Papp Katalin: valóban majdnem egymillió nyugdíjas él a létminimum alatt

A nyugdíjrendszer változtatásai közül melyik okozta a legnagyobb problémát?

Annyiszor változott a nyugdíj számításának rendszere 1990 óta, hogy a 2010 utáni legsúlyosabb változtatás előtt is rendszeresen hátrányt szenvedtek az idősek emiatt. A legnagyobb problémát az okozza, hogy a Fidesz-kormány 2012-ben úgy változtatta meg a nyugdíjtörvényt, hogy megszüntette a vegyes – svájci – indexálást. Ugyanis addig fele-fele arányban vették figyelembe a bér és az infláció növekedését a nyugdíjemelésnél, de azóta már csak az inflációt. Ehhez jött még, amikor 2015 körül „szárnyalt” a gazdaság – hiszen ömlöttek az országba az uniós pénzek, nagy számú beruházás történt –, és a bérnövekedés bizonyos rétegeknél megugrott. Emelkedett a minimálbér is. Emiatt pedig – miután a nyugdíj csak az inflációt követte, az idős emberek továbbra is lemaradtak, hiszen az emeléssel csak a korábbi szintet tartották meg, míg a bérek azon felül emelkedtek. Ezért jelentősen kinyílt az olló: éppen a legrászorultabbakat érintette legrosszabbul az inflációkövető nyugdíjrendszer bevezetése. Bár a kormány azt állítja, hogy a nyugdíjak reálértéke változatlan maradt, végül csak azok jártak jobban, akiknek az ellátása az átlagnyugdíj feletti, a nagy többség viszont nem. 

Mennyire nőtt meg a különbség az 1990-es évek körül nyugdíjazottak és a 2015 után nyugdíjba vonulók nyugdíja között?

Ugyanazon életút után, azaz ugyanolyan beosztás, évek száma, kvalitás után, minél később ment valaki nyugdíjba, mára többszörös a különbség. Konkrétan említhetek egy anomáliát: a Nyugdíjasok Országos Képviseletének elnökségében van olyan, aki nagyon magas beosztásból ment nyugdíjba a ’90-es években. Most már túl van a 80. életévén. Az ő titkárnője mintegy 15 évvel utána lett nyugdíjas, és háromszor annyi nyugdíjat kap. Emiatt látható például az átlagnyugdíj összegét vizsgálva is, hogy az újonnan megállapított nyugdíjak minden évben felfelé húzzák az értéket, míg a régebb óta nyugdíjasok többnyire ennél alacsonyabb összegű ellátásban részesülnek. Gyakorlatilag a nyugdíjazás idején megállapított nyugdíj konzerválódik.

A Fidesz előtt nem próbálta meg egy kormány sem valahogyan kompenzálni az 1990-es években nyugdíjba vonulókat?

2005-ben még a Gyurcsány-kormány idején a Fidesz által is megszavazva hozták létre azt a korrekciós törvényt, amit a 2009-es válságkor felfüggesztettek, majd azután az Orbán kormány meg is szüntetett. Addig 3-4 éven keresztül zajlott a felzárkóztatása azoknak, akik a ’90-es években mentek nyugdíjba, de a világválság idején a 13. havi nyugdíjjal együtt ez is megszűnt. Ehhez jött hozzá a 2012-es nyugdíjtörvény változtatás, így egyre több nyugdíjas szakadt le. Azt, hogy napjainkban majdnem egymillió nyugdíjas él a létminimum alatt, az magyarázza, hogy például az ország keleti részén főleg vidéken, falvakban mintegy 20 százalékkal kisebb nyugdíjjal rendelkezők élnek, az ottani alacsonyabb fizetések miatt.

Csak a vidéki falvakban élnek ilyen kis nyugdíjjal?

Nem. A 2010-es évek fellendülésekor arra nem figyelt a Fidesz-kormány, hogy a közalkalmazottak, szociális dolgozók, a kultúra területén dolgozók, vagy akár a pedagógusok fizetését is – hasonló módon a versenyszférához – megemelje. Az ő nyugdíjuk is igen alacsony az átlaghoz képest. Napjainkban egy kulturális dolgozó, egy könyvtáros fizetése nettó 200-300 ezer forint között van. El lehet képzelni, hogy ilyen fizetés után mennyi nyugdíja lesz valakinek, miközben akár több diplomája is van. A kulturális dolgozók közben a státusztörvénnyel kikerültek a közalkalmazotti létből és bekerültek az önkormányzatok költségvetésébe, miközben a kormány kivérezteti az önkormányzatokat. Azok pedig hol spórolnak először? Hát persze, hogy a kulturális dolgozókon. 

A kormány azért akar spórolni a nyugdíjasokon mert egyre kisebb a nyugdíjkassza?

A kormány mondja azt, hogy a nyugdíjbüdzsé egyre kisebb. A 2010-es évek közepén még létezett az önálló nyugdíjkassza, de onnantól, hogy ezt megszüntették és az adóhoz csoportosították, már nem nyomon követhető. Amikor azzal riogatják a nyugdíj előtt állókat, hogy nem lesz elég pénz, az összefügg azzal is, hogy a szociális járulékot is mintegy a felére csökkentették. Pedig ez lenne az alapja annak, amiből többi között az egészségügyre és a nyugdíjakra költenek. Mivel megszüntették a nyugdíjkasszát, valóban a költségvetésből kell kifizetni.

Az Index idézte Orbán Viktor miniszterelnöknek a Kossuth Rádióban még január közepén elhangzott nyilatkozatából: „Minden évben az egy komoly beszélgetés a pénzügyminiszterrel, hogy akkor biztos-e, hogy ki tudja fizetni a tizenharmadik havi nyugdíjat”. Amikor arról beszél, hogy még „épphogy belefért”, hogy az idén tudnak fizetni a nyugdíjasoknak plusz egy hónapot, az nem olyan, mintha „kegyet gyakorolna”?    

Ez a miniszterelnök módszere. Úgy csinál, amikor emeli a nyugdíjat, illetve 13. havi nyugdíjat ad, mintha szívességet tenne és ajándékot osztana, miközben még az így „kifosztott” nyugdíjtörvény alapján is kötelezettsége az inflációkövetés. Bár tudjuk, hogy ebben sem voltak tisztességesek, mert az utóbbi években – 2021-2022-ben – nem annyit emeltek, mint a tényleges infláció volt. Ez azért számít, mert a megemelt összeg a következő évben már a bázisalap, és erre jött volna rá a 2023-as 15 százalék feletti emelés. A nyugdíjprémium – amiről tudjuk, hogy a Bajnai-kormánynak köszönhető – kifizetésének feltétele és módja is törvényhez kötött, ugyanakkor előfordult, hogy a kormány a 2010-es évek közepén „elfeledkezett” ezt a nyugdíjasoknak kifizetni. Emlékezzünk arra, hogy Orbán, amikor 2006 után elkezdte a kampányolását még 14. havi nyugdíjról is beszélt, azután több, mint tíz évig elfeledkezett róla. A 2022-es választások előtt, amikor látta, hogy sikeres az előválasztás, akkor lett újra 13. havi nyugdíj is. De amíg jól ment neki a szekér, eszébe sem jutott bevezetni. Az, hogy ennek kifizetése Varga Mihály pénzügyminiszteren múlik-e, tisztán politika. Úgyhogy nem szabad meghatódni. Ha a statisztikát megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a szocialista kormány volt az, amelyik több éven keresztül adta a 13. havi nyugdíjat.

Mivel a KSH már nem foglalkozhat vele, így a Bankmonitor számította ki, hogy ha 2023-ban 18,3 százalékkal drágult a nyugdíjasok megélhetése, akkor 2023-ban már 160 100 forintra nőhetett az egyszemélyes nyugdíjas háztartás létminimum-szintje. Valóban több, mint 900 ezer nyugdíjasnak kell ennél akár jóval kisebb összegből megélnie ma Magyarországon?

Teljesen reális, hogy majdnem egymillió nyugdíjas él a létminimum alatt. Létminimum kétféle van: az egyszerű – és a társadalmi létminimum. A létminimum az egy olyan szerény fogyasztási szintet jelez, amikor az alapvető szükségletek kielégítésén felül gyakorlatilag a racionális gondolkodás mellett csak olyan javak és szolgáltatások fogyasztására ad lehetőséget, amelyek tömegigényűvé váltak a társadalmi kulturális fejlettség megfelelő szintjén. A társadalmi minimumnál már költhetnek egy mozijegyre, jobb esetben el tudnak menni nyaralni. Mára elsősorban a 75-80 év felettiek – akik a ’90-es évek körül mentek nyugdíjba, és akiknek az életidejük egyre rövidebb – alkotják a létminimum alatt élő idős emberek csoportját.

Nagyon sokan vannak, akik 100 ezer forint alatt kapnak nyugdíjat. Ami különösen az egyszemélyes háztartásoknál ijesztő, mert azoknak többségében nők élnek. Nők, akiknek még aktív korukban a jövedelmük is a férfiakéhoz képest 20-30 százalékkal kevesebb volt. El lehet képzelni, hogy ilyen energia- és gyógyszerárak mellett mennyire nehéz egyedül boldogulni. Sokan a gyógyszerüket már nem tudják megvenni, ha nem akarnak kihűlni saját otthonaikban. Vagy fagyoskodnak, vagy gyógyszert nem vesznek, vagy nem költenek élelemre, ruhát vásárolni már eszükbe sem jut, és még nem beszéltünk az elmúlt két év rendkívül magas inflációjáról. Tudható, hogy a nyugdíjas infláció magasabb az átlagnál, kiemelten pedig az élelmiszer inflációja. Ez a helyzet megkülönböztetetten a kisnyugdíjasok helyzetét nehezítette. Akinek volt tartaléka, mára már felélte. Ezért nem csodálkozhatunk, hogy a magyar lakosságarányhoz képest ilyen nagy számban élnek a létminimum környékén.