Orbánnak mindig igaza van

Tudom persze, hogy unalmas, mint ahogy már az is, ha mindig mindenben Orbán Viktor felelősségét, vagy éppen nagyságát keressük. Bevallom, én nem ez utóbbi csoporthoz tartozom. Meglehetősen sokat foglalkozom a miniszterelnök személyiségével – még azt is megengedem, talán túl sokat, de itt és most mégiscsak megkerülhetetlen. Ő volt ugyanis az, aki kijelentette: a koronavírus járvány Magyarországon május 3-án fog tetőzni. Azóta ehhez a dátumhoz igazodik az ország, ezt a határidőt magyarázzák – mentik, vagy bírálják a szakemberek. Müller Cecília tisztifőorvos – még a szakmai reputációját is félredobva – igyekszik hitelessé tenni a miniszterelnök szavait. Egykori elődje, Falus Ferenc viszont bátran kijelenti, Orbán, mint jós megbukott. Azaz teljesen értelmetlen volt a május 3-i csúcs közlése. Nélkülözött minden alapot, mint ahogy az október-novemberre vizionált második hullám meglebegtetése is.

A május 3-án már túl vagyunk. Ha valaki figyeli a közösségi oldalakat, láthatta, mennyi és milyen gúnyos megjegyzés került fel a dátum, pontosabban a kormányfői határnap kapcsán. Joggal, hiszen a Főnök szavait semmi nem igazolta vissza, ha csak az nem, hogy vasárnap öt, hétfő reggel pedig 11 halottat jelentettek. De igazán nem akarok viccelődni ezen; az elhunytak mind-mind valakinek a hozzátartozói voltak, az ő fájdalmuk száz százalékos, nekik a gyászukban teljesen mindegy, hogy éppen a csúcson, vagy a tévesen bejelentett csúcson veszítették el hozzátartozójukat. És noha telis-tele van olcsó, vagy frappáns poénnal, például a Facebook, azon azért mégis érdemes elgondolkodni, hogy miért vállalkozott Orbán egy konkrét nap megjelölésére? És, ha már vállalkozott, miért megy utána a kormányhű szakma, miért nem meri a klientúra óvatosan elhatárolni magát a miniszterelnöktől. Itt ugyanis – szemben a magyar gazdaságról, vagy az ország népének jólétéről tett kijelentésekkel – nagyon egyértelműen kiderül a tévedés; hiába magyarázza valaki nagy erőkkel, hogy miért lehet igaz az állítás, beszél platóról, vagy bármi másró –, csak saját magát is nevetségessé teszi.

Persze, ebben az egész járvány-kommunikációban nem ez az egyetlen tévedés, ellentmondás. Ezekről is lehet olvasni bőven; a hiányos, rossz rendeletekről, a végrehajthatatlan utasításokról, az ostoba, logikátlan előírásokról. Nem tudjuk például, a vidék-főváros közötti különbségtétel valódi és magyarázható indokait; nem tudjuk, hogy a kórházba kerülők tesztelését ki végezheti el hitelesen és kinek a költségén; azt sem tudjuk, hogy a hirtelen elvégzendő nagy tesztelés május végi eredménye mennyiben segít a jelenlegi állapotokban eligazodni; nem tudjuk, hogy lesz-e felelőse a rossz kínai tesztek vásárlójának; nem tudjuk, hogy mit, mennyiért vesz meg a magyar kormány; nem tudjuk, hogy a koronavírusba csak úgy mellesleg halnak meg a betegek, vagy a koronavírusba halnak bele; nem tudjuk – és soha nem fogjuk már pontosan megtudni –, hogy hány olyan beteget pateroltak haza, akiknek most is a kórházban lenne a helyük. És még sorolhatnám, mi mindent nem tudunk, azon túl, hogy a lényeget senki sem tudja. Vagyis a járvány végét. De lám: a közepét, meg a csúcsát sem.

Egyébként is: azt mondják, hogy a csúcs napját – napjait – csak utólag lehet meghatározni. Kivéve Magyarországot, ahol az ország első embere mondja meg, hogy mi, mikor történik. Az udvartartásának meg az a dolga, hogy hitelesítse a Király szavait. Így aztán kíváncsian várom, hogy a kormánypárti média, illetve a vezérkar milyen magyarázattal áll majd elő. Az is lehet persze, hogy semmilyennel, úgyis csak arra a kérdésre válaszolnak, amelyikre ők akarnak. És az a statisztika lesz hiteles – Churchill után szabadon –, amelyet ők hamisítanak.

Apropó, hamisítás. Töredelmesen bevallom: azt hittem, mára – hogy Orbánnak igaza legyen – egy olyan adattal állnak majd elő, amely visszaigazolja, hogy a Főnöknek mindig igaza van. Ez tényleg meglepetésként ért. Most már csak az a kérdés, miként léptetik életbe a 2. paragrafust.