Orbán ütött léket a demokrácia hajóján
Miközben a világ demokratikus érzelmű és elkötelezettségű politikusai aggódva, vagy felháborodva konstatálták a magyar felhatalmazási törvényt, amely azonnal kiegészült a sajtónak szánt fenyegetéssel, a Btk. szigorításával, Orbán a következőket közölte: „Mivel az ellenzék nem szavazta meg a veszélyhelyzet meghosszabbításáról szóló javaslatot, keletkezett egy patthelyzet, néhány fontos döntésünk hatályát vesztette, léket kapott a védekezésünk hajója. Ezt a léket ma sikerült befoltozni" – mondta. Ami ugye pontosan jelzi, hogy a magyar miniszterelnököt mennyire érdekli akár a világ véleménye, akár a demokrácia.
Pedig az igazság az – túl Orbán teljesen elfogadhatatlan és manipulatív kijelentésén –, hogy ami itt léket kapott, az a demokrácia, mindaz, amiben hittünk a rendszerváltozáskor, és amely értékeket akkor még harcosan védte a Fidesz. Igen, azok az emberek, akik ma egy gyors kézmozdulattal alákanyarították Orbán felhatalmazási szándékát, vagyis az akkori Bibó-pajtások, Kövér és Áder. Fokozhatjuk is a hasonlatot: nem pusztán léket kapott, hanem zátonyra is futott a magyar demokrácia hajója, és egyelőre nem látni, hogy mikor lehet a lyukat befoltozni, és újra vízre bocsátani.
Természetesen pontosan tudjuk – kivéve a még ebben a helyzetben is haszonélvezőket, és az elfogultan Orbán-hívőket –, hogy a kormányfő állítása nem igaz: a törvényt, igaz, egy hetes késéssel elfogadta a parlamenti többség, a veszélyhelyzet bejelentése után kihirdetett rendeleteket pedig gond nélkül meghosszabbították, tehát érvényességük egyetlen pillanatig sem forgott veszélyben. Káoszt inkább csak Müller Cecília okozta – vagy, aki a nevében intézkedett –, aki egy laza mozdulattal mindenki előtt lezárta a határokat, az áruszállítást és a munkavállalók ingázását, illetve a repülőforgalmat is megállítva ezzel. Éppen az ő balgaságát kellett gyorsan korrigálni, nehogy léket kapjanak a korábbi intézkedések.
Kétségtelen: a teljhatalom törvényi felhatalmazása egy hetet csúszott, noha a járvány elleni intézkedésekhez erre a felhatalmazásra semmi szükség nem volt és a továbbiakban sincs. Mégis: Orbánnak ez volt a legfontosabb, ma még nem tudjuk pontosan, hogy miért. Nem tudjuk, hogy mire akarja használni a vég nélküli Vezér-állapotot, azaz a kontroll nélküli döntések lehetőségét. És ez az, amiért mindannyian aggódunk, beleértve az Európai Unió vezetőit, független elemzőket és a szabadságszerető embereket: a miniszterelnök az elmúlt tíz év kétharmados felhatalmazását is csak arra használta, hogy kiteljesítse hatalmát, megteremtse a korlátlan uralmát. Eddig féket, nagyon enyhe féket jelentett számára, hogy lépéseit egy demokratikus paraván mögött kellett megtennie. Innen kezdve, erre sincs szüksége.
Fentebb azt írtam: nem tudjuk, mire fogja használni a veszélyhelyzet által adódott felhatalmazást, pedig azért valamicskét már látunk belőle: az elmúlt tíz év tapasztalatain túl, azonnal beemelte az új törvény egyik passzusaként a sajtó fenyegetettségének bővítését, a szájkosár törvényt. És most egy kulisszatitok: az olvasónak is tudnia kell, mennyire működik egy ilyen paragrafus: miközben írom ezt a cikket, meg-megállok egy-egy szó használata előtt: vajon ezért beperelhetnek-e, elítélhetnek–e akár öt évre is. Az öncenzúra ugyanis így működik; elég csak egy újságíró ellen eljárást indítani, a többi már tudni fogja a dolgát.
Visszatérve a lékre: ma Magyarországnak nem az a legfontosabb, hogy Orbán azonnali teljhatalmat kapjon, hanem azonnali segítséget a szükséges védekezés mellett. Vajon mi akadályozta meg Orbánt, hogy a gazdasági gigaprogramot azonnal bevezesse? És abból, amit erről előzetesen bejelentett, miért az derül ki, hogy megint magára hagyja a legszegényebb rétegeket? Miért nincs most sem semmiféle szociális érzékenység a miniszterelnökben? Persze: miért éppen most lenne. Azokból az emberekből, akik mélyszegénységben élnek, úgysem lehet profitálni, támogatásukat szavazatokká konvertálni. Azok az emberek arra vannak ítélve, hogy ne terheljék Orbán hajóját.
