Orbánnak pihennie kell

Nyilván a most szombati esemény némiképp más volt, az alapcélja, hogy Budapest népe – és mindazok, akik az országból és külföldről idesereglettek – megmutassák a hatalomnak: nem teheti azt, amit akar, amit elkövet a kisebbségek, vagy éppen a demokrácia ellen. Vártam volna, hogy valaki kimondja, követelje: vonja vissza a kormány és parlament azt a törvényt, amely hamis érvekre hivatkozva akar szavazatokat szerezni a szélsőjobbtól. Attól a szélsőjobbtól, amely most felhatalmazva érzi magát, hogy feljelentést tegyen a rendőrség ellen, amiért nem oszlatta fel a több százezres tömeget.

Igen, ezt a törvényt vissza kell vonni, a gyerekek védelmét ez a szabály semmilyen módon nem szolgálja, és ezt mindenki pontosan tudja. Hiába rendelte el Orbán Viktor, hogy a fideszesek – ellenpontozva a Pride-ot – fotózkodjanak a gyerekeikkel, unokáikkal, ez is csak nevetség tárgyává vált; azt üzente, hogy az oly nagyon védett gyermekeiket is hajlandóak egyfajta hatalmi szempontok alapján bábként felhasználni, vagyis, ha valaki vétett a gyerekek ellen, az éppen ez a társaság volt, élén a miniszterelnökkel.

Persze tudom, hogy olyan követelést megfogalmazni nem szabad, amelynek teljesítése erősen kérdőjeles, itt azonban látszik egy végállomás, mégpedig maga a választás. Azt pedig jó eséllyel meg lehet jósolni, hogy egy új rendszerben ez a paragrafus, illetve az alaptörvény eme szakasza nem tartható tovább. Hogy nem létezhet olyan hatalom a demokratikus Magyarországon, amely korlátozhatja a gyülekezési jogot.

Hiába hivatkozik most a kormánypárt arra, hogy a törvényeket márpedig mindenkinek be kell tartania, mintha ez a szabály örökké létezett volna, ki kell lyukasztani ezt a hamis érvelést. A fideszes többség eleve csalárd módon, Orbán utasítására emelte be az alkotmányba ezt a korlátozó törvényt, azaz: ezt a törvényt érvénytelennek kell tekinteni. Mint ahogy az összes olyat, amelyet csak azért alkotott meg a parlamenti többség, hogy kiszorítsa az ellenzéket, a társadalom azon részét, amely nem hozzá tartozik (pl: CEU).

Ismétlem: ez a gondolat nekem hiányzott szombaton, ezzel együtt felemelő volt, hogy ilyen sok embernek volt fontos a kiállás az emberi jogokért. Mert ez az – ismétlem – imponáló tömeg nem pusztán az LMBTQ közösségért vonult, hanem a szabadságunk jogaiért. Hogy nem úgy van, hogy Orbán Viktor kitalál valamit, és azt gond nélkül érvényesíteni tudja. Most kiderült: nem tudja. Nevetségessé vált ő maga és az egész bandája, és a banda alatt mindazokat értem, akik szolgalelkűen kiszolgálják a bornírt ötleteket is. Szombaton kiderült, szerencsére a hatalom erőtlen, eszköztelen, nem tudja használni az erőszakszervezeteket sem, ha kiállunk magunkért. A rendőrség jól oldotta meg a helyzetet; nem a szélsőjobbot védte, hanem a többséget. 

Ez a többség most, jelképesen, a vállára emelte Karácsony Gergelyt; a főpolgármester az első pillanattól beleállt a kormány elleni küzdelembe, és megtalálta azt a jogszabályt, amelyet amúgy még a Fidesz alkotott, és amely száz százalékos védelmet jelentett – jogilag – a részvevőknek. A főpolgármester nagy sikere volt ez a nap és ezt a sikert ő kellő szerénységgel, szerepét nem túljátszva viselte, ugyanakkor tényleg súlyos bukása volt Orbán Viktornak és – tegyük hozzá – némiképp Magyar Péternek is, aki igyekezett távol tartani magát a jogkorlátozó intézkedésektől.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a népszerűsége visszazuhan, már csak azért sem, mert a hatalom játszmája még nem fejeződött be. Most azt akarják elhitetni, hogy ami történt, Orbán Viktor mesterterve volt (Mandiner), a miniszterelnök akarta egy alomba terelni a komplett ellenzéket, és felmutatni vidéki, aluliskolázott közönségének, valamint a szélsőjobb híveinek, hogy ezek mind a buzik támogatói, deviáns elemek. És nyilván ez a próbálkozás – mint ahogy az erre hajazó Gulyás Gergely kísérlete is – nevetséges, de nem tudhatjuk, hogy kit próbál még a hazugság tarsolyából előrángatni ez a társaság. Nehéz tíz hónap elé nézünk, és ma úgy tűnik: a hatalom szereplőinek fájdalmas és fájdalmat okozó végjátéka elé. 

És akkor beszéljünk egy kicsit a miniszterelnök zavart viselkedéséről. Fájdalmas pillanatok voltak, és az is fájdalmas, hogy oly sokan ezt gúnyolódásra használják. Nem tudjuk, mi történt akkor és ott Brüsszelben, mi okozta Orbán blokkolt beszédét, azt azonban biztosan tudjuk: nem jó, ha ilyesmi előfordulhat az ország miniszterelnökével. Orbánon hatalmas a teher, amely terhet alapvetően ő vett és vesz magára; ő viszi a kormány és a Fidesz kampányát, ráadásul cipeli az ország válságos gazdasági helyzetének terheit, mégpedig úgy, hogy szeretné elhitetni: nincsenek is bajok. Szóval nem szép dolog őt bántani, mint ahogy nem volt szép a magyar jobboldaltól – beleértve magát Orbán Viktort is – bántani Bident. 

Szóval csak egy tanácsot tudunk megfogalmazni, a legnagyobb jóindulattal: Orbánnak pihenésre van szüksége. Rövid távon mindenképpen. Hogy hosszú távon is, azt majd a jövő évi választás fogja eldönteni. A szombati tömeg egyértelműen a hosszú távra szavazott.