Paul Lendvai: Orbán már félig lehúzta a glaszékesztyűt

– A kedd reggel megjelent Standarban azt írja, hogy Magyarország diktatúra előtt áll. Ezzel azt is állítja, hogy az új törvénnyel, amelyet a jövő héten a fideszes többség megszavaz Orbán Viktor szintet lép?

– Természetesen. Ezzel a lépésével a média maradékait is meg tudja félemlíteni, vagy megsemmisíteni, az országgyűlésben sem tud senki ellenállni, az internetet is nyomás alá lehet helyezni. Ha valaki békeidőben 140 gyárba, vagy cégbe katonákat vezényel, vagy ahol katonai egyenruhában adnak sajtótájékoztatókat, ott mire lehet számítani. Ez utóbbi még nevetséges is lehetne, ha éppen nem lenne olyan szomorú. De Magyarországon sajnos a nevetséges dolgokból is nagyon gyakran valóság lesz.

– Most, ezek szerint, Orbán egy lépést tett a diktatúra felé?

– Nézze, a korlátlan hatalom nagyon vonzó dolog annak, aki nem szereti az ellenzéket, és a szabad sajtót sem. Persze, Orbán eddig is azt tehetett, amit akart, de nem teljesen. Most a fékek és ellensúlyok maradékát is kisöpri az alkotmányos rendszerből. Ahogy azt az amerikai alkotmányjogász professzor, Kim Lane Scheppele nyilatkozta, hogy már nem marad más, mint az alkotmánybíróság, ami viszont gyakorlatilag a kormány zsebében van. A köztársasági elnök nem jelent féket, hiszen mindent aláír, a főügyész huszonöt éve a miniszterelnök hűséges szolgája. Erre is kitértem a mai Standardban közölt írásomban, vagyis Magyarországon semmit nem lehet elvárni.

– Akkor?

– Ismétlem: semmit ne várjanak. Minden attól függ, hogy mikor veszi le Orbán a glasszékesztyűt. Most már félig talán lehúzta. Már csak azért is, mert – és ezt mindenki tudja, ő maga is –, hogy a magyar egészségügy borzalmas állapotban van, és emiatt nagy válság lesz az országban. Ezt a válságot nem szabad másnak politikai célokra felhasználni, gondolja a miniszterelnök.

– Ezt hogy érti?

– Egyszerűen ki akarja zárni annak a lehetőségét is, hogy baj történjen, azaz a politikai ellenzék által támadható legyen.

– Vagyis ő használja fel a helyzetet politikai célokra?

– Arról beszélek, hogy a korábbi retorika most nem működik. Még vidéken sem adható el, hogy Soros, vagy a civil szervezetek a felelősek azért, hogy nincs elegendő maszk, vagy éppen tesztelés. Azt már maga Orbán is elismerte, hogy a közölt adatok nem a valódi helyzetet tükrözik. Sokkal több a fertőzött, mint amennyiről tudnak. Vagyis drámai a helyzet, és ehhez drámai eszközök kellenek. Márpedig a magyar miniszterelnök minden ilyen helyzetet kihasznál. Már előre, ügyesen és ravaszul, kiépíti az erődítményeit, azzal a céllal, hogy 2022-ben ne lehessen leváltani. Az önkormányzati választások meglepő eredménye ugyanis megijesztette őt, ezért gondoskodni akar arról, előre, hogy ilyen meglepetés ne érje többé. Pontosan tisztában van azzal, hogy ha választási vereséget szenvedne, az azt jelentené, hogy egy sor vezető pozícióban lévő embere rács mögé kerülne. Ezt már sokan – többek között Ungváry Krisztián is – elmondták korábban.

– Mégis, mi lesz itt ebben az esetben?

– Ahogy Heller Ágnes megmondta: zsarnokság. Ennek vannak fokozatai, most egy átmenetnél tartunk: a vegyes társadalomból, vagyis amikor már nincs demokrácia, de még diktatúra sem, a diktatúra és a személyi hatalom felé. Ezt nevezik vezér-demokráciának. Összefoglalva: nagyon sötéten látom a magyar helyzetet.

– Ön szerint miket fog lépni Orbán, hogy még inkább kiteljesítse a hatalmát?

– Fogalmam sincs. Nem tudom, hogy mit fog kitalálni, bármit kitalálhat. Szerintem lépésről-lépésre fog haladni, a Nemzeti Együttműködésnek nevezett rendszerét is így építette fel. Orbán ennyivel okosabb, ravaszabb, ügyesebb, mint lengyel barátja, Kaczinsky.

– Milyenek ön szerint a nemzetközi hatásai Orbán politikájának?

– Éppen ma kiadott az Európai Parlament osztrák alelnöke, Othmar Karas egy közleményt, amelyben megbélyegzi a magyar törvényjavaslatot. Azt mondja: Orbán a török elnök, Erdogan nyomába lép, és hozzáfűzi: ezt a helyzetet nem szabad, nem lehet elfogadni, az Európai Bizottságnak rögtön fel kell lépnie ellene, és az Európai Bíróságot is be kell kapcsolni. Orbán – szerinte – ki fogja használni a mostani veszélyhelyzetet arra, hogy megvalósítsa terveit. A válság menedzseléséhez teljesen nyilvánvalóan nincs szükség arra, hogy kikapcsolják a parlamentet. Ezt mutatja az osztrák, és sok más európai kormány is. Gátlástalan ember, aki ezt a válságot a saját hatalmi mesterkedéseire használja fel. Azt is mondta az osztrák politikus, hogy az ilyen rendszernek nincs helye az Európai Unióban. Beszélt arról, hogy egymás után érkeznek jelentések, hogy a magyar egészségügyi dolgozókat, külföldi munkavállalókat is megakadályozzák abban hogy kiutazzanak az országból. Ezért fel is hívta a magyar miniszterelnököt, hogy ezt a rendszert azonnal szüntessék be, garantálják a ki- és beutazás szabadságát. Az, hogy naponta változnak a határátlépés szabályai, nem szolgája sem a polgárok, sem a közös Európa érdekeit.

– És ennek lesz hatása?

– Én pesszimista vagyok az Európai Parlamenttel és a Néppárttal kapcsolatban is, mert nem hoztak semmilyen döntést. Pedig, ha elolvasnák Bayer Zsolt írását, talán pontosan tudnák, mi várható Magyarországon. Ő ugye, mármint Bayer, a pár nappal ezelőtti Magyar Nemzetben közölt írásban – kicsit irodalmi frázisokkal körítve, Thomas Manntól Madáchig terjedő idézetekkel operálva – jelenti ki, hogy az EU halott. Vége van, írja, az Európai Unió a mi nagy halottunk. Idézem most Bayert, azt írja: „a temetésnek vége, a nép szétszéled, maszkot húz, hazafelé siet karanténba, és egyre nagyobb lelkesedéssel, egyre nagyobb örömmel, öntudatra ébredéssel várja azt, ami közeleg, a nemzeti reneszánszot.” Így látják, ez, ami a magyar vezetésre jellemző; kineveti az uniót, és félek, hogy igazuk van.

– Ön szerint létezik ez a nemzeti reneszánsz?

– Bayer Zsolt fejében igen. De ő azt írja, amit Orbán gondol.

– Az unió még ebben a helyzetben sem képes keményebben fellépni?

– Más problémái vannak, ezért aztán semmit sem fog csinálni.

– Azért van egy elég egységes nemzetközi elítélése a törvénynek. Orbánt ez semmilyen módon nem befolyásolja?

– Mindent meg fog tenni, amit akar.

– És azt is normálisnak tartja, hogy nincs mögötte, körülötte senki, aki legalább óva intené, sőt, zokszó nélkül követi mindenki?

– Eltűntek azok a személyek, akik valaha véleményt mondtak. Martonyi János például, akiről feltételezhető, hogy a kulisszák mögött elmondta a véleményét, nincs már Chikán, nincs Mellár, nincs Jeszenszky… Ma már csak egy örökké igent mondó társaság veszi körbe; nagyon ügyesen kicserélte őket. Csinos, fiatal, nyelveket beszélő nők… Szóval ez van. Amit tesz Orbán most, az nem egyéb, mint egy már előkészített támadás a liberális demokrácia szabályai ellen. És, sajnos, sikerrel fog járni.

– A járványban Orbán a lehetőséget fedezte fel?

– Igen, ez egy nagy lehetőség a hatalma kiterjesztésére, és ezt ő nagyon ügyesen, ravaszul, dörzsölten – mint mindig – felismerte, kihasználja és ezzel teljes mértékben uralma alá hajtja a folyamatokat. Heller Ágnesnek igaza volt 2018 áprilisában, amikor azt mondta: az ellenzéki pártoknak, ha befogott orral is, de össze kellett volna fogni, és közös jelölteket állítani. A közös jelölt a 106 egyéni választási körzetben, ezt a rendszert megdöntötte volna. Orbán ezt a kockázatot még egyszer nem fogja vállalni.

– Ezzel azt is mondja, hogy a 2022-es választás is veszélybe került?

– Megtartják a választást, épp úgy, mint ahogy Vlagyimir Putyinnál is vannak választások; hisz tudjuk: ő Putyin legjobb magyar tanítványa.

– Ön szerint fenntartja majd a veszélyhelyzetre érvényes jogrendet?

– Persze. Illetve majd akkor oldja fel, ha már elintézte, amit akart. Mindazt, ami a hatalomban maradásához szükséges. Ugyanúgy mint Putyin. És hatalmon is fog maradni. Engem néhányan kritizáltak – elég ostobán –, még okosak is, hogy miért írom azt Orbánról, hogy sikeres. Mert ez az igazság: vannak rossz és ügyetlen, és vannak diktátor-jelöltek. Ő egy nagyon ügyes diktátor-jelölt. Még nem nevezhető diktátornak, meglátjuk, hogy ténylegesen mit fog csinálni, de a lehetőséget megnyitotta maga előtt. Ezért is adtam a cikkem címének azt, hogy diktatúra előtt.