Orbán tudatosan rontja a viszonyt Szlovákiával, hogy elősegítse a magyarellenes Fico visszatérését

Az új, magyar nemzetiségű szlovák kormányfő ugyan csak májusban lépett színre, de Orbán Viktornak már júliusban sikerült a kormányát kiborítania. A magyar miniszterelnököt terheli a felelősség azért, hogy a két ország diplomáciai szópárbajba keveredett egymással. Orbán ugyanis a Tusnádfürdőn elhangzott beszédében keményen és nem kis lenézéssel kiosztotta Szlovákiát (is), amikor arról beszélt, hogy az EU-n belül „a V4 ellen támadást intéztek a föderalisták. Az eredményt mindannyian látjuk. A csehek lényegében átálltak, Szlovákia billeg, csak a lengyelek és a magyarok tartanak ki”. Ráadásul itt nem állt meg, a beszéd utáni kérdezz-feleleknél rátett még egy lapáttal – igaz, erről már kevesebbet lehetett olvasni. Pedig a pozsonyi magyar nyelvű portál, a Napunk beszámolója szerint elhangzott egy-két „érdekes” dolog. Orbán a többi között „minden visszafogottság mellett is egy gyenge teljesítménynek” nevezte, hogy a felvidéki magyarság nem tudja elérni a parlamenti képviseletét Pozsonyban, „ennél azért többre van szükség, ha valaki a hazáért akar dolgozni az elszakított országrészekben”. Üzent is a közelgő szlovákiai parlamenti választás előtt, mondván, „Kedves felvidéki magyarok, azért az mégis egy képtelen helyzet, ami ott van, azt nem mondhatjuk, hogy valaki más tehet ezért a helyzetért, s „nem mondhatjuk azt sem, hogy a szlovákok miatt nem tudjuk magunkat megszervezni, ők biztos mesterkednek, de ez része az életnek”. 

Mint a hírportál megjegyzi, ez a pár mondat komoly vihart kavart Szlovákiában. A külügyminisztérium állásfoglalást tett közzé, leszögezve: „Csehszlovákia (és később Szlovákia) vagy Magyarország egyformán utódállamai Ausztria-Magyarországnak. A mai Magyarországtól ezért semmit nem szakíthattak el...Szlovákia területi integritásának vagy szuverenitásának bármilyen közvetett vagy közvetlen megkérdőjelezése számunkra abszolút elfogadhatatlan...Ismételjük ezért, hogy a Magyarországgal való normális és nyugodt kapcsolatok fenntartása áll érdekünkben, de a kölcsönös érzékenységek szem előtt tartásával és tiszteletben tartásával. A magyar miniszterelnök aktuális kijelentései nem ebbe az irányba tartanak.”

Ez a vita olyannyira kiverhette a biztosítékot a Karmelitában és a Bem rakparton, de Pozsonyban is, hogy az ukrajnai háború kérdésében amúgy egyáltalán nem szokatlan nézeteltérés a nyilvánosság előtt zajló üzengetéssé vált. Miután Szijjártó Péter a minap azt fejtegette, mennyire sokkolta, hogy az EU számításai szerint az orosz-ukrán háború még négy évig folytatódni fog, erre reagálva szlovák kollégája, Miroslav Wlachovský a Twitteren azt üzente, hogy „Kedves Péter, ne mondd meg, hogy mások mit gondolnak, mielőtt megkérdeznéd őket”. A maga részéről nem emlékszik olyan vitára, ahol ez elhangzott volna, különben is, „holnap is véget érhet a háború. Az EU nem jelent akadályt, Oroszország a probléma”. Majd az üzenetét egyértelművé téve magyarul zárta a tweetjét: „Ruszkik haza! Legyen béke! 1956”. 

Wlachovskýnak Szijjártó helyettese, Menczer Tamás válaszolt a Facebookon, s ekkor már durván fogalmazott: „Wlachovsky miniszter úrnak vagy rossz a rövid távú memóriája –  és ez a jóindulatú feltételezés –, vagy hazudik.” Szerinte az EU-s külügyminiszterek a legutóbbi tanácskozáson azt a javaslatot vitatták meg, amely szerint a következő négy évben évente 5 milliárd eurót kellene költenünk arra, hogy az Ukrajnának szánt fegyverszállítmányokat finanszírozzuk. „Kérdés: ha a következő négy évben nem lesz háború, miért kellene fegyverszállítmányokat finanszírozni” – írta, végül az unos-untalan mantrázott magyar szlogennel zárva bejegyzését: „A magyar álláspont változatlan: mi azonnali tűzszünetet és békét akarunk!”.

Ezen a ponton már Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár is beszállt a vitába, a szlovák külügyminiszternek szóló üzenetében Menczer mondandóját ismételte, majd elővette a magyar kormány egy másik sablonját, miszerint a háborúnak Moszkva és Washington vethet véget, Brüsszel pedig szépen beáll a sorba. E sorok megírásáig a szócsata eddigi utolsó eleme a Wlachovský tweetje volt, amiben a szlovák külügyminiszter szinte már rezignáltan azt írta, hogy ez az egész ügy kezd fárasztóvá és némileg unalmassá válni, „ha az oroszok leállnak, akkor nem lesz háború, ha Ukrajna hagyja abba a harcot, akkor nem lesz Ukrajna. Ön nagyon szégyenlősen nem nevezi nevén az agresszort”.

Mennyire megszokott dolog egy ilyen heves, többszereplős üzengetés a diplomáciában? Főleg szövetségesek között? Van-e összefüggés e vita és a közelgő szlovákiai választások között, ahol Orbán a korábbi magyargyűlőként számon tartott szélsőjobbos politikusra, Robert Ficora tesz? Hova vezethet az újabb magyar-szlovák feszültség? Erről kérdeztük Jeszenszky Géza volt külügyminisztert, aki diplomáciai tevékenysége alatt mindvégig a határon túli magyarok ügyének szószólója volt.

„Még állampolgárok között, esetleg a sajtóban szövetségesek között is előfordul vita, de meglehetősen ritka egy ilyen éles szóváltás, ilyen magas szinten, szövetségesek között pedig megengedhetetlen” – szögezte le a történész professzor. Emlékeztetett rá: a diplomáciára az udvarias hangnem a jellemző, még az éles közléseket is udvariasan csomagolják be, ami sajnos az utóbbi évek magyar diplomáciájára nem jellemző, a magyar külügyi szóvivő pedig különösen ismert a tapintatlan szövegeiről. Ráadásul a szlovák külügyminiszter szavai tökéletesen igazak: minden tárgyilagos kívülálló megállapíthatja, hogy akkor lesz béke, ha az oroszok kivonulnak, vagy ha Ukrajna megszűnik államnak lenni, „amitől Isten mentsen!”  Külön sajnálatosnak nevezte, hogy Magyarország egyik barátjával keveredtek polémiába, ami – mint fogalmazott – egyszerűen megengedhetetlen. Wlachovský ugyanis a magyarokkal rokonszenvező politikus, az édesapja rangos műfordítóként ültetett át szlovák, illetve magyar nyelvre könyveket. „Lehet persze, hogy a magyar külügy megfeledkezett erről.”

S lehet-e összefüggés a budapesti feszültségszítási szándék és a közelgő szlovákiai választások, azon belül is Orbán újkeletű Fico-barátsága között? – kérdeztük. A volt külügyminiszter válasza határozott igen volt. Megtoldotta azzal, hogy ennek ráadásul különösen szomorú vonatkozása is van. A magyar társadalom talán már elfelejtette, de sokan nem, hogy éppen Fico volt az, aki előző kormányai alatt a legélesebben mutatta ki a magyarok iránti ellenszenvét. 2010-ben iktatták törvénybe Magyarországon a kedvezményes honosítást, ami ellen a Fico-kormány nemcsak tiltakozott, hanem törvényt is hozott, amivel drasztikusan megfenyegette, a szlovák állampolgárság elvesztésével riogatta a magyar állampolgárságot felvenni szándékozókat. Némileg pikáns, hogy egy olyan magyar kormány feje lép ezen túl, amely állítólag a szívén viseli a határon túli magyarok helyzetét, és szorgalmazza a magyar állampolgárság felvételét – hívta fel a figyelmet.

És természetesen annak különös jelentősége van, hogy a választások előtt élezi így ki a helyzetet Orbán – folytatta Jeszenszky. Ha ugyanis a két ország között erősebb üzenetváltások hangzanak el, ezek felébresztik az alvó oroszlánt, azaz a magyarellenesek nacionalizmusát, ami persze valóban Fico malmára hajtja a vizet. „A magyar kormány tudatosan rontja a viszonyt, hogy a magyarellenes Fico kerüljön Szlovákia élére” – állapította meg a volt külügyminiszter. És hogy ez mit mutat? Hát azt, hogy a regnáló magyar kormány kisebbségekkel kapcsolatos elve a minél rosszabb, annál jobb, azaz – bár ezt persze nem hirdeti – minél rosszabb a viszony a többségi nemzettel, minél jobban romlik a kisebbség helyzete, annál nagyobb Orbán számára a politikai hozadék. „Láthatóan nem fáj neki, hogy a szlovákiai magyar kisebbség parlamenti képviselet nélkül fog maradni, hiszen ezzel most szinte megpecsételte a magyar párt sorsát, bejutásának az esélyét a pozsonyi parlamentbe”.

Hova vezethet ez? Meddig tarthat a két ország közötti viszony romlása? – tettük fel a kérdést. Jeszenszky Géza szerint az őszi választásokig mindenképpen.