Orbánék nagyot buktak a Fidesz egykori bázisain is
A szociálpolitika állapota és jövője került fókuszba a Klikk TV Mélyvíz című műsorában, ahol Korózs Lajos szociológus, az MSZP elnökhelyettese beszélt arról, milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy új kormánynak. A beszélgetés központi kérdése az volt: mennyi idő alatt lehet helyrehozni másfél évtized mulasztásait, és milyen prioritások mentén lehet érdemi változásokat elérni.
Befagyasztott juttatások, elértéktelenedő támogatások
Korózs szerint az egyik legsúlyosabb probléma, hogy számos szociális juttatás hosszú évek óta változatlan összegű. Klasszikus példaként említette a családi pótlékot, amelyet legutóbb 18 évvel ezelőtt emeltek meg. Ez idő alatt az infláció drasztikusan csökkentette az értékét: becslése szerint a támogatás vásárlóerejének mintegy 60–65 százaléka elveszett.
A jelenség túlmutat egyetlen ellátáson. Hasonló stagnálás figyelhető meg az anyasági támogatások, valamint más, univerzális juttatások esetében is. Ezek azok a támogatási formák, amelyek minden érintett számára elérhetők, és éppen ezért kulcsszerepet játszanának a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésében. Korózs hangsúlyozta: a kormányzat az elmúlt években inkább célzott, jövedelemhez kötött támogatásokra – például adókedvezményekre – helyezte a hangsúlyt, amelyek azonban elsősorban a magasabb jövedelműek számára kedvezőek.
Ez a politika szerinte torzítja a rendszert: miközben a rászorulók kevesebb segítséget kapnak, a tehetősebbek jobban ki tudják használni az állami támogatásokat. A családi adókedvezmények például csak akkor érvényesíthetők teljes mértékben, ha elegendő jövedelem áll rendelkezésre – ami sok család esetében nem adott.
Nyugdíjak leszakadása és rendszerszintű problémák
A beszélgetés egyik központi témája a nyugdíjrendszer volt. Korózs élesen bírálta az elmúlt évek gyakorlatát, amely kizárólag inflációkövető nyugdíjemelést alkalmazott. Ez szerinte valójában a nyugdíjak „befagyasztását” jelenti, hiszen nem teszi lehetővé a nyugdíjasok életszínvonalának javulását.
A számok is ezt támasztják alá: míg 2010-ben az átlagnyugdíj a nettó átlagkereset közel 75 százalékát tette ki, mára ez az arány 52 százalék körülire csökkent, és akár 50 százalék alá is eshet. Ez a leszakadás különösen súlyosan érinti az alacsony nyugdíjjal rendelkezőket.
A helyzet drámaiságát jól mutatja, hogy mintegy 800 ezer nyugdíjas él a létminimum alatt, és több mint 240 ezer ember havi 120 ezer forintnál kevesebb ellátást kap. Korózs szerint „az a csoda, hogy ezek az emberek hónapról hónapra megélnek”.
Megoldásként a szakpolitikus az úgynevezett svájci indexálás visszaállítását javasolja első lépésként, amely a bérek és az infláció változását egyaránt figyelembe veszi. Hosszabb távon azonban a bérkövető indexálást tartaná ideálisnak, amely lehetővé tenné, hogy a nyugdíjak együtt növekedjenek a bérekkel, így csökkentve a leszakadást.
Költségvetési átrendezés és új prioritások
A kérdés, hogy mindez finanszírozható-e, elkerülhetetlenül felmerül. Korózs szerint a válasz igen – de csak akkor, ha a kormány hajlandó átrendezni a költségvetési prioritásokat. Úgy véli, jelenleg is jelentős források állnak rendelkezésre olyan területeken, amelyek nem feltétlenül szolgálják a társadalmi igazságosságot.
Az új kormánynak ezért várhatóan pótköltségvetést kell benyújtania, amely nemcsak technikai korrekciókat jelentene, hanem egy új értékrend megjelenítését is. Ebben kiemelt szerepet kaphat a leginkább rászorulók támogatása, különösen az alacsony nyugdíjúak felzárkóztatása.
A beszélgetés során szó esett a gazdaságpolitika strukturális problémáiról is. Korózs szerint az alacsony bérekre épülő gazdasági modell hosszú távon fenntarthatatlan, és közvetlenül hozzájárul az alacsony nyugdíjakhoz is. A megoldás szerinte a magasabb hozzáadott értékű gazdasági tevékenységek erősítése, amely magasabb béreket és így magasabb társadalombiztosítási bevételeket eredményezhet.
A társadalompolitikai fordulat részeként hangsúlyozta az érdekegyeztetés fontosságát is. Kritikával illette az elmúlt évek gyakorlatát, amely szerinte nem biztosított valódi párbeszédet a nyugdíjas szervezetekkel. Úgy látja, a jövőben elengedhetetlen, hogy az érintettek képviselői valódi beleszólást kapjanak a döntéshozatalba.
A változás szükségességét Korózs egyértelműnek tartja: a jelenlegi rendszer szerinte nem fenntartható, és átfogó reformokra van szükség ahhoz, hogy a szociálpolitika ismét betölthesse alapvető szerepét a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésében.
