Orbánék súlyos gazdasági tévútra vitték az országot

Zdeborsky György a beszélgetés elején arról beszélt, hogy sokáig az ellenzéki szavazók közül sem mindenki merte nyíltan vállalni a politikai véleményét. Saját példáját említve azt mondta: bár korábban is a kormánykritikus oldallal szimpatizált, azt már nem merte megkockáztatni, hogy ellenzéki molinót tegyen ki a házára, mert tartott az esetleges retorzióktól. Szerinte azonban a mostani választás után érezhetően oldódott ez a félelem.

A volt bankár úgy fogalmazott: számára ez a választás nem arról szólt, hogy ki kire szavaz, hanem arról, hogy mi ellen szavaznak az emberek. Mint mondta, ő egyértelműen az Orbán-rendszer ellen voksolt, elsősorban annak gazdaságpolitikája miatt. Úgy látja, az úgynevezett unortodox gazdaságpolitika és monetáris politika hosszú éveken át rossz irányba vitte az országot.

Zdeborsky szerint az egyik legsúlyosabb stratégiai hiba az volt, hogy a kormány Magyarország jövőjét az autóiparra és az azt kiszolgáló akkumulátorgyártásra próbálta felépíteni. Ezt a modellt monokulturális gazdaságnak nevezte, amely szerinte különösen veszélyes egy olyan országban, ahol sem elegendő energia, sem számottevő nyersanyagkészlet nincs ehhez a pályához. A közgazdász úgy véli, Magyarországnak nem újraiparosításra, hanem a szolgáltatások fejlesztésére lett volna szüksége.

Példaként a turizmust említette. Szerinte Magyarország adottságai alapján akár turisztikai nagyhatalom is lehetne, de ehhez nemcsak marketing, hanem infrastruktúra, jobb úthálózat és hosszabb szezon kellene. A Balaton esetében különösen érthetetlennek nevezte, hogy miért ragadt be a három hónapos szezonlogika, miközben Ausztriában vagy az észak-adriai térségben ennél sokkal tudatosabban építik fel az egész éves turisztikai kínálatot.

A műsorban szóba került az is, hogy miért erőltette a kormány ezt az iparosítási modellt. Zdeborsky szerint ebben jelentős szerepe volt annak, hogy a kabinet nagy állami támogatásokkal csábította Magyarországra a külföldi nagyberuházásokat. Emlékeztetett: ezekhez a projektekhez a magyar állam gyakran 15–20 százalékos hozzájárulást adott. Szerinte ezt a politikát azzal indokolták, hogy új munkahelyek jönnek létre, csakhogy Magyarországon ekkorra már alacsony volt a munkanélküliség, vagyis nem volt valódi, kihasználatlan hazai munkaerő-tartalék, amelyet ezek a gyárak felszívtak volna.

Úgy látja, a helyzetet tovább rontotta, hogy időközben több százezer fiatal munkavállaló hagyta el az országot. Így szerinte a „munkahelyteremtés” retorikája egyre kevésbé állta meg a helyét, miközben az ország olyan beruházásokat vállalt magára, amelyek energiaigényesek, környezetszennyezők, és hosszú távon is erősen kitetté teszik a magyar gazdaságot.

A beszélgetés második felében az MNB-botrány is terítékre került. Zdeborsky szerint Matolcsy György alapvetően nem jegybankárként, hanem gazdaságfilozófusként működött, és ez a szemlélet súlyos károkat okozott. Úgy fogalmazott, a jegybank feladata nem az, hogy befektetési bankként spekuláljon, hanem az, hogy monetáris politikát vigyen. Ezzel szemben Matolcsy alatt az MNB szerinte egyre inkább olyan intézménnyé vált, amely befektetéseket hajtott végre, ingatlanokat vásárolt, alapítványi pénzeket mozgatott, vagyis olyan tevékenységeket végzett, amelyek távol estek a klasszikus jegybanki funkcióktól. Ez a kritika összecseng azzal is, hogy Zdeborsky már korábban arról írt: az MNB Matolcsy alatt inkább befektetési bankként viselkedett.

A volt bankvezető szerint büntetőjogi szempontból is vizsgálható az a pénzmozgás, amely az MNB alapítványai körül történt. Nemcsak azt tartja fontosnak, hogy ki találta ki ezt a konstrukciót, hanem azt is, ki terjesztette elő azt a törvénymódosítást, amely lehetővé tette, hogy a jegybank nyeresége feletti döntési jog a tulajdonosi kontroll alól kikerüljön. Szerinte ezt a kérdést rég fel kellett volna tárni, és ebben nemcsak a hatóságoknak, hanem a nyilvánosságnak is komolyabb nyomást kellett volna gyakorolnia. Az MNB új vezetése tavaly hűtlen kezelés gyanúja miatt feljelentést is tett az ügyben, miközben civil szervezetek szerint a jegybanki alapítványokba kiszervezett százmilliárdok ügye régóta büntetőjogi kérdéseket vet fel.

Külön szóba került Matolcsy György választás utáni megszólalása is, amelyben ismét az aranytartalék növelését méltatta. Zdeborsky szerint az aranyvásárlás valóban hozott nyereséget, de ez nem tudatos jegybanki siker, hanem spekulatív döntés volt. Mint mondta, az aranynak nincs kamata, ezért aki aranyba viszi a tartalék egy részét, az biztosan elesik más, kamatozó befektetések hozamától. Az, hogy később az arany ára emelkedett, szerinte inkább szerencse, mintsem jól megalapozott monetáris stratégia. Matolcsy valóban a választás után is erről beszélt nyilvánosan.

Zdeborsky úgy látja, az ügyeket fel lehetne gyorsítani, ha valódi politikai akarat lenne mögöttük. Szerinte a tények jelentős része már ismert, a kérdés inkább az, hogy az új hatalom mennyire akarja ténylegesen végigvinni a felelősségre vonást. Mint mondta, egy jól működő jogállamban egy ilyen ügy feltárása nem évek, hanem hetek kérdése lehetne.

A KlikkTV-ben elhangzott beszélgetés így végül nemcsak az Orbán-rendszer gazdasági örökségéről szólt, hanem arról is, hogy egy új politikai korszakban mennyire lesz valódi szándék a régi konstrukciók feltárására. Zdeborsky György szerint a választók döntése világos: nem egyszerű irányváltást, hanem rendszerszintű változást akarnak. A nagy kérdés most már csak az, hogy ebből mennyi valósul meg a gazdaságban, a jegybank körül és az intézményi felelősségre vonásban.