Orbánt Abu-Dzabiban szembesíthették azzal az arabok, hogy kiszállnak „Rákosdubajból”

„Ingyen ilyen hülyék nem lehetnek” – mondta pár hete Karácsony Gergely főpolgármester a kormány Rákosrendezőt érintő, arabokra építő tervei kapcsán, majd nem sokkal később – de még a kormányzati lemondó nyilatkozat előtt – már azt írta: „azóta kiderült, hogy természetesen nem ingyen ilyen hülyék. Számtalan jel mutat arra, hogy a mini-Dubaj projekt egy ingatlanfejlesztésnek álcázott pénzmosási művelet lehet”. A Budapesti Közművek mellett ugyanis volt még elővásárlási joggal bíró cég is, amely körül a Habony és Garancsi-féle kör, tehát a Fidesz-elit tolong. 

Nos, éppen ez lehetett az egyik buktató, ami miatt meghiúsult a kormány szépen kigondolt, de pocsékul kivitelezett biznisze. Legalábbis számos jel utal arra, hogy már az araboknak is túlságosan soknak bizonyult a Rákosrendezőn elképzelt fejlesztés körüli gyanús – így korrupcióra is utaló – jel. Többekhez – köztük egyébként a Hírklikkhez is – több forrásból jutottak el ilyen értesülések.

Szent-Iványi István például február 5.-én, (tehát a kormánydöntés bejelentése előtti napon) azt a kérdést tette fel: „burnuszos magyarabok a Rákosdubaj projekt mögött?” Mint kifejtette: diplomáciai körökben érdekes információk keringenek a Rákosdubaj projektről. Úgy hírlik, hogy az Eagle Hills Csoport valódi arab befektetői elbizonytalanodóban vannak, látva az itthoni fejleményeket és a hírek szerint jelentősen csökkentették (egyes hírek szerint 85 százalékkal) az anyagi kötelezettségvállalási készségüket a projektben. Emiatt akár kútba is eshetne a projekt. Csakhogy egyes vélemények szerint ők már inkább csak „frontolnak” (más megfogalmazásban: strómankodnak) más befektetők előtt. A diplomaták tudni vélik, hogy a projektben egyre nagyobb szerepet játszanak a magukra burnuszt öltő arab befektetőknek álcázott „magyarabok”, azaz ténylegesen magyar befektetők, más megfogalmazásban a NER közismert rablólovagjai.  

A Hírklikk ezután megkereste a külpolitikai szakértőt, akitől megtudtunk néhány további részletet. Mint beszámolt róla, a diplomata-forrása közvetlen az Egyesült Arab Emirátusokból szerezte az értesüléseit, miszerint részben a magyarországi fejlemények (az óriási felzúdulás és a főváros akkor még csak tervezett lépése, az elővételi jog érvényesítése), részben a projektben megbújó korrupciós elemek, valamint a hatalomhoz közelállók erős nyomulása miatt az elnök és az érintett befektetői cég sem akarta exponálni magát a projektben. Legszívesebben kiszálltak volna, de végül – az információ szerint – minimálisra, 15 százalékosra mérsékelték a részvételüket. Ezzel ellehetetlenítették a projekt megvalósulását.  

Vajon mennyire tűnik érdekesnek, hogy az abu-dzabi székhelyű Eagle Hills a „rákosdubaj” projekttől való – praktikusan – lefordulás után szinte nyomban megköti a szerződést egy 6 milliárd dolláros hasonló fejlesztésre Grúziában? Kérdésünkre Szent-Iványi csak arra emlékeztetett, hogy Habony Árpád neve ott is felmerül. Hiszen a tavaly októberi – az EU által elcsaltnak tartott – grúziai választáson győztesnek kihozott Álom Párt mellett tanácsadóként ott ügyeskedett Habony Árpád is. És ugye ő – és Garancsi István – is érdekelt (lett volna) a rákosrendezői arab fejlesztésben. A külpolitikai szakértő szerint az ő „nyüzsgésük” pedig elvezet Rogán Antalig. Nem lehetett tehát véletlen, hogy - az EU-val ismét szembe menve – tavaly ősszel Orbán nemcsak elismerte a választás eredményét, hanem személyesen utazott ki Tbiliszibe gratulálni...

De visszatérve Rákosrendezőre. Ahogy korábban írtuk, több forrás szerint is érdemes megkaparni, mi is történt valójában. A Válasz Online szerint is történhetett valami, amikor Orbán Viktor január 28-án az Emírségekbe utazott, és tárgyalt Mohammed bin Zájed Ál Nahján sejkkel, valamint Mohamen Alabbarral, az Eagle Hills dubai tulajdonosával, aki a jelek szerint kihátrált a projekt mögül. Szent-Iványi István szerint azonban minden hasonló volumenű ügyletről az uralkodó maga dönt, azaz, ő maga vezényelhetett hátraarcot. 

Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke is hasonló következtetésre jutott: csütörtökön, a Kormányinfón történt bejelentés után a Facebookon azt írta: „A Kormányinfón ugyan nem büszkélkedtek el vele Orbán janicsárjai, de az emír már a múlt héten jelezte a felcsúti maharadzsának, hogy a társadalmi tiltakozás miatt elállnának a projekttől”.

A Hírklikk értesülése szerint a látogatásról nem hirtelen döntöttek, azt hetekkel korábban elkezdték szervezni. Ez azt jelenti, hogy a szervezés megkezdése és a látogatás tényleges lebonyolítás alatt „világosodhatott” meg az arab fél, s juthatott arra a következtetésre, hogy Abu-Dzabiban közlik Orbánnal: nem valósulhat meg a tervek szerint elképzelt projekt.

Az pedig bizonyítottnak vehető, hogy ez váratlanul érte Orbánt. Csak meg kell nézni Szijjártó Péter január 28.-i kora délutáni élő bejelentkezését Abu-Dzabiból. Amikor is még nagy mellénnyel és optimizmussal a következőt mesélte: „megszületett minden szükséges megállapodás annak érekében, hogy a Rákosrendező lepusztult területén egy rendkívül modern, új városrész jöjjön létre. Az ehhez szükséges megállapodások már rendben vannak, és most új területekre is kiterjeszthetjük az együttműködést... Az áttörés tehát itt van karnyújtásnyira, és az elkövetkező másfél nap tárgyalásai a reményeim szerint el is fogják hozni a sikert ezen a területen.”

Hasonló szellemben emlékezett meg a látogatásról az arab uralkodó is. Mohammed bin Zájed Ál Nahján, az Egyesült Arab Emírségek elnöke, Abu-Dzabi uralkodója (emírje) is sikert emlegetett, ám abból valahogyan már kimaradt a rákosrendező fejlesztés. A HVG szúrta ki az X-oldalán (korábban Twitter) közölt bejegyzését, amely nem hozza szóba ezt a beruházást, miközben – szépségtapaszként (?) – méltatja a hosszú távú partnerséget és különféle együttműködési terveket emleget a mesterséges intelligencia, a megújuló energia és más kulcsfontosságú területeken. 

Szijjártó maga utóbb már nem emlegette Rákosrendezőt a tárgyalások után. Akkortól már csak a protokoll dumát nyomja. Orbán pedig mélyen hallgatott – persze megszokhattuk már, hogy zűrös ügyekben lapít, nehogy a nevéhez tapadjon a botrány. 

Az is felér egy bizonyítékkal, amilyen zavarodottsággal kezelte és kommentálta a (korrupciós) kudarcát a magyar kormány. Tanulságos megnézni például a Kormányinfón Gulyás Gergely arcát és makogását, ahogy magyarázni próbálta a magyarázhatatlant, és a fővárosra, az ellenzékre tolni a kormány botrányát. De Szijjártó sem állta jobban a sarat, amikor elkapta őt  444.hu (amúgy a Kormányinfón Gulyást már korábban ez ügyben megszorongató) munkatársa. Csak arra futotta, hogy ismételgesse: „ami kormányzati hatáskörben volt, amit mi előkésztettünk, megterveztünk, azt mi megtettük, tehát onnantól kezdve ez már nem rajtunk múlott...ami a mi hatáskörünkben volt, az már megtörtént”. (magyarul nem volt igaz az, amit Abu-Dzabiban mondott, miszerint „megszületett minden szükséges megállapodás”).  De „a főváros belelépett a képbe, ha jól értem, valami jogi konstrukció, elővásárlás kapcsán” – mondta, majd magyarázkodott: „én nem tudok arról, hogy az arab fél vissza akart volna lépni, én korábban involválódtam ebbe, amikor a kormányközi megállapodást kellett megkötni, akkor komoly tervekkel rendelkeztek, akkor szó sem volt visszalépésről.” Mindezt grimaszokkal, vállvonogatással kísérve, aminek alapján nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy bizony sumákolt, pontosabban, nem fejtette ki az igazság minden részletét. 

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2025. január 25-i adása itt nézhető meg: