Orbánék továbbra is maguknak oszthatják az európai pénzt
Most azt jósolják Brüsszelben, hogy ha már eddig elhúzódott az uniós országok vezetőinek csúcsértekezlete, mindenképpen megkötik a megállapodást. A két naposra tervezett tanácskozás immár a negyedik napja tart – eredmény nélkül. Mégis, a sok-sok elfoglalt kormányfő – nyilván lemondva a korábbi, tervezett programját – ott maradt, hogy tető alá hozza az egyezséget. Alkalmi lobbicsoportok alakulnak, hogy ki-ki képes legyen növelni saját táborát, ezáltal növelni súlyát, befolyását. Ebben a mi miniszterelnökünk is jeleskedik; a V4-es, egyébként nem túl erős, de a vétójog szempontjából megkerülhetetlen csapatát úgy tűnik, maga mellé tudta állítani a jogállamiság kihagyásának kérdésben, oda tudta emelni maga mellé a szlovén kebelbarátját is, és most egy váratlan húzással, az olaszokat is. Utóbbiakat úgy, hogy az itáliaiak által követelt nagyobb támogatás harcosaként tüntette fel magát, ezzel – ahogy egyesek fogalmaztak – váratlan gólpasszt adott a déli országnak.
Nem véletlen, hogy Paul Lendvai – minden bírálata mellett – elismeri Orbán Viktor taktikai, hatalomtechnikai képességeit; még Európában is ügyesen játszik az érdekek között, és persze maximálisan kihasználja lehetőségeit. Azt például, hogy a Tanácsban minden egyes államnak vétójoga van. Neki is. Sokszor leírtuk már: amikor létrejött az unió, illetve annak elődje, alapvetően a közös érdek és a közös értékek alapján határozták meg az alapítók a jövőjét. Senki nem kalkulált azzal, hogy egyszer majd jön valaki, akit beemelnek maguk közé, és az együttes felelősséget elkezdi másként értékelni. Elkezdi úgy használni a laza jogszöveget, hogy abban a kibújókat, a saját érdek érvényesítésének lehetőségét keresi, és találja meg – jelentősen megnehezítve ezzel minden megállapodást.
Most különösen fura helyzet állt elő: a világjárvány óriási károkat okozott minden egyes tagállamnak, nincs olyan ország, amely ne szorulna segítségre. Orbán ugye már a kezdetekben bírálta az uniót, amely szerinte egyáltalán nem segít – természetesen az állítása nem volt igaz, de kit érdekel ma ez Magyarországon? – , ezúttal viszont irdatlan nagy összeg felvételét célozták meg Brüsszelben.
Ráadásul a segítségadásra kitalált csomag elosztása egybeesik az unió új, hétéves költségvetésének elkészítésével, amely ugye szintén a pénzről szól. A pénzre tehát mindenkinek szüksége van – ezért is jósolják: mindenképpen létrejön a megállapodás –, de vannak országok, amelyek ragaszkodnának a fentebb említett értékek megőrzéséhez, másként: ahhoz, hogy egyetlen tagállam se sértse a jogállamot. Ne adjanak pénzt, mondják, csak úgy, feltételek nélkül. Egyszer végre álljon a sarkára az unió és ragaszkodjon az eredeti értékekhez. A magyaroknak, és velük egyre több országnak, mindez nem érdekük; a populista vezetők a hatalmuk koncentrációjának korlátozását látják egy ilyen passzus megjelenésében.
Nem véletlen, hogy a magyar miniszterelnök – kihasználva itthoni parlamenti kétharmadát – hirtelen ötlettől áthatva, rendkívüli országgyűlést hívatott össze, hogy kötött mandátummal utazhasson a belga fővárosba. Egy totális hatalomra törő Vezér esetében, ugye nem logikus lépés, hogy gúzsba kötteti saját kezét. Orbán is csak azért teszi meg, mert pontosan tudja, hogy ez számára nem valódi kötelezettség, pusztán retorikai fogás. Hiszen látjuk: előbb a jogállamiság kifejezést húzta ki – önnön kezével – a megállapodás tervezett szövegéből, majd váratlanul azzal állt elő, hogy zárják ki azokat az unióból, akik nem tartják magukat a jogállami normákhoz. Erre ugyan semmilyen felhatalmazása nem volt –amint arra Torkos Matild kolléganőm fel is hívta a figyelmet a közösségi oldalán –, itt ugye már nem érvényesült a kötött mandátum, de ez Orbánt egy cseppet sem zavarta. Nem, mert pontosan tudja azt is, hogy egy tagállam kizárása még nehezebb, mint a pénz elosztásának elvében dűlőre jutni – lásd: mennyi ideig tartott az önként távozó Brexit nyomán elbúcsúzni Angliától –; még fegyelmezni sem tud igazában az unió; a 7-es cikkely szerinti eljárás is két éve tart Magyarország ellen, és sehova sem jutott eddig.
Mégis, vagy éppen ezért: úgy tűnik, lesz egyezség hétfő délutánra. Olyan egyezség, amely Orbán viszonylagos győzelmét hozhatja el: lesz pénz, lesz rendkívüli, vissza nem térítendő uniós forrás, és a jogállamiság kritériuma ugyan belekerül majd a végső memorandumba, de jelentősen felvizezett állapotban. Pontosan úgy, hogy az semmire se kötelezze a magyar kormányt. Vagyis: jön majd az euró, és annak elosztása továbbra is úgy történik, ahogy eddig.
Tudjuk, kik vannak a fazék közelében.
