Piszkos Fred esetében kérdés volt, Orbánnál egyértelmű: kavarja, kavarja és csak kavarja

Érdekes módon, éppen most, az orbáni hatalompolitika által vezérelt gazdaságpolitika miatt válságban lévő, a totális eladósodás útján lefelé szánkózó ország kasszájából (úgy is, mint a mi, adófizetők által befizetett, tőlünk ilyen-olyan formán lenyúlt száz-ezermilliárdokból) préselnek ki egy újabb minimum 125 milliárd forintos tételt, csak azért, mert a közvélemény-kutatások alapján látják: (egyelőre legalábbis) vesztésre állnak. A Fidesz (de nem csak ők), amióta a világ, a világ, csodafegyvert lát a választási osztogatásban, és bizony ez eddig be is jött Orbánnak. Az osztogatás egyik célpontja mindig a nyugdíjasok. Merthogy népes táborról beszélünk, mintegy 2,4 millió emberről, ami egyenlő lehet akár 2,4 millió szavazattal. Kár, hogy a lakoság több, mint egynegyede valahogyan mindig csak a választások előtt jut Orbánék eszébe, sőt, akkor sem mindig, csak amikor a méréseik szerint minimum kétesélyes a választás kimenetele.

Amikor a gazdaság haladgatott előre, az életszínvonal valamelyest növögetett, az elszegényedés még nem ért el akkora mértéket, mint most, s nem volt olyan Európa-rekord infláció, mint amilyen évekig sújtotta a magyarokat (persze most is magas, bár legalább nem két számjegyű), nos, akkor nem nagyon látták szükségét segíteni az idősökön, s nem is jutott az eszükbe „üveggyöngyöket” odagurítani ennek a korosztálynak, elegendőnek ítélték pár kiló krumpli, némi tészta, liszt stb. szétosztogatását. Ám 2020-ban a Covid kezelésében játszott kudarcos kormányzati szerep, s a pandémia alatt sem szünetelő mérhetetlen korrupció (lásd még például a lélegeztetőgépeket, a maszkok stb. beszerzését és az EU-tagországok közül egyedüliként kínai vakcina vásárlását) után gyengült a Fidesz és Orbán népszerűsége. Ekkor jött a csodafegyver: a 13. havi nyugdíj fokozatos visszaállítása, ami szintén „érdekesen” valósult meg. 

A vonatkozó szabály szerint négy év alatt, évi egy heti ellátmánnyal növelték volna a juttatást, kezdődően 2021-gyel, amikor az érintettek megkapták az első negyedet. Ez a választást megelőző év volt, amikor ősszel-télen már eleve úgy nézett ki, hogy nem állt túlságosan jól a Fidesz zászlaja, s nem lehetett előre látni, hogy Putyin – óriási szívességet téve Orbánnak – csodafegyvert ad majd a kezébe azzal, hogy 2022 februárjában agresszív területszerző háborút indít Ukrajna ellen, aminek köszönhetően Orbán (akkori hitünk szerint minden idők legaljasabb, leghazugabb propagandájával) végül nyert. Ám 2021 telén még ezt nem lehetett tudni, ezért a kormány úgy döntött, biztos, ami biztos, inkább előrehozza a teljes 13. havi nyugdíj kifizetését.  

Most viszont nem négy évre tervezik elérni a teljes 14. havi nyugdíjat, papíron öt esztendőt szánnak rá. Legalábbis ezt tartalmazza a Parlamentnek már benyújtott jogszabály tervezete, amely úgy fogalmaz: „2026-tól a nyugdíjasok minden évben ‒ a tizenharmadik havi nyugdíjon felül ‒ tizennegyedik havi nyugdíjban részesülnek. A juttatás bevezetése fokozatosan történik. A tizennegyedik havi nyugdíj összege a kifizetésének első évében, 2026-ban a nyugellátás 25 százaléka, és a kormány döntése szerint 2030-ig el kell érnie a nyugellátás összegének 100 százalékát.” 

Egy normális országban elképzelhetetlen lenne egy ilyen pénzosztogatás, kiváltképpen egy olyan veszélyesen rossz gazdasági helyzetben, mint amilyenben ma a magyar van. Persze az is elképzelhetetlen lenne, hogy 15 év alatt egy kormány megfossza a nyugdíjasokat a pénzük több mint a felétől. Ahogy ugyanis Katona Tamás, volt pénzügyi államtitkár, egykori KSH-elnök kiszámította, a nyugdíjak értéke ma 65 százalékkal lenne magasabb, ha a Fidesz a 2010-es kormányváltás után nem vezette volna ki a svájci indexálást. 

Ezt a veszteséget pedig nem kompenzálja a 13. vagy akár a 14. havi nyugdíj sem. Egy havi plusz nyugdíj ugyanis csak mintegy 7,3 százalékkal javítja a nyugdíjasok pénzügyi helyzetét, a jövőre beígért egy heti tehát nem egészen 2 százalékkal. Az persze nagyon jól hangzik, hogy ismét odavetnek némi pénzmagot az idős embereknek. 

Még az is lehet azonban, hogy lesz abból több is... Mert ne legyenek illúzióink! Ez a kormány mindig trükköz. Lehet, hogy a közelgő két hitelminősítői felülvizsgálatok negatív végkimenetelétől, azaz a leminősítéstől tartva, szavakban a kormány egyelőre csak az egyheti nyugdíj költségével, 180 milliárd forinttal vállalná növelni az egyre csak duzzadó költségvetési hiányt, ám valójában abban gondolkodik, hogy ha rosszul alakul a Fidesz választási esélye, akkor kifizetik az egész 4. havit. Birkózzon majd meg a negatív következményekkel a majdan alakuló új kormány. Ha – ne adj’ Isten! – újabb Fidesz-KDNP ciklus jön, akkor addig és annyi – megszorításnak nem nevezett – megszorítást hajtanak végre, amennyire csak szükség lesz. Ha pedig mégis mennie kell Orbánnak, akkor számára a minél rosszabb, annál jobb az ideális helyzet: küszködjön csak és bukjon bele majd a Tisza kormány. Az ország – és persze a nyugdíjasok – sorsa soha nem volt ennek a rezsimnek szempont.