Parancsra lehetetlen gyógyítani

A választások után eldőlt, hogy az egészségügynek nem lesz minisztériuma, az ágazat a Belügyminisztériumhoz kerül. Az új egészségügyi államtitkár, Takács Péter május 27-én, a MOK ülésén elmondta, az ágazatvezetésben a stratégiai irányítás marad az egészségügyi államtitkárságnál, miközben az operatív irányítás az Országos Kórházi Főigazgatóságnál, ahogy az elmúlt másfél évben is volt. Szerinte ez az utóbbi időszakban nagyon jól működött, ezért nincs értelme a változtatásnak. Ön is így gondolja ezt?

Pontosítsunk, az egészségügy mellett az oktatás és a szociálpolitika is a Belügyminisztériumhoz került. Természetesen nem úgy gondolom, mint Takács Péter, mert bár végtelenül tisztelem a belügyminiszter munkabírását és szerteágazó ismereteit, de azért lássuk be, mindenhez „is” azért nem tud érteni. Lehet, hogy szeretne, de nem tud. A teljes humán szférát átlátni az egy szál kultúra kivételével, azért az nem egy emberes feladat. Úgy gondolom, az ágazatok megbecsülésének, komolyan vételének egyik feltétele, hogy saját ágazati vezetésük legyen. Én dolgoztam a Népjóléti Minisztériumban, pontosan tudom, hogy bőven volt feladat, és örültünk, ha az adott miniszter átlátta az ágazat minden egyéb problémáját. Az egészségügyről egyébként tudjuk, hogy egy választáson abba bele lehet bukni. A Fidesznek eddig nem sikerült. Az is igaz, hogy nem ígérte meg azt, amit a „nemzet háziorvosa”, aki a kampánybeszédében rögtön azt mondta, hogy 80-90 kórházat be kéne zárni. A Fidesz ilyen ötleteket sose dob be. Ők, ha be is zárnak valamit, azt szép csendesen, suba alatt teszik. 2007 óta, amikor is mi elbuktuk a vizitdíjról és a kórházi napidíjról szóló szociális népszavazást, ezt a kérdést soha nem is veszik napirendre. Így nem tudnak belebukni. A Covid-helyzet pedig egy kicsit valóban újdonság-számba ment. A Covid alatt osztott uralom volt, az egyik részét csinálta Kásler az Emmi-ből, a maradékot pedig az Országos Kórházi Főigazgatóságon keresztül a belügyminiszter. Valószínűleg azért gondolhatta Orbán, ha már eddig ilyen jól működött a belügyminiszter, akkor majd rendet rak a renitens tanárok, orvosok, nővérek, meg a szociális munkások között. Ugyanakkor „békeidőben” ezek nem igazán militáns ágazatok, és parancsra elég nehéz, sőt, szinte lehetetlen gyógyítani. (Akárcsak tanítani, vagy éppen demens gyerekeket ápolni.) Vagyis én ezt nem tartom egy jó ötletnek, már csak azért sem, mert a problémák egy jó része erőből nem oldható meg. Még akkor sem, ha magam is többször nyilatkoztam a Covid-járvány idején, hogy annak a kezelésében – amit jómagam is végigdolgoztam –, olyan irtózatos hibákat nem követtek el. Akkor még elfogadható volt, hogy egy belügyminiszter irányítson, de „békeidőben” ezt nehezen tudom értelmezni. Számomra ez azt jelenti, hogy a kormány nem veszi komolyan egyik ágazatot sem.

Ma, ha valaki beteg lesz, vagy csak szülni akar, egyáltalán nem biztos, hogy helyben ellátáshoz jut.  Takács Péter szerint a „fejlődés” útja valóban az, hogy a többség vagy a magánegészségügyet fizeti meg, vagy nem jut ellátáshoz, a NER tagoknak meg egyrészt a számukra megfizethető ellátás, illetve VIP útvonalak biztosítják a gyógyulást?

Mi világ életünkben óvakodtunk tőle, és igyekeztünk óva inteni saját magunkat és a kormányokat is attól, hogy az ágazat szétváljon gazdag és szegény egészségügyre. Most pedig ez zajlik. A magánegészségügybe fognak menni az orvosok, a nővérek is, az lesz a gazdagok egészségügye, és a szegényeké marad az állami egészségügy.

Mit tehetnek ez ügyben az ellenzéki politikusok?

Amit az ellenzék tud tenni, az az, hogy elmondja a véleményét. Csakhogy nem elég „fikázni”, ennél jobbat és többet kellene. Alternatívát állítani, el kell mondani, hogy mi az, ami nem jó, és hogy mit csinálnánk másképp. Mert azért meghallgatják az ellenzéket, és ha látványosan nem is, de sutyiban elfogadják azt, amit mondanak az ő képviselőik is.

Ha már a politikánál tartunk, a közelmúltban időközi választások voltak, amelyik az ellenzéknek nem sikerült túl jól, de két MSZP-s jelöltet is megválasztottak. Mit gondol róla, miért?

Ha valakit nagyon víz alá akarnak nyomni, az annál inkább megpróbál fennmaradni a víz színén. Az MSZP-vel is ez fog történni, minél inkább el akarják nyomni – például a DK, vagy bárki más –, annál inkább küzd, és fennmarad a víz színén. Annál is inkább, mert az MSZP-nek például Budapesten, de másutt is van bázisa. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a választásokon nyerni tudjon. Az MSZP-s jelöltek pontosan azért tudtak nyerni, mert ismerték őket a környéken, ahol indultak. Főleg ott, ahol korábban szocialista vezetés volt. Én azonban abban is biztos vagyok, minél inkább küzdenek valaki ellen, az annál jobban megerősödik. A közmondás is úgy tartja, minden, amibe nem halsz bele, az megerősít. Miután az ellenfeleink számosak, különösen jól esik, hogy nem csak a Fideszt tudtuk legyőzni, de az összefogás pártjainak is be tudtuk bizonyítani, hogy nem vagyunk hullák.