélgetett a Klikk TV Egyenleg című műsorában Kuncze Gábor és Baka F. Zoltán. A vita középpontjában az állt: mi fontosabb egy kormányváltás után – a működő ország gyors helyreállítása vagy az előző rendszer felelőseinek elszámoltatása? A válasz egyik vendég szerint sem egyszerű, mert miközben a társadalom igazságot vár, a jogállami keretek szűk mozgásteret hagynak.
A jóvátétel határai: mi orvosolható, és mi nem?
A beszélgetést az a kijelentés indította el, amely szerint az új politikai vezetés nem bosszút, hanem jóvátételt szeretne azért, amit a Fidesz 16 éves kormányzása alatt az országgal történtnek tartanak. A kérdés azonban rögtön értelmezési problémákba ütközött: mit jelent valójában a jóvátétel egy olyan politikai korszak után, amely sokak szerint súlyos társadalmi és gazdasági károkat hagyott maga után?
Kuncze Gábor szerint a bűncselekményeket világosan el kell választani a politikai elégedetlenségtől. Ha valaki törvényt sértett, annak viselnie kell a következményeket, de ezt nem a politika feladata levezényelni. A büntetőjogi felelősségre vonás szerinte kizárólag az arra hivatott intézmények dolga, különben ismét ugyanabba a hibába csúszhat bele a politika, amely korábban rendre kudarcot vallott az elszámoltatási kísérletekkel.
A valódi jóvátétel azonban ennél sokkal összetettebb ügy. Visszakaphatják-e például állásukat azok a tanárok, akiket tiltakozásuk miatt eltávolítottak? Kaphatnak-e kompenzációt azok a vállalkozók, akik azért mentek tönkre, mert a közbeszerzéseket politikailag beágyazott szereplők nyerték el? Az ilyen sérelmeket – hangsúlyozta Kuncze – nem lehet egyszerűen „jóvá tenni”. A büntetés nem egyenlő a reparációval, mert az elveszett évek, lehetőségek és egzisztenciák nem állíthatók vissza teljesen.
Baka F. Zoltán úgy vélte, az új politikai vezetésnek mégis kezelnie kell a társadalmi várakozásokat, mert az elszámoltatás az egyik legerősebb ígéretként jelent meg a kormányváltás előtt. Ugyanakkor figyelmeztetett: teljes körű elégtétel nem lesz. Sok olyan ügy maradhat következmények nélkül, amelyeket ugyan erkölcsileg problémásnak tart a közvélemény, de jogi szempontból nehezen bizonyíthatók vagy már elévültek.
Történelmi párhuzamok: a rendszerváltás árnyéka
A beszélgetés során többször előkerült az 1990-es évek elejének egyik legismertebb vitája, a Zétényi–Takács-törvény körüli konfliktus. Az akkori jogszabály a kommunista rendszer legsúlyosabb bűneinek utólagos jogi számonkérésére tett kísérletet, különösen az 1956 utáni megtorlások ügyében. Az elképzelés végül alkotmányossági akadályokba ütközött, és az Alkotmánybíróság megsemmisítette.
Baka szerint a mostani helyzet egyik legfontosabb tanulsága éppen ebből a történetből olvasható ki. A rendszerváltás idején is erős társadalmi igény volt az igazságtételre, de a jogállam korlátai miatt ez csak részben valósult meg, ami sokakban tartós elégedetlenséget hagyott maga után. Most hasonló folyamat rajzolódhat ki: a közvélemény sokkal szélesebb körű felelősségre vonást várhat annál, mint amit a jog valójában lehetővé tesz.
Kuncze ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az akkori társadalom korántsem volt egységes. Sokan biztonságosnak és kiszámíthatónak élték meg az előző rendszert, amit az is bizonyított, hogy néhány évvel később a szocialisták visszatérhettek a hatalomba. A nosztalgia és a romló életkörülmények sokszor felülírják az igazságtétel iránti vágyat – figyelmeztetett.
A beszélgetésben szóba került a III/III-as ügynökakták ügye is, amely több mint három évtizede rendezetlen kérdés. Kuncze szerint a rendszerváltás utáni politikai elitek – különböző oldalakon állva, időnként összefogva – rendre megakadályozták a teljes nyilvánosságot. Szerinte ez arra példa, hogy a múlt feltárásának politikai korlátai mindig erősebbnek bizonyultak a társadalmi igazságérzetnél.
A rendszer bomlása és a „középszint” lázadása
A műsor egyik legérdekesebb része azt vizsgálta, miért indultak be látványosan különböző vizsgálatok és nyomozások közvetlenül a választás után, annak ellenére, hogy számos kulcspozícióban még mindig a korábbi rendszer emberei ülnek.
Baka szerint egy autoriter struktúra mindig a középszinten kezd el bomlani. Az adminisztrációban dolgozó tisztviselők, végrehajtók és apparátusi szereplők érzik meg elsőként a politikai változást, és gyakran saját helyzetük biztosítása érdekében gyorsítják fel az ügyeket. Nem feltétlenül erkölcsi meggyőződésből, hanem önvédelemből: szeretnék világossá tenni, hogy nem ők voltak a döntéshozók.
Kuncze ezt azzal egészítette ki, hogy sok rendőr és nyomozó évek óta várhatott arra, hogy bizonyos ügyekben szabadabban járhasson el. Szerinte komoly tévedés azt hinni, hogy a végrehajtó szervek minden tagja lojális volt a rendszerhez. Sokak számára frusztráló lehetett, ha nyomozások közben informálisan azt jelezték: „arra nem megyünk”.
A vendégek több példát is említettek olyan ügyekre, amelyekben korábban nem történt érdemi előrelépés, most azonban hirtelen felgyorsultak az események. Ezek alapján mindketten úgy látják, hogy a korábban rendkívül stabilnak hitt rendszer váratlanul gyorsan kezdett szétesni.
A legnehezebb kérdés azonban továbbra is az marad: meddig terjed a felelősség? Csak a politikai vezetőket illeti-e megvetés, vagy azokat is, akik végrehajtották az utasításokat? A beszélgetés résztvevői szerint ez lesz az egyik legkényesebb morális és politikai dilemmája az új korszaknak.
