Pokol Gergő: ami Zaporizzsjában történik, az egy őrület

– Nukleáris katasztrófától tart az EU és az USA is, sok ország, köztük még Magyarország is felszólította Oroszországot, hogy vonja ki erőit a zaporizzsjai atomerőműből. António Guterres ENSZ-főtitkár szerint közel a nukleáris katasztrófa, ezért arra kérte a háborús feleket, hogy fejezzék be a támadásokat Európa legnagyobb atomerőművénél. Mennyire súlyos a helyzet az atomerőműnél? 

– Én nukleáris szakember vagyok, ezért az olyan kifejezés, mint a nukleáris katasztrófa, számomra puha fogalom abból a szempontból, hogy mit hívunk katasztrófának, mit nem. A zaporizzsjai atomerőműnek elég jól ismerjük a technológiáját, ez egy nyomottvizes erőmű, ami eleve kizár bizonyos típusú katasztrófákat. Olyasmi probléma, mint Csernobilban volt, hogy „megszalad” a reaktor, ennek hatására gőzrobbanás következik be, és ezután a zóna sok ideig ég, itt nem következhet be, mert nincs benne olyasmi, ami égjen. Ez egy vízmoderátoros reaktor, a víz meg nem ég, hanem elpárolog. Ha elpárolgott a moderátor, akkor leáll a maghasadás. Ilyen szempontból megnyugodhatunk. Ugyanakkor a fukushimai atomerőmű megmutatta, hogy nyomottvizes reaktorokban is lehetnek komoly problémák. Ezeknek az időbeli lefolyása általában sokkal lassabb, mint a csernobili katasztrófáé volt, több idő van beavatkozni. Ám, ha a beavatkozás lehetőségei korlátozottak, akkor ez igenis jelenthet problémát, és okozhat komoly nukleáris balesetet.

– Mi jelenti a legnagyobb veszélyt?

– Egy ilyen nyomottvizes reaktorban a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogyha a zóna leállítása után nem tudjuk a hűtését biztosítani. A hírekben mindig kiemelten szerepel, hogy a villamosenergia-hálózathoz hány útvonalon csatlakozik még az erőmű. Ennek azért van szerepe, mert ha leállítják ezeket a blokkokat, akkor nem tudnak elektromos energiát termelni, és attól kezdve, valamilyen más forrásból kell biztosítani azt az elektromos energiát, ami a hűtőrendszert üzemelteti. Fukusimában ez nem sikerült, mert a villamosenergia-hálózat a földrengés miatt összeomlott, és azokat a tartalék dízelgenerátorokat – amilyenek egyébként Zaporizzsjában is vannak –, elmosta a szökőár. Zaporizzsjában egyelőre ezek a generátorok még működőképesek, tehát, ha teljesen le is szakad az országos hálózatról Zaporizzsja, akkor tudomásunk szerint ezek be tudnak indulni, és tudják biztosítani a hűtőrendszerek működését. Ez viszont már eleve súlyos esemény. A nukleáris energiában nem szeretjük, ha egyetlen rendszertől függünk. Mindig arra kell törekedni, hogy lehetőleg többfajta védelmi rendszer is képes legyen biztosítani, nehogy bekövetkezzen nukleáris baleset. 

– Mi lenne a következménye annak, ha ilyen nukleáris baleset – ne adj’ isten – történne?

– Egyrészt remélem, hogy nem fog bekövetkezni, mert ezek a redundáns védelmi rendszerek arra lettek kifejlesztve, hogy mindenféle körülmények között megakadályozzák a balesetet. Azért, ami most ott történik, az egy őrület. Arra, hogy ott majd háborús cselekmények lesznek, nyilván nem lettek fejlesztve a rendszerek, úgyhogy én is aggódom. Egy háborúban sok minden előfordulhat, amit egy magamfajta békés szakember nehezen tud elképzelni. Én azt hittem, olyan a világon nincs, hogy esetleg elkezdik lőni az atomerőművet. Ez olyan bűncselekmény, amit egyik állam sem engedhet meg magának. Vannak arra utaló jelek, hogy ebben tévedtem. Amit én mondani tudok a dologról, az még mindig egy olyan szcenárió, ami feltételezi, hogy nem szándékosan akarnak nukleáris katasztrófát okozni. Ha nem ez a cél, akkor a legkönnyebben előfordulható probléma az, hogy az atomerőmű elveszíti a villamosenergia-ellátását, és esetleg a dízelgenerátorok is megsérülnek. Tehát teljesen elveszíti a villamosenergiához való hozzáférését. Ilyenkor automatikusan azonnal leállnak a zónák. Zaporizzsjában tehát nagyon kicsi az esély arra, hogy a nukleáris láncreakció megszaladjon. Egyszerűen fizikailag van úgy felépítve a reaktor, hogy erre nem képes. Amire a hasadásos erőműveknél van esély, az az, hogyha leállítottuk a láncreakciót a rádióaktív hasadási termékek további bomlása miatt akkor is tovább termelnek valamennyi hőt. Egy ilyen nagy erőmű – mint Zaporizzsja – esetében ez szignifikáns hő, amit mindenképpen a hűtőrendszerek működtetésével kell onnan elvinni. Ha ez nem sikerül, akkor az a víz, ami a hűtőrendszerben van, előbb-utóbb túlmelegszik, elforr, és szárazra kerül a zóna. Innentől kezdve, olyasmiket kell elképzelni, mint amik – sajnálatos módon – Fukushimában is megtörténtek. A baj nem azonnal történik meg, először még teljesen ép a reaktor, hogyha gyorsan odaérkeznek külső beavatkozó egységek –akár külső pumpákkal, akár külső áramforrásokkal – minden további nélkül helyre lehet állítani a hűtést. Ám, ha ezek a külső beavatkozások is elmaradnak, akkor a zóna bizonnyal sérülni fog. Innentől kezdve megint csak Fukusimára tudok utalni, jelentős mértékű helyi kibocsátásra lehet számítani. Ott azt, ami pár tízkilométeres körön belül van, elég rendesen el tudja szennyezni az atomerőmű. Közvetlenül mellette ott van a Dnyeperen a nagy víztározó. Ha egy ilyen nagy vizet elszennyez, az a környéken komoly problémákat tud okozni mind a mezőgazdaságban, mind az emberek vízellátásában. Ha ilyesmi megtörténne, az mindenképpen nagyon szomorú lenne. Pláne úgy, hogy ez a dolog most száz százalékosan megelőzhető, semmi olyan nincs, ami kikényszerítené, hogy ezeknek a cselekményeknek be kellene következniük.

– Mennyire múlik egy eltévedt bombán, rosszul célzó orosz katonán egy nukleáris katasztrófa Zaporizzsjában?

- – Az, hogy véletlenül eltéved egy lövedék, és azonnal nukleáris katasztrófát okoz, gyakorlatilag kizárható. Nem jellemző, hogy akkora lövedékekkel lőnének ott, hogy egy olyan masszív létesítményben, mint egy atomerőmű, abból egyetlenegy még szerencsétlen helyzetben is végzetes károkat tudna okozni. Ha viszont rendszert csinálnak abból, hogy ott lövöldöznek egymásra, és folyamatosan amortizálják le az atomerőmű berendezéseit, úgy elkövetkezhet egy olyan pont, amikor az a redundencia, hogy több biztonsági rendszer is képes biztosítani a biztonságos működést, illetve megakadályozni a katasztrófát, folyamatosan sérülni fog. Előbb-utóbb el tudnak érni egy olyan állapotot, hogy a Fukusimáéhoz hasonló eseménysorok bekövetkezzenek. Ez a mostani helyzet azért olyan nagyon szomorú számomra, mert az, hogy atomerőművek környékén történnek harci cselekmények, a világot azért nem éri teljesen felkészületlenül. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnek (NAŰ) többek között az is lenne a feladata, hogy minden körülmények között segítse a nukleáris létesítmények biztonságának fenntartását. Az, hogy őket nem engedik oda, nagyon komoly probléma, mert egy ilyen háborús szituációban egyértelműen maga után vonja, hogy itt a felek egymásra mutogatnak, és senki nem tudja, hogy ki lő kit. A közvélemény fele ezt hiszi, a másik fele azt, én meg azt mondom, igazából az követ el bűnt, aki nem enged oda egy nemzetközi szervezetet, amelynek tagjai pártatlanul meg tudnák ítélni, mi zajlik abban az atomerőműben. 

– Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vezetője az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülésén csütörtök azt mondta: „Ez egy komoly óra, egy súlyos óra, lehetővé kell tenni, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) a lehető leghamarabb végrehajthassa zaporizzsjai küldetését”. Mit tehet a NAÜ, ha nem engedik oda az embereit? 

– Ez jó kérdés. Egyelőre úgy néz ki, hogy a NAÜ érdekérvényesítő képessége az oroszok felé nagyon limitált. Annak ellenére, hogy az oroszok elég erős tagjai voltak szakmailag a NAÜ-nek. Nemzetközi szinten a személyes kapcsolatok nyilván elég jók az orosz kutatókkal. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a NAÜ nem tudja elérni ezeket az alapvetőnek gondolt lépéseket sem. Én nagyon remélem, hogy ez a jövőben változni fog. Az a helyzet, hogyha nem az oroszok lövik az atomerőművet, akkor innentől kezdve, az ő érdekük is az, hogy legyen ott valaki, aki meg tudja ezt mondani. Az, hogy legyen egy pártatlan fél, aki tisztázni tudja, hogy ki követ el mit, azért mind a két félnek lehet előnyös. Ha valamiféle ilyen szituáció előállna, akkor azt remélem, hogy a NAÜ ott gyorsan és hatékonyan fel tudna lépni. Nyilván ez egy elég rizikós és nehéz küldetés lenne, de úgy néz ki, hogy a NAÜ-ben állnak elébe ennek a dolognak. Nekem nagyon szimpatikus, amiket nyilatkoznak. Úgy gondolom, ha a nukleáris szakmában valamilyen szervezetre érdemes odafigyelni, akkor az a NAÜ. A NAÜ fontosabb állásfoglalásait az Országos Atomenergia Hivatal viszonylag gyorsan nagyon hűen lefordítja, kirakja a honlapjára. Én ezt a hatósági vonalat tartom a leghitelesebb információs forrásnak.

– Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy nukleáris katasztrófától tart az EU és az USA is, sok ország, köztük még Magyarország is felszólította Oroszországot, hogy vonja ki erőit a Zaporizzsjai atomerőműből. Ha erre mégsem hajlandó, a felszólításokon kívül mit tehet az ENSZ, az EU, az USA és a többi aláíró ország?

– Aminek lehet súlya, hogyha az oroszokkal baráti államok is úgy gondolják, hogy a NAÜ kérésének eleget kell tenni. Illetve az orosz szakemberek nagy része is nyilván egyetért azzal, hogy egy atomerőművet demilitarizálni kell, és nem kell fegyverekkel lőni. Azért bízom abban, hogy a józan ész valamilyen úton-módon csak eljut a döntéshozók közelébe, de ez már megint nem nukleáris szakmai kérdés, hanem az én személyes naivitásom. Ez sarkall optimizmusra ebben a dologban.