Lengyel László: ha Orbánékat bilincsben viszik el, sosem térhetnek vissza a politikába

Rohamtempóban induló kormányzás: „kampányüzemmód” a hatalomban

„Egészen lenyűgőző az a tempó, amivel Magyar Péter birtokba vette a kormányzatot, a kormányzati apparátust, a nyilvánosságot, az emberek figyelmét” – vetette fel Bolgár György, amire Lengyel László úgy reagált: szerinte „forradalom van”, és az új politikai helyzet rendkívüli gyorsaságot követel.

A közgazdász három fő okot sorolt fel arra, miért kell az új felállásnak villámtempóban cselekednie. Az első az európai pénzek kérdése: szerinte ha az új kormány hozzá akar jutni az uniós forrásokhoz, rövid idő alatt teljesítenie kell a jogállamisági feltételeket. Mint fogalmazott, „nagyon gyorsan kell produkálnia azt a 28 pontos jogállami ígérvényt”, hogy az ország újra hozzáférhessen az európai pénzekhez.

A második ok a gazdasági helyzet. Lengyel szerint az új vezetés szembesülhetett azzal, hogy a költségvetési helyzet súlyosabb a vártnál. Úgy fogalmazott: amikor „belenéztek a kasszába”, azt láthatták, hogy „csak adósságlevelek vannak és kifosztotta az előd a kasszát”. Ezért azonnal új költségvetési megoldásokra lehet szükség.

Harmadik elemként a politikai bizonyítási kényszert említette. Szerinte az új vezetésnek gyorsan demonstrálnia kell, hogy képes a kormányzásra, mert az előző rendszer egyik fő érve az volt, hogy az ellenzék „képtelen kormányozni”. Éppen ezért – mondta – a cél annak bizonyítása, hogy „meg tudjuk csinálni, gyorsan felállunk és lesz költségvetés és lesz jogállami helyzet”.

Lengyel úgy látja, a jelenlegi működésben erősen érződik a személyes politikai jelenlét szerepe. Magyar Pétert olyan vezetőként írta le, aki „állandóan megy, megy, megy”, és akinél a kormányzás látványosan összefonódik a folyamatos fizikai jelenléttel, utazásokkal, megszólalásokkal és kapcsolattartással. Bolgár felvetésére, miszerint a miniszterek inkább háttérbe húzódnak, Lengyel azt mondta: egyelőre még „a kommunikációs kormányzás kora” zajlik, amikor a bejelentések és a kapcsolatteremtés dominálják a működést.

Költségvetési csapdák és fájdalmas döntések

A beszélgetés egyik központi témája az volt, meddig tartható fenn a politikai lendület, amikor a valós gazdasági döntésekkel kell szembenézni. Lengyel szerint a kommunikáció hamarosan ütközik a realitásokkal: „amikor egyszer csak szembesül azzal, hogy Jézus Mária, a hiány jóval nagyobb a költségvetésben, mint amit gondoltál, és neked ezt most nagyon gyorsan rendezned kell”.

Példaként a pótköltségvetés kérdését említette, amely szerinte már nem kommunikációs, hanem kényszerű gazdasági döntés. Felidézte a korábbi időszak tapasztalatait is, amikor a költségvetési korrekciók politikai zsákutcához vezettek. A közgazdász úgy fogalmazott: vagy azonnali és fájdalmas döntéseket kell meghozni, „vagy elkezded részenként levágni”, ami ugyan elodázza a problémát, de nem oldja meg.

Konkrét dilemmaként merült fel az üzemanyagárak kérdése. Miközben az új vezetés fenntartaná a védett üzemanyagárat, közgazdászok figyelmeztetnek annak költségeire és torzító hatásaira. Lengyel szerint eleve tudható volt, hogy az ársapkák nem fenntarthatóak, mert „minden normális közgazdász megmondta, hogy ne csináljuk ezt”. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy politikailag rendkívül érzékeny döntésről van szó, hiszen a társadalom közvetlenül érzékeli az árak változását.

Bolgár emlékeztetett az 1990-es taxisblokádra, amelyet a benzinár-emelés váltott ki, mire Lengyel azt mondta: bár nem akar ilyen forgatókönyvet vizionálni, a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy az energiaárakhoz való hozzányúlás komoly társadalmi reakciókat válthat ki.

A beszélgetésben hangsúlyosan jelent meg az is, hogy az előző rendszer számos olyan intézményes ígéretet hagyott hátra – a nyugdíjrendszertől a bérekig –, amelyek hosszú távon nehezen finanszírozhatók. Lengyel szerint „a saját magyar péteres ígérvényeket is újra felül kell vizsgálni”, mert pénzügyi mozgástér nélkül reformokat végrehajtani rendkívül nehéz.

Ugyanakkor szerinte vannak olyan változások, amelyek nem feltétlenül pénzkérdések. Az oktatásban például a pluralizmus visszaállítását, a tanszabadság erősítését és az európai programokhoz való visszatérést nevezte olyan lépéseknek, amelyek gyors eredményt hozhatnak. Példaként említette, hogy „lesz újra Erasmus és lesz újra horizont program”, ami szerinte jelentős lehetőséget nyitna az egyetemek számára.

Felelősségre vonás és a visszatérés félelme

A műsor második felében a korábbi rendszer szereplőinek elszámoltatása került előtérbe. Lengyel szerint az új kormányzat egyik legsürgetőbb kérdése az lesz, miként tud „nagyon gyorsan, de mégis megalapozottan” eljárni az előző rendszer szereplőivel szemben.

Úgy vélte, nem célszerű egyszerre több száz ügyet megnyitni, mert a túlterhelt igazságszolgáltatási rendszer miatt az első ítéletekre akár éveket kellene várni. Ehelyett tíz nagyobb ügyre koncentráló nyomozást tartana célravezetőnek, amelyek gyorsan és látványosan mutathatják meg, hogy „itt nem lehet ennek a rendszernek a garázdálkodását elengedni”.

Lengyel több konkrét példán keresztül beszélt arról, miként képzeli el a felelősségre vonást, és úgy érvelt: a gyors, egyértelmű ügyeknek szimbolikus jelentőségük lehetnek a közvélemény szemében. Szerinte ha az emberek azt látják, hogy a korábbi hatalom szereplőit valóban felelősségre vonják, könnyebben fogadják el az új kormány által esetlegesen szükséges megszorításokat is.

A beszélgetésben felmerült annak veszélye is, hogy a korábbi politikai erők idővel visszatérhetnek. Lengyel azonban úgy fogalmazott: szerinte „ez reménytelen Orbán Viktor számára”, sőt a Fidesz számára is, mert olyan hibákat követtek el, amelyek tartós politikai vereséget okozhatnak. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a politikában a visszatérés veszélye valós, ahogy nemzetközi és magyar példák is mutatják.

A műsor végén szóba került az is, milyen irányba mozdulhat az ellenzékbe szorult jobboldal. Lengyel szerint két stratégia látszik kirajzolódni: az egyik egy radikálisabb, szélsőjobboldali irány, a másik egy mérsékeltebb, középre húzó politika. Úgy látja, egyelőre mindkét út próbája zajlik, miközben a parlamentben és a nyilvánosságban várhatóan egyre több konfliktus és politikai „happening” jelenik majd meg.