Patikák gyógyszerészek nélkül?

Elnök úr, ön tiltakozott a tervezet ellen, most a minisztériumban másként döntöttek. Mégis lehetnek gyógyszertárak gyógyszerész nélkül? 

Arra hivatkozva kezdeményezték a jogszabályt, hogy a politika életben szeretné tartani az úgynevezett fiók-gyógyszertárakat, ugyanakkor a hatóságok szerint kevés a gyógyszerész. Amikor első alkalommal felvetették nekünk az ötletet, megpróbáltuk ezt számokkal megcáfolni. Huszonöt-harminc évvel ezelőtt, amikor elkezdődött új gyógyszertárak létesítése és a korábbi állami fenntartású gyógyszertárak privatizálása, akkor összesen 3000 gyógyszerész volt a rendszerben, most meg 6300 fölött van a lakossági gyógyszerellátásban dolgozó szakgyógyszerészek száma.

Időközben biztosan több lett a patika is. 

Igen. Teljesen jogos lenne a kormányzat aggálya, ha nagyságrendi eltérések volnának a hálózatban dolgozó szakemberek és a „gyógyszertárak” száma között. De ez nem igaz. A privatizáláskor 1400 gyógyszertár működött Magyarországon, most pedig a fiók-gyógyszertárakkal együtt mintegy 3000 van. Tehát a dinamikus növekedés ellenére, mind a gyógyszerészek, mind pedig a gyógyszertárak számát illetően teljes a harmónia. Még talán büszkék is lehetünk erre, ugyanis ilyen dinamikus növekedésről nem tudok az egészségügy és az egyéb közérdekű szolgáltatások területein, ahol szükség van az állami kontrollra.

Azt ön is említette, hogy főleg a fiók-gyógyszertárak szakemberhiánnyal küzdenek.  

Kétségtelen, hogy a vidéki gyógyszertárakba nem egyszerű szakembert találni. Napjainkban Magyarországon 610-620 fiók-gyógyszertár működik, ez a szám persze változó. Volt időszak, amikor 650 fiók-gyógyszertár is működött, máskor kevesebb volt. Évente öt-tíz különféle okok miatt kénytelen bezárni. 

Talán éppen a végzett gyógyszerészek hiánya miatt…

Inkább gazdasági és egzisztenciális okokat látok e mögött. A vidéki patikákban dolgozók akár havi nyolcvan-százezer forinttal is kevesebbet kereshetnek, mint a városi kollégáik. Mások a munkafeltételek is. Amíg az úgynevezett „anyapatikáknál”, tehát a fiók-gyógyszertárakat üzemeltető közforgalmú gyógyszertáraknál nagyobb a forgalomból származó bevétel, a fiók-patikáknál, a nagyon kis lakosságszámú településeken, csökkentett nyitvatartási időben, kisebb alapterületen, mérsékeltebb fizetőképes kereslet mellett kell megkeresni a működési költségeket. És ez nem megy. Ha az a kormányzati szándék, hogy megmaradjon a kisebb településeken is ez a szolgáltatás, szerintem nem az a megoldás, hogy oda nem kell gyógyszerész, hanem a működési feltételeket kellene támogatni.  

A tulajdonos – magánvállalkozásokról lévén szó – anyagi oldalról közelíti a problémát. 

Értelemszerűen. Amikor az üzemeltető elkezd számolni, és azt latolgatja, hogyan meneküljön a veszteségekből, kézenfekvő, hogy azt az egységet fogja először elengedni, amelyik a saját fenntartási költségeit sem tudja megkeresni. Emiatt szoktam azt mondani: hibás helyzetértékelésre alapozva rossz döntés született, amikor a vidéki gyógyszerellátást úgy akarják megmenteni, hogy engedélyezik gyógyszerész nélküli gyógyszertárak működését. Hazánkban ma mintegy 3000 közforgalmú, fiók- és kézigyógyszertár érhető el. Ezek fenntartásának fedezetét a forgalmazott gyógyszerek és egyéb termékek árrése biztosítja. Ennek egyre kisebb részét képezi a támogatott gyógyszerek értékesítéséből származó árrés, részben azért, mert 2007 óta a támogatott gyógyszereknél semmilyen árrendezés nem volt, részben pedig azért, mert a jelenlegi szabályozás szerint a drágább, támogatott gyógyszerekért is csak ugyanakkora árrést érvényesíthet a gyógyszertár. Sajnos egyre növekvő számban vannak olyan gyógyszerek, amelyek árrése már a banki átutalási költséget sem fedezi. 

Ismerjük a költségvetés helyzetét… 

A támogatott gyógyszerek értékesítéséből származó patikai bevétel másfél évtizede lényegében változatlan, tehát a gyógyszertárak működtetésére fordítható, költségvetés által biztosított összeg másfél évtizede állandó. Ugyanakkor a gyógyszertári ágazat ma annyi adót és különféle járulékokat fizet vissza a büdzsének, mint amennyit az államtól kap. Azt kell mondanom, ennek a 3000 gyógyszertárnak a fönntartása a költségvetésnek – praktikusan – nulla forintjába kerül. A vidéki gyógyszerellátás biztosítása tehát szerintem nem költségvetési kérdés. Másfelől az ágazaton belül képződik annyi plusz forrás, amelynek egy meghatározott része átcsoportosítható lehetne, és ez szintén a kis vidéki gyógyszertárak fennmaradását segítené. A politikának az ellátás biztonságát és a vállalkozások terheinek csökkentését harmóniában kellene kezelnie. A kamara részéről nekünk ez az álláspontunk. 

Térjünk vissza a személyi kérdésekre. Nem azonosak a patikában dolgozó alkalmazottak jogosultságai. Más kérdésekben dönthet a diplomás gyógyszerész, mint a szakasszisztense. A beteg szempontjából talán ez a legfontosabb, amikor kiváltja a medicináit.

Valóban e téren számos jogi vagy szakmai megkötést tudnék említeni. Az egyik legismertebb terület az EESZT, az ottani adatokhoz, szolgáltatásokhoz a jelenlegi jogszabályok szerint a szakasszisztensnek nincs hozzáférési joga. A gyógyszerész öt év egyetemi tanulást követően, még három évig tanult, mire szakgyógyszerész képesítést szerzett. Ez a tudás nem mérhető össze egy szakasszisztens munka mellett szerzett ismereteivel, annak ellenére, hogy minden tiszteletem ezeké a kollégáinké. Pályafutásom alatt a legjobb munkatársaim is közülük kerültek ki. Másfelől a jogi előírások sem teszik lehetővé, hogy a problémás esetekben a patikában dolgozó gyógyszerész távollétében minden gyógyszerelési probléma, az EESZT, vagy a társadalombiztosítás adatbázisainak a felhasználásával kideríthető legyen. 

Már az is felkészültséget kíván, hogy valaki felismerje a problémás helyzetet.

Egyetértek. De van a kérdésnek egy másik oldala is: azt írja elő a jogszabály, hogy 15 percen belül meg kell oldani a gyógyszerészi konzultációt. Mondjon egy olyan beteget, aki negyedórát ott toporog majd, amíg kiderítik, megkaphatja a felírt gyógyszerét, vagy nem, esetleg máshová kell mennie? De lehetnek egyéb bonyodalmak is. 

Mire gondol?

Nincs a keresett patikaszer, helyettesíteni kell – lehet-e – másikkal? Van-e a felírt tabletták adagolása között nem kívánatos kölcsönhatás, mert túl sokféle gyógyszert szed a betegünk... Ezek a kifejezetten szakmai jellegű bonyodalmak. 

A betegek egy része, ha bezár a falujában a gyógyszertár, nem fog örülni. Talán fel sem méri, hogy gyógyszerész jelenléte nélkül rosszabb, az egészségére nézve talán kockázatosabb szolgáltatást kaphat. Erre szoktuk azt mondani, úgy érzi, másodrangú állampolgárrá válik.

Az ellátás szempontjából ilyen nem fordulhatna elő, de ez itt nem garantálható. A központi patikában is gyakori, hogy a beteget a szakasszisztens szolgálja ki, de ott mindig lehetőség van arra, hogy a jelenlévő gyógyszerésszel a legapróbb problémát is azonnal megoldják. A szakmai protokollokban elő vannak írva azok a szempontok, amikor a gyógyszerésznek kötelező bekapcsolódnia a szerek kiadásába. Az ő felelőssége odafigyelni, ha valaki többféle tablettát is kivált egyszerre, ellenőriznie kell a kölcsön- és mellékhatásokat. Ezek mind olyan helyzetek, amikor a pult túlsó oldalán állók nem is biztos, hogy észlelik egy másik gyógyszertári munkatárs, egy gyógyszerész „belépését”. 

A változás érintheti az ügyeletes gyógyszertárak számát, elérhetőségét?

Ez független a májustól elrendelt változásoktól. A jogszabály ugyan lehetővé teszi, hogy krízishelyzetekben egy fiókgyógyszertárát is kijelöljenek ügyeletre, de gyakorlati problémát ez biztosan nem fog jelenteni.