Parragh szórja a pénzünket

Föld S. Péter 2021. február 22. 16:10 2021. feb. 22. 16:10

60 millió forintot költött 2012 óta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mentális tréningekre, 18 és félmilliót brazíliai repülőjegyekre, 327,5 millió forintot két médiakampányra, azaz vélhetően saját maguk fényezésére. Mindezt a HVG jóvoltából tudjuk: közérdekű adatigényléssel kikérte és megkapta a Parragh László vezette szervezet kétmillión felüli költéseit. Parragh szerint rosszindulatú rágalomhadjárat, hogy az újságírók a kamara zsebében kutakodnak, ami azért nem fedi a valóságot, mert a kamarai elnök nem a saját pénzét költi ennyire nagyvonalúan, hanem az adófizetőktől kapott apanázsból tartja el családját és alkalmazottait.

Mint ismeretes, a kamarai tagság kötelező, és évi ötezer forintjába kerül a vállalkozóknak. Parragh nemrégiben ezt a kötelezően beszedett dézsmát nem kamarai tagságnak nevezte, hanem regisztrációs díjnak, s úgy gondolta, hogy ezzel az ügynek annyi, el van intézve, mert más neve van a gyereknek.

Nincs kötelező kamarai tagság, nem volt taggyűlés.

Exluzív székházat is bérel az iparkamara, de erre sem azért van szükség, amire elsőre gondolnánk. Vagyis, nem kivagyiságból bérlik a Bankcenter méregdrága irodáit, hanem azért, mert – mint Parragh László elmondta – időnként a miniszterelnököt is fogadniuk kell, Orbán Viktort pedig nem hívhatják – ezt már mi tesszük hozzá – holmi lepusztult putriba. Nem tudjuk persze, hogy mihez szokott a miniszterelnök, indulása mindenesetre nem a fényűző villák, hanem a faluszéli kis házak világát idézi. És az apja sem a zongora körül kergette, ha le akart keverni egy pofont a fiacskájának, vagy – ezt Orbán Viktor szíves közlése folytán tudjuk – nadrágszíjjal szerette volna félig agyonverni.

Az viszont akceptálandó, hogy a 18 és félmillió forintos repülőjegyeket nem magára költötte Parragh. Mert bár ő is elutazott a szakmák olimpiájára, de az elsőosztályú felárat maga fizette. Csakúgy, mint a felesége költségeit, az utolsó szálig azt is ők állták, nincs itt tehát semmi látnivaló, tessék szépen továbbhaladni.

Azaz, valamennyi látványosság mégiscsak adódik. Az iparkamara ugyanis az elmúlt években mintegy 3 milliárd forintot kasszírozott – legyünk megengedők: regisztrációs díjként – a vállalkozóktól. Nem volna baj ezzel, ha ezen összeg megfizetése nem lenne kötelező, s elmaradás esetén a NAV-nak ne lenne inkasszós joga a behajtásra. Jogos volna az ötezer forintos regisztrációs kamarai tagdíj, ha nem lenne kötelező, ezzel szemben a Parragh úr vezette kamara olyan vonzó lehetőségeket kínálna a vállalkozóknak, hogy azok törnék magukat, hogy az iparkamara tagjai lehessenek. Erről azonban nincs szó, a vállalkozók a pénzükért legföljebb kioktatást kapnak. Például azt, hogy akinek nincs évi ötezer forintja, az ne vállalkozzon. Parraghnak ezzel a kijelentésével nehéz volna vitatkozni, pénzügyekben ő magasan mindannyiunk fölött áll, több pénze van, amennyiről mi csak álmodhatunk, így bizonyára azt is tudja, hogyan kell bánni vele.

Nem az ujjunkból szoptuk, hogy Parraghnak van mit a tejbe aprítania. Maga dicsekedett ezzel néhány évvel ezelőtt, amikor a feleségét a Monetáris Tanács tagjává nevezték ki, havi három millió forintos fizetéssel. Akkor azt válaszolta egy őt kérdező sajtómunkásnak, hogy ez a 3 millió forint náluk csak konyhapénz, az igazi nagy pénzeket ő keresi.

Fogadjuk el, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Csak még a mentális tréningekkel kellene megbarátkoznunk. Hogy pontosan kinek és miért volt szüksége ezekre a szolgáltatásokra. És azt is jó volna tudni, volt-e haszna az egésznek, azon kívül, hogy Parragh László kiegyensúlyozott és jól érzi magát, szép környezetben fogadhatja a miniszterelnököt, a repülőjegy elsőosztályú különbözetét maga fizeti, és még konyhapénzre is marad a családjának.