Orbán Viktor a visszatérésre játszik

„Nem zuhantunk bele az orbáni fasizmusba”

Csintalan a beszélgetés elején arról beszélt, hogy az áprilisi politikai fordulat számára nem egyszerűen választási eredmény volt, hanem egy korszak lezárása. Mint mondta, ambivalens érzések kavarogtak benne: egyszerre érzett felszabadultságot és depresszív melankóliát. „Volt egy hihetetlen euforisztikus felszabadító érzés, azon kívül meg rám szakadt az, hogy az én szememben ez a történet 2002-ben kezdődik. Nekem ez tényleg minden tekintetben egy korszak lezárása” – fogalmazott.

Azt mondta, öregkorára élte meg azt, hogy Magyarország „nem zuhant bele egy orbáni győzelem esetén egy kiterjedt, kifejlett fasizmusba”. Ugyanakkor hozzátette: számára a történet valójában már 1998-ban lezárult, amikor Horn Gyula visszavonulása után szerinte a baloldal elvesztette korábbi karakterét. „Kilódás volt az egész. Az élet fél életem zárult le” – mondta, majd arról beszélt, hogy azóta is foglalkoztatja saját felelőssége. „Rágódom rajta, hogy vajon én magam személy szerint hol követtem el nagy hibákat, akár politikai bűnöket azzal, hogy ez a korszak ilyen baromira elhúzódott.”

A műsorvezető felvetésére, miszerint ebbe beletartozik-e a Fideszhez vezető politikai kitérője is, Csintalan azt válaszolta: ezt nem szégyelli, ugyanakkor elismerte, hogy 2002-ben „elfutott” a politika elől. Szerinte ekkor jelent meg a szocialista pártban az a gazdasági-politikai kör, amelyet „Gyurcsány–Apró klánként” emlegetett, és amely szerinte identitás nélküli politikai bürokráciává változtatta az MSZP-t. „Én leléptem, elfutottam, elmenekültem” – mondta. Ugyanakkor hangsúlyozta: amikor később a Fidesz mellé sodródott, azt a Gyurcsány-rendszer elleni harc motiválta. „Azzal a rendszerrel szemben a magam obulusát leteszem, és a magam módján megharcolok.”

„Lehet, hogy így fogok meghalni”

A beszélgetés egyik központi témája a magyar baloldal állapota volt. Csintalan szerint ugyan ma már alig látszik szervezett baloldali politikai erő, mégis léteznek olyan emberek és közösségek, amelyek keresik az újrakezdés lehetőségét. „Vannak emberek, akik keresik a szavakat, van bennük egy ilyen érzület” – mondta. Szerinte a baloldaliság ma már nem egyszerű ideológiai kérdés, hanem társadalmi érzékenység és közösségszervezés.

A műsorvezető ugyanakkor azt vetette fel, hogy ezek a szereplők külön-külön próbálkoznak, sokszor egymás ellenében, ami szerinte a baloldal egyik legnagyobb tragédiája. Csintalan ezzel egyetértett, és keserűen jegyezte meg: „Lehet, hogy így fogok meghalni, hogy ebből semmi nem lesz.”

Úgy látja, ma Magyarországon nemcsak baloldal nincs, hanem valódi liberális és keresztény-konzervatív oldal sem. „Olyan dolgok szakadtak ránk globálisan a világban és itt erre a kis hazára is, ami mindenkit arra presszionál, hogy útkereső legyen” – fogalmazott.

A volt politikus szerint a baloldalnak helyi közösségeket kellene újraszerveznie, az önkormányzatoktól kezdve egészen a falvakig. Olyan ügyeket említett, mint a paraszolvencia, a magyar egészségügy válsága, a munkavállalói jogok vagy az akkumulátorgyárak környezeti hatásai. „Hol van a munkaügyi kapcsolatok ügye? Hol van a szakszervezeti törvény? Hol van a munkavédelem?” – sorolta kérdéseit. Szerinte az akkumulátorgyárak ügye kifejezetten baloldali kérdés lehetne: „Feltehetnénk azt a kérdést, hogy 93 ezer négyzetkilométeren, a Duna és a Tisza mellett fenntartható-e, hogy a világ legkörnyezetszennyezőbb iparágait sikerült ide telepíteni.”

Csintalan ugyanakkor azt is elismerte, hogy jelenleg nincs mögötte valódi politikai „csapat”, és sokszor magányosnak érzi magát. A műsorvezető ironikus megjegyzésére, miszerint úgy harcol a baloldalért, mint egy japán katona, akinek elfelejtettek szólni, hogy véget ért a háború, csak annyit mondott: „72 éves vagyok. Azt teszem, amit helyesnek gondolok.”

Orbán Viktor „vissza akar jönni”

A beszélgetés végén szóba került a Fidesz veresége és az, hogy szerinte tanult-e valamit a kormánypárt az elmúlt időszakból. Csintalan szerint egyelőre ennek semmi jelét nem látja. „A szándékot se látom, az akaratot se” – fogalmazott. Egyedül Navracsics Tibor nyilatkozataiban érzékelt némi reflexiót, különösen abban a gondolatban, hogy Orbán Viktor előtt már csak „a további jobbra sodródás” maradt politikai lehetőségként.

Csintalan úgy véli, a volt miniszterelnök most egy új, szélsőjobboldali mozgalom megszervezésére készül. „Orbán arra játszik, hogy ez a köztársaság meg fog bukni, és ő vissza tud jönni” – mondta.

A beszélgetés során többször visszatért arra is, hogy miért vállal rendszeresen vitákat olyan szereplőkkel, akiket korábban a rendszer kiszolgálóinak nevezett. Azt mondta, számára ezek a szereplések nem az ellenfél meggyőzéséről szólnak, hanem a közönségről. „Nem ővele ülök le. A közönséggel beszélgetek. A közönségnek beszélek” – fogalmazott. Egyetlen kivételt említett: Bayer Zsolttal már soha többé nem ülne le beszélgetni.

A műsor végén a 2022-es ellenzéki vereség is szóba került. Csintalan szerint az akkori kudarc után mégis kialakult egy társadalmi felismerés, amely végül elvezetett a mostani politikai fordulathoz. „A nép beteljesítette” – mondta, majd arról beszélt, hogy szerinte sok magyar ember pontosan értette, milyen geopolitikai irányba vitte Orbán Viktor az országot. „Fölfogták az emberek azt az egyszerű igazságot, hogy Orbán úgy gondolja: a volt szovjet érdekszférában van Magyarország helye.”

A baloldal jövőjéről szólva pedig végül keserű önkritikával zárta gondolatait. Szerinte az MSZP-nek és az egész baloldalnak végig kellene mennie a „gyászmunkán”, és szembe kellene néznie az elmúlt évtizedek hibáival. „Hol a vagyon? Mi van a Népszavával? Mi van a Klikk TV-vel?” – sorolta kérdéseit, majd arról beszélt: új intézményekre, új szakszervezetekre, új médiára és új közösségekre lenne szükség. „Erről van szó” – mondta, mielőtt elköszönt volna a nézőktől.