Réz András: a kampány hazugságai megbuktak

Szorongás, érzelmek és a „hatalomipar” logikája

Réz András saját bevallása szerint „megmaradt szorongó embernek”, és ezt nem is feltétlenül tartja hátránynak. Szerinte a választások előtti időszak egyik alapélménye éppen a bizonytalanság volt. „Itt van egy tökéletesen ismeretlen erő. Mi a fenét fog csinálni?” – fogalmazott, hozzátéve: a kampány jelentős része erre az ismeretlentől való félelemre épült.

A politikát következetesen „hatalomiparként” emlegeti, mert úgy látja, a rendszer működése inkább iparszerű, mintsem közéleti. Ebben a logikában a kampány nem párbeszédről szól, hanem üzenetek „beveréséről”. „Ha az erős fél csak önmagára figyel, és nem az érdekli, hogy mik a vágyaink, hanem hogy hogyan verje belénk a nézeteit, akkor könnyen megtörténhet, hogy az emberek azt mondják: nem fogunk szót érteni ilyen módon.”

A kampány szerinte leegyszerűsített világképet kínált, amelyben néhány kulcsszó – „Soros”, „Brüsszel”, „Zelenszkij” – köré szerveződött minden. „Ha a szavak elfogynak, és csak egy maroknyi ilyen szó marad, akkor megpróbálod leírni a világodat ilyen rohadtul primitív módon” – mondta, hangsúlyozva: ez hosszú távon torzítja a gondolkodást.

Kampány helyett bizalom – mitől lesz jobb az élet?

Réz szerint a választások valódi kérdése nem gazdasági, hanem bizalmi természetű. „A jó élet nem feltétlenül azon múlik, hogy a zsebedet ki tömi meg, hanem azon, hogy bízhatsz-e a többi emberben” – fogalmazott. Úgy látja, a közbizalom hiánya az egyik legnagyobb probléma, és ezen semmilyen kampányígéret nem segít.

Kritikusan beszélt arról is, hogy a politika a pénzt állította középpontba. Emlékeztetett: a rendszerváltás idején még a „hallgass a szívedre” üzenet dominált, mára viszont „hallgass a zsebedre” lett a fő narratíva. „Elég jelentős változás, mert az ember nem ugyanott hordja a szívét meg a zsebét.”

A kampány során felerősödő érzelmi hullámokat – ünneplés, közös eufória – fontosnak tartja, de nem tekinti döntőnek. „Az ünneplés egy fontos jel, de az az igazán fontos, ami utána történik.” Szerinte a kérdés az, hogy a közös élmények után képesek lesznek-e az emberek felelősséget vállalni és valódi változásokat létrehozni a saját életükben.

A „sztárpolitika” és az elemzők celebesedése kapcsán is szkeptikus. Úgy véli, nem egészséges, ha politológusok vagy politikusok rajongás tárgyává válnak. „Tulajdonnév vagy, öcsém. És ha tulajdonnév vagy, akkor tudjuk, hogy mi a véleményed” – mondta, utalva arra, hogy a közéleti diskurzus sokszor előre skatulyáz.

A hétköznapok forradalma: kevesebb szabály, több felelősség

Réz András szerint a valódi változás nem látványos politikai gesztusokban, hanem a mindennapi működés átalakításában rejlik. Kulcsfogalomként a deregulációt említi: „bízz az emberekre, hogy oldjanak meg egy csomó problémát”. Úgy látja, a túlközpontosított rendszerek bénítják a kezdeményezést, és megfosztják az embereket a cselekvés lehetőségétől.

Példaként az egészségügyet hozta fel, ahol nemcsak az infrastruktúra problémás, hanem a rendszer működése is. „Az a kérdés, hogy az orvos jól érzi-e magát, szereti-e a hivatását, vagy benne van egy túl központosított hatalmi struktúrában” – mondta.

A bosszúvágy erősödését érthetőnek, de veszélyesnek tartja. „Értem, hogy bűnhődjenek meg. De tedd fel a kérdést: az ő bűnhődésükből neked van-e nyereséged?” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a hangsúlyt inkább a működésképtelen rendszerek felszámolására kellene helyezni.

A jövővel kapcsolatban óvatos optimizmust fogalmazott meg. Szerinte nem a gyors meggazdagodás a cél, hanem egy élhetőbb, bizalmon alapuló társadalom kialakítása. „Lehet, hogy nem leszel gazdagabb, de lehet, hogy jobb lesz az életed.”

A beszélgetés végén irodalmi utalással foglalta össze gondolatait: „Más dolog félelemben élni, és más dolog, amikor az embernek már álmai vannak.”