Orbán tartós „harci üzemmódban” Brüsszellel

Nagy Mariann 2024. január 20. 14:15 2024. jan. 20. 14:15

A budapesti Policy Solutions független kutatóintézet hosszabb ideje ad ki évente jelentést az ország bel- és külpolitikai helyzetéről, a kormány munkájáról, illetve az adott év várható fejleményeiről. Néhány gondolatot emelünk ki a pénteken bemutatott, főként külföldi elemzőknek, diplomatáknak, politikusoknak szánt, angol nyelvű kötetből.

További harc az unióval – és kutatás források után, ha nem lesz brüsszeli pénz

A korábbi évektől eltérően, 2023-ban a Fidesz napirendjén nem egyetlen kérdés állt előtérben, mint az orosz-ukrán háború, 2022-ben. Akkor a kormánypárt fáradhatatlanul és sikeresen használta ki a háborút választási céljaira, magát a béke pártjaként, ezzel szemben háborús uszítóként jellemezve az ellenzéket és „Brüsszelt”, akik fegyveres konfliktusba akarják vinni az országot. 2023-ban viszont az elmúlt évtized Fidesz-súlypontjait láthattuk. Az egyik a háború és béke kérdése, a másik a magyar gazdaság autonómiája, végül a migráció. Míg a korábbi években Soros György volt Magyarország „első számú ellensége”, újabban Brüsszel nyerte el ezt a címet. A nemzeti konzultáció, amelynek hirdetésén Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke épp úgy szerepel, mint Soros György fia, mutatja, hogy a kormánynak nincs szándékában enyhíteni a feszültséget az unióval – ugyanakkor nem változott, hogy a magyar kormány fokozott mértékben távolítja az országot az EU alapértékeitől. Annak ellenére sem, hogy a kormány – a Bizottság nyomására – bizonyos változásokat vezetett be a jogrendszerben. Jóllehet a kormány hangsúlyozott derűlátását állítja a középpontba, miszerint a 10 milliárd euró után hozzájut a további zárolt pénzekhez, kommunikációja azt is jelezte: a Fidesz utakat keres, hogy az uniós pénzekre támaszkodás nélkül nézhessen a jövőbe. Ez is mutatja, hogy a felemelkedő keleti hatalmakkal jó kapcsolatok a kormány szempontjából létfontosságúak.

Orbán Viktor példátlan kihívás az EU számára. Az uniónak szembe kell néznie a lehetőséggel, hogy még hosszú ideig kell konfrontálódnia a magyar miniszterelnökkel és az integráció mélyítése – ameddig a jelenlegi szabályok maradnak érvényben – gyakorlatilag lehetetlen. Az unió nem fog tudni 10 milliárd eurót kifizetni minden alkalommal, amikor meg akarja akadályozni Orbán vétóját egy fontos kérdésben. A magyar kormányfő példa nélkül áll elszántságával, hogy gyakorolja vétójogát. Ez a megközelítés számára a belpolitikában hasznos, de jelentős károkat okoz a nemzetközi kapcsolatokban. Nincs kilátás nagy üzlet megkötésére, amely megengedné az uniónak, hogy tovább haladjon útján, miközben Orbán vagy vele tart, vagy legalább a szélen marad, ha viszonzásul elfogadják rendszerét és megígérik neki, hogy nem avatkoznak be. A magyar kormányfő harci üzemmódban fog maradni, hiszen azt tapasztalhatta, hogy senki, sem az EU, sem az Egyesült Államok vagy bárki, Magyarországtól nyugatra nem rendelkezik olyan súllyal, ami őt meg tudná állítani. Azt reméli, hogy – akárcsak 2014 után – fokozatosan enyhül elszigeteltsége az unióban. Amennyiben az Európai Tanács összetételéből eredően kevésbé lesz ellenséges vele szemben, az Európai Bizottság feladhatja ellenállását sok kérdésben, amelyekkel nyomás alá helyezte a magyar kormányt. 

Hatásos az LMBTQ emberek elleni hangulatkeltés

A pénzügyi források felhasználása tükrözi az aktuális preferenciákat. A kormány folyamatosan vásárol meg magántulajdonban lévő nagyvállalatokat, köztük a Vodafone-t, az egyik legnagyobb hírközlési céget és küzd a budapesti repülőtér megszerzéséért. Ezeknek a vásárlásoknak az ára jóval meghaladja azt az összeget, amibe a pedagógusok béremelése kerülne. Ez a költségvetési politika is a Fidesz által sokat dicsért keleti modellt tükrözi: az államnak a gazdaság minél több szektorára kell rátennie a kezét, a bankoktól a hírközlésen át különféle iparágakig. Ugyanakkor az oktatást, az egészségügyet és a szociális szolgáltatásokat érintő kiadásokat csökkentik. 2023 kormánypolitikájának legmeglepőbb eleme volt, hogy növekvő nyomást gyakoroltak az LMBTQ kérdésekben. Immár a magyarok hajlanak arra, hogy elutasítsák az eltérő szexuális preferenciákat, de az ilyen emberek elleni gyűlölet nem magas fokú. A kormány, hogy fokozza a homoszexuálisok elleni propagandát, a gyermekvédelmet állítja előtérbe.

Míg a Fidesz korábban ellenezte az úgynevezett gazdasági migránsok befogadását is, az ázsiai munkaerő növekvő megjelenése eddig nem érintette jelentősen a kormány népszerűségét. Ez a helyzet azonban változhat és ezt kívántak megelőzni azzal a törvénnyel, amely megszigorítaná a vendégmunkások alkalmazásának feltételeit. Ez egyébként jele annak is, hogyan reagál a Fidesz a szélsőjobboldali Mi Hazánk nyomására. Akármiként is, a munkaerő probléma marad, különösen a gazdaságnak azokban az ágazataiban, amelyek a fizikai munkára támaszkodnak. Egyre kevesebb ember van ugyanis olyan életkorban, amikor kemény fizikai munkára képes. Ez annál nagyobb gond, mivel a külföldi beruházásokat olyan ágazatokban szorgalmazzák, amelyek alacsony képzettségű munkaerőre támaszkodnak.

A szavazók fele a Fidesz ellen van – az ellenzék mégis tehetetlen

A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a magyar társadalom jelentős része szilárdan elkötelezett a Fidesz mellett és ezek a szavazók lényegében nem elérhetőek az ellenzék számára, bármit tesz is. Vitatott, hogy mekkora ez a hűséges rész, de még alacsony becslések is 25-30 százalékra teszik az arányát és ezek a szavazók az átlagnál nagyobb számban mennek el az urnákhoz. Mind a felmérések, mind a választási eredmények folyamatosan azt mutatták, hogy az aktív választóknak mintegy a fele támogatja a Fideszt – azaz a másik fele viszont következetesen elutasítja a kormánypártot. Az ellenzék viszont nem volt képes kihasználni ezt a jelentős választói tábort. A kétharmados többség, az intézmények ellenőrzése, az óriási anyagi források és a tény, hogy a Fideszt sokan a természetes kormánypártnak tartják, egymást erősítő tényezők. Az elfordulás a Fidesztől összekapcsolódik a kockázattal, hogy az emberek, akik felváltanák, alkalmatlanok a kormányzásra.

Tovább erősödik a propaganda, a választások előtt valamilyen külföldi elem lesz a főellenség

A Fidesz a számára legfontosabb kérdéseket 2024-ben csak részben tudja majd megoldani. A gazdasági világválság, az energia, az alapvető fogyasztási cikkek árai, valamint a magyar ipar által exportált termékek (különösen a gépkocsik) iránti kereslet alakítják a leginkább a politikai légkört. A Policy Solutions felmérései azt jelzik, hogy a létfenntartási költségek drágulása széles rétegeket érint, beleértve sok Fidesz-szavazót is. Az utóbbiak azonban elfogadják a kormánypárti magyarázatot, miszerint az emelkedő árakért, az inflációért az EU a felelős. Nem számít nekik, hogy a kormánynak ez az üzenete nem felel meg az inflációs számoknak, hogy a reáljövedelem csökkenése a legtöbb uniós országban messze alacsonyabb. A felmérések szerint a kormánypárt népszerűségét nem befolyásolta a gazdasági elégedetlenség, de Orbán tudatában van: az anyagi biztonság a magyarok számára a legfontosabb kérdés és meg kell fékeznie az inflációt, ha azt akarja, hogy gyorsuljon a gazdaság fejlődése. Ugyanakkor a pártnak van ideje. Bármit is mutassanak a felmérések 2024-ben, az nem fog számítani a 2026-os választásoknál.

Amint az általános jelenség, a két választás közötti idő közepén a Fidesz népszerűsége viszonylag csökkenhet, de a parlamenti választások közeledtével sok szavazó, aki időlegesen elhagyta, általában visszatér a kormánypárthoz. A választásoknál a legfontosabb, hogy milyen lesz a gazdaság dinamikája 2025-ben. Bár az még messze van, a Fidesz médiája elkeseredetten hozza elő a legkisebb információt is arról, hogy a gazdaság – állítólag – kilábal a recesszióból. Így lelkesen hirdetik, hogy az infláció egy számjegyűre csökkent, ugyanakkor Orbán is tudja, hogy reáljövedelmek tekintetében a magyar társadalom nagy része rosszabb helyzetben van, mint a válság előtt. 

A Fidesz szorosan elemzi majd az EP- és az önkormányzati választások kimenetelét. A korábbi eredmények alapján 45 százalék alatti szavazatarány az EP-választásoknál számukra csalódás lenne. A propagandában a második félévben változások várhatók. Nehéz előre látni, milyen formában, de bizonyos, hogy elsősorban azt hirdetik majd, a problémákért valamifajta külföldi ügynök felelős. Ugyanakkor várható, hogy a már eddig is óriási kommunikációs költségvetést jelentősen tovább bővítik. A kormány a szuverenitás kérdésére összpontosít, amint azt a legutóbb elfogadott törvény is mutatja. Az átláthatatlanul fogalmazott jogszabályból annyi kiviláglik, a külföldi befolyást fogják középpontba állítani, hogy az ellenzéket sötét külföldi erők kiszolgálójaként jeleníthessék meg. 

A megosztott ellenzék magas ára

Fél évvel az önkormányzati és EP-választások előtt az ellenzék ugyanolyan megosztott, mint a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta mindig. A pártok sok funkcionáriusa számára anyagilag is fontos, hogy pozíciót szerezzen. Ez az oka annak, hogy néhány kicsiny, igen kevés társadalmi támogatással rendelkező párt ragaszkodik önállóságához, a széles körben osztott felfogás ellenére, hogy létezésük még nehezebbé teszi az ellenzék helyzetét. A júniusi választásokon várhatóan a most 18-20 százalékkal rendelkező Demokratikus Koalíció lesz a legsikeresebb. Sok szavazónak, aki alternatívát keres a Fidesszel szemben, nem marad más választás, mint a DK, még akkor is, ha elutasítják vezetőjét, Gyurcsány Ferencet. A választások fő kérdése, hogy a hat ellenzéki párt közül hányan érik el az öt százalékos küszöböt. Az LMP és a Párbeszéd a felmérések szerint távolabb, az MSZP és a Jobbik valamelyest közelebb van ehhez az öt százalékhoz, míg a DK és a Momentum bizonyosan eléri. 

Az MSZP számára igazi szociáldemokrata pártként való megjelenése az igazi kihívás a választási kampányban. Az LMP próbálja magának megszerezni azokat a szavazókat, akik ugyan nem támogatják a kormányt, de visszataszítja őket a mélygyökerű Orbán-ellenesség a többi ellenzéki pártnál. A Momentum tavaly, különösen vezető EP-jelöltjének, Donáth Annának köszönhetően, átláthatóbb lett, ugyanakkor a párt már nincs felemelkedőben. Ereje nagymértékben azon alapul, hogy a társadalom egy világosan elkülönülő rétege, olyan fiatal liberális szavazók támogatják, akik nem látnak más alternatívát, ám a párt már nem olyan vonzó, mint kezdeti éveiben. Amennyiben ezen a színvonalon halad, az a veszély fenyegeti, hogy újabb, a rendszerbe illeszkedő párttá válik, amely nem tud világos alternatívát kínálni. 

Budapesten Karácsony Gergely újjáválasztása valószínű, de bizonyosnak nem tekinthető. A főpolgármester és az ellenzéki erők számára a fő kérdés, hogy meg tudják-e tartani többségüket a közgyűlésben. A Mi Hazánk javaslatára a Fidesz változtatott a fővárosi választási előírásokon, megakadályozandó az ellenzéket, hogy többségben irányítsa a testületet. Amennyiben a Mi Hazánk megerősödik, patthelyzet alakulhat ki a főpolgármester és a vele szemben álló közgyűlés között, ami nagy mértékben veszélyeztetné Karácsony esélyét a sikeres munkára. 

Peking Moszkvánál is fontosabb

Azzal, hogy nem támogatta az uniós álláspontot az ukrajnai orosz agresszió kérdésében, Orbán ismét elszigetelte magát a Nyugattól. Miután rendíthetetlenül elkötelezett Putyin mellett, csak azt remélheti, hogy hasonlóan alakulnak a dolgok, mint a Krím orosz megszállása után, amikor a Nyugat napirendre tért efelett. Hogy most ismét egyfajta látszólagos normalizálás következik, ami fenntarthatóvá teszi Putyinhoz való kitartó hűségét. Orbán reméli, hogy az Oroszország és a Nyugat közötti konfliktus nem éleződik ki annyira, hogy Magyarországnak végül választania kell a két oldal között, mert állítólagos semlegességét formális nyugati szövetségesei többé nem tolerálják. A magyar kormánynak most fő politikai doktrínája a populista kormányzati rendszerekkel való együttműködés, elsősorban Oroszországgal és Kínával, de egy sor másik országgal is, miközben diplomáciája elhanyagolja a hagyományos nyugati kapcsolatokat. Orbán ugyan rendszeresen támogatja Putyint, de nyílt csodálatát Kína felé nyilvánítja ki, hosszú évek óta mondja, hogy a világ jövőjét Kína jelenti. A Kínához fűződő kapcsolatok fejlődnek, az új kínai külügyminiszter első útja nagy európai fővárosok mellett Budapestre vezetett – az egyetlen országba, amelyet nem gazdasági súlya miatt választottak ki célpontként. Növekvő jelei vannak annak, hogy Kína értékeli a kapcsolatok elmélyítésére tett magyar erőfeszítéseket, és nyilvánvalóan értékelik azt is, milyen következetesen áll ki Orbán Putyin külpolitikai érdekei mellett. Kína számára – akárcsak Oroszország számára – jó egy partner az unióban, amelyre számítani lehet, hogy enyhíti az ellenük irányuló intézkedéseket, különösen, ha összeütközések lennének a Nyugat és a két önkényuralmi rendszer között. Jóllehet a kínai Fudan egyetem létesítését a 2022-es választási időszakban – a lakosság ellenállása miatt – félretették, a kérdés előbb-utóbb napirendre fog kerülni. 

Trump visszatérése a hatalomba nagy támogatást, több éves „lélegzési szünetet” jelentene Orbánnak, hiszen bármilyen republikánus kormány lényegesen melegebben tekintene a Fideszre, mint a demokraták. A magyar kormányfő ellenségének tekinti a jelenlegi amerikai kormányt, de nincs stratégiája arra az esetre, ha Trump nem győzne. 

Orbán ismételten kiállt Izrael mellett, de a közel-keleti kérdést nem tartja középpontban és nem érdeke, hogy álláspontját nemzetközi szinten hirdesse. Az a belpolitikában van hasznára, amikor azt állította, hogy a migráció elleni politikája megakadályozta, hogy az ország „mini Gáza” legyen.