Orbanizálódik Európa

Bővebbet nem tudunk róla, mert a magyar miniszterelnök nem fejtette ki e tisztelet formáját, mibenlétét. Ehhez képest kedden délelőtt, a strasbourgi parlamenti beszédében kemény jövőt jósolt von der Leyen azoknak, akik nem tartják be a jogállami normákat, azaz fogalmazhatunk úgy is: egy cseppet sem tisztelte a magyarokat, ami ugye nálunk egyet jelent Orbán Viktor tiszteletével.

A Fidesz elnöke ennek ellenére – egyes források szerint – igennel szavazott a későbbi elnökre, amiből arra a következtetésre juthatunk, hogy vagy önmagához akart következetes lenni, vagy a Néppárt előírásához, a későbbi tagságot megőrző döntés reményében.

Ezzel együtt, ismerve Orbánt, semmilyen gondot nem okoz majd neki, hogy akár holnaptól ádáz ellenfele legyen az eddigi támogatottjának, akár annak árán is, hogy bevándorláspártivá minősíti át őt. Ez elsősorban attól függ, hogy milyen politikát fog folytatni az új elnök. A programbeszéd elég hatásos volt, beígért mindenkinek lényegében mindent, olyannyira, hogy Dobrev Klára például lelkesült nyilatkozatot adott, azt mondta, hogy egy igazi európai demokrata mondott beszédet.

Ennek ellenére a keddi szavazást semmilyen szempontból nem nevezhető sikertörténetnek. A végeredmény szerint mindössze kilenc szavazattal voksoltak többen von der Leyen mellett, mint amennyire szüksége volt a megválasztásához (751-ből 383-an mellette, 374-en ellene), ami kissé előrevetíti a várható jövőt.

Azt ugyanis, hogy az Unió korántsem nevezhető egységesnek, azaz éles viták elé néz. Ami önmagában nem lenne baj, hisz erre való egy parlament, itt azonban az érdekek kuszaságát tapasztalhatjuk; ma a német-francia tengely dominált, a funkciók szétosztásánál, de hiba lenne azt gondolni, hogy ezek az érdekek stabilak, és a továbbiakban is uralni fogják a döntéseket. Az az alkufolyamat – amelynek kétségtelenül Orbán Viktor is részese volt – arra int bennünket, hogy a szövetség meglehetősen instabil, az elkövetkezendő esztendők inkább szólnak az aktuális érdekekről, mint a lefektetett elvekről.

Tőlünk túl távol áll a döntéshozatali mechanizmus ahhoz, hogy megbízható jóslásokba bocsátkozzunk, még annak eldöntésére sem vállalkozhatunk, hogy az új elnöknek lesz-e ereje, esetleg valós kompetenciája arra, hogy betartsa ígéreteit. Tett gesztust a bevándorlás ellenesek számára is, de határozottan kiállt ugyanakkor a szolidaritás eszméje mellett.

A német kormány volt tagját nem kísérte dicshimnusz korábbi tevékenysége kapcsán, és noha tett olyan kijelentéseket és lépéseket miniszterként, amelyek azt sugallják: távol áll Orbán Viktor politikájától, mégis inkább gyengének, következetlennek és kiegyensúlyozatlannak tartotta a német koalíciós partner. Ezért is tartózkodott Merkel az Európa Tanácsban a jelöléskor, miközben az összes többi ország igennel szavazott.

De látjuk: ez az egység nem tartott sokáig, a keddi szavazás már arra mutatott, hogy lett ugyan új elnök, de túl sokan vannak ugyanakkor ellene. Többek között például a szocialista Ujhelyi István is, aki azt hangsúlyozta, hogy a személy, hanem a megválasztásához vezető út miatt nyomott nem gombot.

Mellesleg Leyen e terülten is érdekes ígértet tett: síkra szállt a csúcsjelölti rendszer mellett, miközben pont azért léphetett Európa trónjára, mert ezt a rendszert rúgta fel, több mint vitatható módon az Unió. Ami viszont azt is jelzi, hogy ez a társaság meglehetősen szabadon értelmezi saját szabályait, ennyiben pedig pontosan úgy cselekszenek, mint a magyar miniszterelnök itthon: ha az érdek úgy kívánja új törvények, új szabályok lépnek életbe. Márpedig, ha ez a fajta orbánizmus fogja uralni a kontinenst, az akkor sem lesz jó, ha olykor megszorongatják Orbán Viktort. Nem a demokratikus értékek és egymás tisztelete lesz a domináns, hanem a pillanatnyi alkuk.

Van tehát pápánk, de fehér füstről beszélni korai lenne.