Oszvald Marika őszintén beszél válásról, nehéz helyzetekről, csalódásokról
„Én egy harcos típusú ember vagyok, szeretem megoldani a problémákat. És ha sikerül, az sikerélmény, attól érzem magam jól” – mondja Oszvald Marika, a magyar operett színpadának legendás alakja, akinek neve mára egyet jelent a vibráló energiával és az életszeretettel. A Bóta Café vendégeként őszintén beszélt gyermekkori élményeiről, a szüleihez fűződő bensőséges kapcsolatáról, nagy veszteségekről és arról, hogyan marad talpon a legnehezebb időszakokban is.
A beszélgetésből kirajzolódik egy művész portréja, aki nem csupán a színpadon állva képes mosolyt csalni a közönség arcára, hanem a hétköznapokban is példát mutat kitartásból és pozitív szemléletből. „Ha csalódhatok, akkor csak magamban csalódhatok” – vallja, miközben megidézi édesapja elvesztésének emlékét, amelyből fájdalom helyett erőt merített: „Úgy éreztem, neki az lett volna a fontos, hogy a lánya talpon maradjon.”
Szóba kerül gyerekkora Debrecenben, első színpadi élményei, a szigorú, mégis szíve mélyén gyengéd apai nevelés, és az a végtelen játékosság, amely ma is meghatározza személyiségét. Oszvald Marika derűvel mesél arról, hogyan lett a Csárdáskirálynő álomból életpálya, miként lett az operettben egyszerre énekes, táncos és színésznő, s hogyan fogadta el az idő múlását: „Az, hogy megöregedtem, nekem nem probléma. Így kényelmes.”
Az interjúban megelevenedik a színpad varázsa és a közönség szeretete, a család iránti mély kötődés, a humor és az önirónia. Oszvald Marika története nemcsak egy pályaív lenyomata, hanem tanúságtétel arról, hogy az élethez való hozzáállás – a harcos optimizmus – maga lehet a legnagyobb ajándék. „Én mai napig játszom. Nekem minden játék – a színpadon és azon kívül is.”
