Pegasus – a háttér
Nincs abban semmi meglepő, hogy a magyar kormány immár kíber (azaz a legmodernebb, számítógépes információs technológiára épülő) eszközökkel ellenőrzi a civil társadalom ellenzékinek mondott tagjait, akik semmi más nem tesznek, csupán végzik a dolgukat, újságcikkeket írnak, bíróságok előtt védik ügyfeleiket és vállalatokat irányítanak. Csakhogy egy diktatúrában (és most már nyilvánvaló, hogy diktatúrában élünk) ez éppen elég, hogy törvénytelen eszközökkel megfigyeljék vagy éppenséggel lehetetlen helyzetbe hozzák. Szélsőséges esetekben, Oroszországban vagy Belorussziában még rosszabbul végezhetik, a jelek szerint mi még nem tartunk ott. De néhány éve még azt sem feltételeztük volna, hogy idáig eljutunk, azaz szervezetten, a legmagasabb színvonalú technikával dolgozik az állam egyik megbízott szervezete kiszolgáltatott és jogi segítségben nem reménykedhető kiszemeltjei ellen. És még nem tudjuk, hogy az elmúlt években hány ellenzéki politikus jutott hasonló sorsra.
Ez a dolog lényege és ez benne a riasztó.
Érdemes a szálakat követni, érdekes következtetésekre juthatunk.
A történet főszereplője a szememben Czukor József, aki 1986 óta folyamatosan, minden kormány bizalmi alakja tudott lenni. 1982-ben, még a hidegháború csúcsán került belügyi állományba. 1986-ban a bécsi magyar nagykövetségen, két évvel később már Berlinben dolgozott. Szorgalmas jelentőmunkát végzett, de közben már építette saját hídfőállását a demokrácia felé. A rendszerváltás idején is igen aktív volt, ügyesen mentette át magát, 1992-ben a bonni nagykövetség politikai osztályának vezetője. Volt már hírszerzési főigazgató és többek között 2010-től berlini nagykövet, ami a magyar diplomácia egyik kulcsfontosságú állomáshelye. Ebben az időben került közel a Fidesz vezetőihez, és lehet, hogy tőle származik a modern megfigyelési rendszerek hazai hasznosításának gondolata.
Orbánról már többször megírtam, hogy minden ötletet, amit nem ért, szívesen fogad és ezzel a lehetőséggel élt Czukor is. 2015-ben már a miniszterelnök biztonsági főtanácsadója, és innen indulhat a Pegasus-történet is. A kormányt régóta zavarta, hogy a hagyományos lehallgatási módszerekkel nem fér hozzá olyan kommunikációhoz, ami titkosított applikációkon (mint amilyen például a Signal vagy a WhatsApp) keresztül zajlik, ezért kapott a lehetőségen, hogy használhassa az NSO termékét. Ezt a politikai szándékot valósította meg a nemzetközi hírszerzésben is jártas szakember. Így kerülhetett a képbe a Pegasus. Csak az izraeli védelmi minisztérium engedélyével adhatta el a gyártó NSO cég Magyarországnak ezt a kémprogramot azzal a feltétellel, hogy azt csak terror- vagy bűncselekménnyel gyanúsítható személyek ellen használják, amint azt teszi Izrael a palesztin szervezetek elleni harcban. Ezt fontos megjegyezni.
2018. február 13-án Czukor Izraelben járt, ahol találkozott Netanjahu elnökkel, ami – bár Bibi akkor éppen külügyminiszter is volt – meglehetősen rendkívüli, és csak az indokolhatta, hogy „fontos, személyes ügyben kérte a magyar diplomácia, esetleg maga Orbán. A megbeszélésen jelen volt Meir Ben-Sabbat, az izraeli kormányfő biztonsági tanácsadója. Nem nehéz kitalálni, hogy nem „kétoldalú témák”-ról beszélgettek és nem véletlen, hogy ezt követően kezdődött el a Pegasus bevezetése Magyarországra és nyilvánvaló, hogy a partner az Információs Hivatal (a hírszerzés) volt. Ez annál is inkább egyértelmű, mert 2018 őszén Czukor ennek a hivatalnak lett a vezetője, márpedig ehhez a kinevezéshez élveznie kellett a Fidesz-vezetés feltétlen bizalmát.
Szomorú, de Magyarország az egyetlen olyan európai ország, amelynek kormánya használta a Pegasus-kémprogramot, amire hatalmas pénzeket fordított, célszemélyenként ez az összeg elérheti, vagy elérhette akár a 19 millió forintot is. Ne legyenek illúzióink: megfigyelés, lehallgatás, újságírók és civil aktivisták követése más országokban is része a hatalom eszköztárának. Ennek a kémprogramnak, illetve az általa gyűjtött információknak a jellege az, ami minden elfogadható határt túllép. Ezzel ugyanis nem egyszerűen követi valakinek a munkáját, hanem minden lehetséges információt, a magánélet legintimebb szféráját sem kímélve rögzít, amit később felhasználhatnak ellene. A Pegasus úgynevezett noclick módszerrel hatol be a telefonra, anélkül, hogy a tulajdonos bármit is tenne, vagy észlelne. Akkor aktiválja a telefon kameráját, mikrofonját, amikor a megfigyelő akarja. Bárhol, bármikor. Minden telefonon át érkező információt továbbít, ideértve a titkosított üzeneteket és jelszavakat is. Azok az újságírók vagy ügyvédek, akiket hasonló módszerekkel figyeltek meg, akiknek az így begyűjtött magáninformációit is felhasználták, a totális kiszolgáltatottságot tapasztalják meg, ami ellen alig lehet védekezni.
Most ismét Orbán Viktor van a világsajtó – és a nemzetközi közvélemény – célkeresztjében, hiszen több mint egyértelmű, hogy egy ilyen rendszer megvásárlásához és használatához az ő döntése elengedhetetlen volt. Ezúttal nem hivatkozhat sem a parlament döntésére, sem a választók felhatalmazására, sem a nemzeti konzultációra. Magyarázkodások persze lesznek, kormányzati részről jön már az ismerős, megjátszott tudatlanság, akárcsak a Szájer- és a Kaleta-ügyben, ezek a magyarázkodások azonban nagyon is kimódoltak, olyan szinten állnak, mint Orbán újságosbódénál eljátszott, meglehetősen mesterkélt és ostoba kirándulása.
Amikor pedig Varga Judit tagadta a hírszerzés és a politika szoros kapcsolatát, nyilván nem fogta fel, hogy milyen ostobaságot mond, vagy egyszerűen nem figyelt a kommunikációs tanácsadójára: a hírszerzés mindig, háborúban és békében egyaránt a politika eszköze és ez így természetes.
De visszaélni vele, ahogyan most a kormányzó párt tette: tisztességtelen, törvénytelen, tehát büntetendő.
(A kiemelt képen Czukor József.)
