Orbánnak veszélyhelyzet kell, még parlamentre sincs szüksége

– Az új kormány eskütétele után fél óra sem telt el, s Orbán Viktor – természetesen egy előre felvett videóban – bejelentette, hogy kihirdetik a háborús veszélyhelyzetet. Miért volt ennyire sürgős?

– Ne felejtsük el, hogy Magyarországon 2015 óta folyamatosan vészhelyzet van. Akkor a migránsok miatt vezették be, aztán a koronavírus-járvánnyal indokolták, most pedig az Ukrajna elleni orosz agresszióval. Egyik sem követelne meg rendkívüli felhatalmazást a kormány számára. Mint kommunikációs eszköz, viszont nagyon alkalmas a miniszterelnök harcias retorikájának alátámasztására. Ennek lényege, hogy mindig tessék félni valamitől – most éppen a háborútól –, akkor majd jövök én, és elhozom a megoldást. Több mint három hónapja tart ez a szomorú helyzet itt a szomszédban, és eközben semmilyen különleges intézkedésre nem volt szükség. Megvan a kétharmados többség, a parlament engedelmes szavazógépként teszi a dolgát, és mégis ugyanúgy működnek, mintha még mindig választási kampány lenne. Ennek eredménye az is, hogy fenntartják a rezsicsökkentést, mint a kormányzati propaganda fő termékét, mondván, Orbán Viktor megvédi a családokat. Ez morálisan és minden egyéb szempontból is elfogadhatatlan. Jól látszik, hogy a miniszterelnök és csapata a polgári demokrácia alapintézményeit sem becsüli semmire. 

– És ezzel már eljutottunk a gazdaság állapotához, amely netán megkövetelheti, hogy a miniszterelnök szabad kezet kaphasson a további intézkedésekhez.

– Ez a lehetősége eddig is megvolt. Mindig azt hittük, hogy már nem jöhetnek újabb és újabb unortodox gazdasági lépések, de mindig jöttek. Gondoljunk csak az utóbbi 12 évből például a különböző különadókra, a magánnyugdíj pénztárak elzabrálására, a trafikmutyira, vagy a szociális igazságtalanságokra. Mindez szinte vég nélkül sorolható. A legutóbbi adó-visszatérítésekből a leginkább rászoruló társadalmi csoportok alig részesültek, de ilyennek tartom a 13. havi nyugdíj ismételt bevezetését is. Ha ugyanis van forrás a nyugdíjrendszerben a kompenzációra, akkor inkább a legszegényebbeknek kellene adni és nem egyformán juttatni mindenkinek belőle. Ezeknek az igazságtalanságoknak a megszüntetéséhez nincs szükség a veszélyhelyzet kihirdetésére. Miközben az is szemenszedett hazugság, hogy a magyar gazdaságot meg lehet védeni a világgazdasági folyamatoktól és a háború gazdasági következményeitől. Az esetleges károk csökkentéséhez pedig nem kell más a kétharmados többségen kívül.

– Csakhogy a veszélyhelyzet idején a parlamentet is meg lehet kerülni, még az a néhány óra sem kell, amíg átfuttatnak egy törvényjavaslatot.

– Nem vagyunk részesei háborúnak, tehát az a néhány óra mindig rendelkezésre áll, ha pedig azok lennénk, akkor az Alaptörvényben megvannak erre a megfelelő rendelkezések. Ha hirtelen elszabadulna a helyzet, akkor a kormány normál körülmények között is be tudna avatkozni a parlament nélkül. Csakhogy Orbán Viktort a folyamatos harc élteti. Harcol Brüsszellel, Sorossal, a nyugati világgal, a meleg közösséggel, az ukránokkal, a liberalizmussal, ez működteti a kommunikációs rendszerét és még az sem számít, hogy az állandó fenyegetettséggel rossz érzést kelt az emberekben. Érdemes végiggondolni, hogy azokban az országokban, amelyeket akár jobban érinthetne a háború – ilyen Lengyelország, vagy a balti államok – nem vezettek be veszélyhelyzetet. Nekik – a politikai szerepvállalásuk és a szomszédság miatt is – okuk lenne tartani Oroszországtól és így akár indokolt lenne a háborús veszélyhelyzet is. 

– Ehhez a lépéshez viszont Magyarországon immár tizedszer kellett módosítani a gránitszilárdságúnak nevezett Alaptörvényt.

– Ez is jól tükrözi a Fidesz viszonyát a parlamenti demokratizmus alapelveihez. Emlékezetes, hogy 1994 és '98 között a szocialista-szabad demokrata kormánynak majdnem háromnegyedes többsége volt a parlamentben, mégis meg tudta állni, hogy éljen és visszaéljen vele, mert azt tartották, hogy az ország egészét érintő, hosszú távú kérdések megoldásához legalább az ellenzék egy részét meg kell nyerni. Ilyen szándéka egyáltalán nincs az Orbán-kormánynak. Pedig ez is hozzátartozna a parlamentarizmushoz és a polgári demokrácia alapelveihez. Hiába panaszkodott nemrég Kövér László, hogy itt már nem tisztelnek semmit, hallhatta Orbán Viktortól – az amerikai ókonzervatívok múlt heti budapesti konferenciáján –, hogy fel kell számolni a fékek és ellensúlyok rendszerét. Ennek fontos eleme, hogy negligálja a saját parlamentjét, a kétharmados többségét. Vagyis azt üzeni, hogy rájuk sincs szüksége – mert ez a veszélyhelyzet erről is szól. 

– Pedig gyakran kérkednek, mennyire demokratikus a rendszerük. De lehet ezt még egyáltalán annak nevezni?

– Ez egy gyakran unalmas terminológiai vita az elemzők között. Formálisan parlamenti demokrácia van, hiszen négy évente választást tartanak, működik a parlament, ott megszavazzák, amit kell, van Alkotmánybíróság és ügyészség, sajtótermékek is és fontos pozitív elem, hogy az embert nem viszik el a különvéleményéért. Az intézmények még megvannak, de ami kialakult, az inkább autokráciának tekinthető. A formális logika alapján megfelel a kívánalmaknak, de egyébként aligha. Vagyis a választás megvolt, de elcsalt választásnak tekinthető, a médiatúlsúly, a felhasznált eszközök és amiatt, hogy a kormányzati lehetőségeket pártcélokra használták. Én éltem diktatúrában, az azért egy kicsit keményebb, de megértem, ha sokan ezt is elfogadhatatlannak tartják.