Polgárháború fenyeget Magyarországon

A Frontiers of Freedom blogjában megjelent elemzés Orbán életútjának sajátságos felvázolásával indul („Orbán, az utóbb a helyi bányában párttitkárrá avanzsált szakképzetlen munkás második fiaként az apja iránti személyes gyűlölete által vezérelve lázadt a szovjet megszállás és az egypárti diktatúra ellen”); kemény szavakkal jellemezve őt („önmagából fakadó nárcizmus... egyre betegesebb egománia... egomániás szörny”), kitérve „az alig titkolt elnyomásra és mindent bekebelező korrupcióra”. Felvázolja az írás, hogy miért vált páriává az Orbán-vezette Magyarország mind Washingtonban, mind pedig Brüsszelben, s cáfolja azokat, akik szerint az „orbanizmus” egy új ideológia lenne, mivel „Orbán számára az ideológia mindig felcserélhető és eldobható fél-intellektuális szemetet jelentett, aminek egyetlen célja a hatalom és a pénz iránti kielégíthetetlen étvágyának elfedése”. 

Orbán számára a Kínához való közeledés kézenfekvő megoldást jelentett, hiszen a demokrácia értékei az ő olvasatában csak „értelmetlen közhelyek, amelyeket folyamatosan kell támadni és határozottan el kell utasítani”, illetve, amiért a tekintélyelvűség iránt érzett személyes vonzalma párosul a NATO és az EU vezetői részéről érzékelhető kiközösítéssel. 

Radványi tényekkel, számokkal (például a kétoldalú kereskedelemben a 6 milliárd dollárt is meghaladó kínai többletre vonatkozó adattal) cáfolja a keleti nyitás sikerét, majd arra jut, hogy Orbán szépen csendben Kína egyik kantonjává teszi Magyarországot. 

Megvesztegetés, korrupció: a kínai vonal

A megvesztegetés és a korrupció lengi körül a titkosított Budapest-Belgrád vasútvonal, a Sinopharm-beszerzések, a nemzetbiztonsági kérdésként kezelt Fudan Egyetem Budapestre településének a projektjeit – ezeket veszi sorra részleteiben is az elemzés, emlékeztetve arra, hogy Orbán mindezt úgy hajtja végre, hogy a keleti nyitás kifejezetten népszerűtlen a magyarok körében. Ezek a nagy építkezési projektek, az azokat kísérő kisajátítások és elbitorlások az egész országra kihatással vannak, s bizonyítékai annak, hogy Magyarország már nem demokrácia – állítja az írás.

Bármikor jöhet a szakadás

A cikk mindezek után Orbán és emberei NATO- és EU-ellenes kinyilatkozásaira tér át (egyik példaként Kövér László Kossuth Rádióban elhangzott kijelentését hozva fel, miszerint, ha ma tartanának népszavazást az uniós tagsáról, a maga részéről ő nemmel szavazna). Radványi szerint az elmúlt kilenc év alapján is kiválóan dokumentálható Orbán EU-val szembeni ellenérzése, a legfrissebb példa, a pedofíliát az LMBTQ-val összemosó törvény, ami világosan megmutatja, hogy az Orbán-kormány és az EU, a nyugati civilizáció értékrendje összeegyeztethetetlen. „Miközben Brüsszel az értékeket védelmezi, az Orbán-kormány az egyházi és így egy szűk politikai réteget és a pénzügyi érdekeit. Ezért most már bármikor szakadás következhet be”.

Veszélyes ponthoz érkeztünk

„Magyarországon stagnálás, sőt, visszaesés következett be a történelem során mindig, amikor az ország elfordult a nyugattól és a keleten kereste a jövőjét. Napjainkban, amikor szembesítik az úgynevezett keleti nyitás kellemetlen tényeivel, Orbán és pártja két dologgal reagál. Egyrészt megpróbálják elrejteni, tagadni és homályosítani, másrészt amikor ezek a pofátlanul tekintélyelvű és szégyenteljesen erkölcstelen politikai kampányok megbuknak, akkor könyörtelen agresszivitással támadják hazai és külföldi bírálóikat” – összegzi a szerző, aki szerint azonban „veszélyes ponthoz érkezett Magyarország megítélése a világban”. 

„A tények makacs dolgok” – emlékeztet egy örök igazságra Radványi, figyelmeztetve arra, hogy „Orbán a keleti nyitással arra készül, hogy teljesen kiiktassa a demokráciának még az álcáját is, és totális diktatúrává alakítsa át az úgynevezett illiberális demokráciáját”. A miértre a válasz egyértelmű: Orbán és szövetségesei választási vereségtől tartanak. 

Minden eddiginél mocskosabb választás jön

Ugyanakkor az eddigi fragmentált ellenzék által bejelentett választási szövetség nem feltétlenül lesz elég ahhoz, hogy az urnáknál meggátolják Orbán és a Fidesz egy újabb választási győzelmét – figyelmeztet Radványi, aki úgy látja, hogy miközben a 2018-as országgyűlési választásokat a szabálytalanságok, gyanakvások jellemezték, a jövő évi választásokat már svindlik, trükközések, gyanús ügyek jellemzik majd. Az írás emlékeztet az „érzelmi manipulációnak, anyagi megvesztegetésnek” köszönhetően, 90 százalékban Orbánra szavazó határon túli magyarok, illetve az inkább Orbán ellenzékének számító külföldön dolgozó magyarok szavazási feltételei közti elképesztő különbségre. „Ez tisztán és világosan etnikai diszkrimináció” – szögezi le a jogász végzettségű politológus.

A kettészakított ország

Mindeközben pedig Magyarország kettészakadt – állapítja meg az írás, emlékeztetve arra, hogy Orbán Viktor – a nyugati értékektől és a demokráciától távolodva, a Kínai Kommunista Párt gyakorlatát követve – az ellenségképzést és az ellenfelei démonizálását tette politikai kultúrájává. „Magyarországot kettészakította a gyűlölet, az áthidalhatatlan megosztottság, polgárháború fenyeget”, nincs széles középosztály, vannak a szupergazdagok, de a társdalom zöme túlélő és kilátástalanságban élő mélyszegény. 

„Ugyanakkor a legnagyobb fenyegetés az ország jövőjére mégiscsak az embereket jellemző önteltség” – véli Radványi, aki szerint, „ahhoz, hogy legyőzzék ezt a halálos kulturális betegséget, a magyaroknak vissza kell szerezniük a múltjukat, a jelenüket és a jövőjüket”. 

A NATO és az EU szerepe és felelőssége

Ebben pedig a NATO-ra és az EU-ra, azok tagállamaira kell támaszkodniuk. E két szervezetnek pedig el kellene kezdeni komolyan venni a demokráciát, a politikai, gazdaság és kulturális erkölcsöt, ami annyit jelent, hogy „sokkal szigorúbban meg kell követelni ezen értékek követését, ellenkező esetben meg fognak szűnni a szabad nemzetek multilaterális szövetségeként. 

„Eljött az ideje megálljt parancsolni a magyar kormány romboló elmebajának, s itt az ideje a felelősségre vonásának” – vonja le eszmefuttatásának a lényegét Radványi, aki úgy véli: meg kell értetni Magyarországgal, hogy a tagság e két szervezetben nem csak jogokkal, hanem kötelezettségekkel is jár. „Orbánnal az élén a magyar politikusok az elmúlt 11 évben pofátlanul és túlságosan gyakran tetszelegtek az áldozat szerepében, de ami sok, az sok! A magyar kormánynak vagy vissza kell térnie a fair playhez vagy távoznia kell az Európai Unióból és a NATO-ból! A két szervezet jövendőbeli egysége forog kockán. Szorít az idő. Az orbáni daganatot végérvényesen ki kell vágni, mielőtt még áttétek alakulnának ki”.