Politikai „paraván” készül a valódi gondok eltakarására
A járványhelyzet miatt bevezetett veszélyhelyzet május 31-én megszűnik, de a szomszédban zajló háború miatt a kormány kezdeményezi a veszélyhelyzet tényállásának kiegészítését a humanitárius katasztrófa, illetve a szomszédos országban zajló háborús konfliktus esetével. „Remélhetőleg nem kell majd élni ezzel az eszközzel, de meg kell teremteni a lehetőségét” – mondta Gulyás Gergely a múlt heti tájékoztatóján. „A kormány újra korlátlan hatalmat akar, ezért szeretnének a háborúra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva ismét veszélyhelyzetet elrendelni” – fogalmazták meg ellenzéki politikusok.
„Még meg sem alakult az új Orbán-kormány, máris mindenre kiterjedő felhatalmazást szeretne magának” – kezdi a beszélgetést dr. Vastagh Pál korábbi igazságügyi miniszter, akinek az állam- és jogelméleti kérdések a szakterülete. Mint mondja, már a kormányalakítást megelőző bejelentés is jól mutatja, mi a viszonya a Fidesznek a maga alkotta és „gránit szilárdságúnak” ígért Alaptörvényhez, amelynek rövid időn belül alighanem ez lesz a tizedik módosítása. Csak a vak nem látja, hogy az Alaptörvény a jelenlegi kormánynak nem jelent mást, mint egy kedvére gyúrható, formálható jogi normát, aminek társadalmi, politikai jelentősége mára teljesen elveszett. „Egy ország alkotmányának – vagy nevezzük alaptörvényének – társadalmi elfogadottságot, olyan jogi normát kellene képviselnie, ami hosszú távra meghatározza a társadalom életét” – fogalmaz Vastagh Pál.
Más országokban az alkotmány stabilitása nagyon fontos érték, megvédése érdekében speciális eljárási normákat alkalmaznak. Van, ahol előírják, hogy csak olyan változtatás léphet életbe, amelyet két egymás utáni választási ciklus parlamentje is jóváhagy, de nálunk a kétharmad az egyetlen korlát, amely ráadásul – a választási rendszerből adódóan – még a társadalom többségének véleményét sem kell feltétlenül kifejeznie. „Ennek valamilyen módon útját kellene állni, amiben az Alkotmánybíróságnak volna feladata, de ilyen döntésekre már jó ideje nem vállalkozik” – teszi hozzá a volt miniszter.
„A törvényalkotásnak vannak általános szabályai, követelményei, amelyeket a Fidesz már 2010-ben, még az Alaptörvény elfogadása előtt átírt egy új jogalkotási törvényben” – folytatja a szakember, és hozzáteszi: az elmúlt évek tapasztalata, hogy ezeket ők maguk is konzekvensen átlépték. A jogszabályok megszületését nem előzik meg hatásvizsgálatok, elemzések, javaslatok, s ha el-elvétve készülnek is ilyenek, azok rendkívül rövidek, szűkszavúak, a jogalkotás céljáról, szükségességéről nem szólnak. Valami ilyesmire kell készülnünk ebben az esetben is, mondja, bár egyelőre az alkotmánymódosító törvényjavaslat szövegéről, indoklásáról alig vannak információink. „Be kellett érnie a politikai közéletnek azokkal a szűkszavú kijelentésekkel, amelyeket a miniszter megosztott a sajtóval.”
Annyit sikerült megtudni, hogy a cél a „kormány cselekvőképességének biztosítása, de hogy ezt mi gátolja, miért van szükség az alkotmány módosítására, erre már nem tért ki Gulyás Gergely sem”. Vastagh Pál a jelenlegi lépést ahhoz hasonlítja, mint amikor a kormány a közigazgatási bíróságok rendszerét formálta át, és csupán annyival indokolta a lépést: „ez felel meg a magyar közigazgatási hagyományoknak”.
Ebben a helyzetben is valami ilyesmivel kerültünk szembe. Nem ismerjük a szabályváltozás tényleges indokait, azt sem tudjuk, hogy a megjelölt két cél – nevezetesen a szomszédos állam területén kialakult háborús konfliktus, illetve a humanitárius katasztrófa okán – valóban szükség van-e egy olyan súlyú lépésre, mint az alkotmány módosítása. Vajon a jelenleg hatályos törvények keretein belül, vagy akár a honvédelmi-, esetleg a katasztrófatörvény módosításával nem volna-e kezelhető egy ilyen probléma? A járványügyi vészhelyzet idején is számos olyan rendelet került be egészen más témájú intézkedések közé, amelyeknek semmi közük nem volt a járvánnyal szembeni védekezéshez. Emlékeztet a közérdekű adatigénylés határidejének kitolására, az egyetemek sietősen elrendelt alapítványba szervezésére, az időközi választások elhalasztására.
Vastagh Pál úgy látja, a rendkívül helyzetekre vonatkozó korábbi törvényekben alighanem meg lehetne találni azokat a formulákat, amelyek egy közeli háborús konfliktus, vagy humanitárius katasztrófa esetén alkalmazhatók lennének. Itt emlékeztet a kilencvenes évekre, amikor közvetlenül az ország déli határai mentén és nem több száz, csupán néhány kilométeres távolban tőlünk történtek háborús események a szerbek, horvátok között, ám Magyarország tudta kezelni a helyzetet. Nem voltunk sem a NATO-nak sem az Európai Uniónak a tagjai, mégsem kellett alkotmányt módosítani, a helyzetet minden szempontból kézben tudta tartani a kormány, semmi sem gátolta a cselekvőképességét.
„Szerintem nincs másról szó, mint arról, hogy a kormány folytatni kívánja a rendeleti kormányzást, amely május 31-én amúgy megszűnne” – véli a korábbi miniszter és hozzáteszi: szerinte ezzel a parlamenti többséggel a kormány minden hathatós intézkedést meg tudna tenni, de valójában a háttérben politikai céljai lehetnek. „Úgy érzékelem, egy újabb politikai csapda készül a szétzilált ellenzék számára, amely ha nem támogatja az alkotmány módosítását, akkor lehet folytatni a korábbi propagandát: lám, mégis háborúpárti az ellenzék, hiába tagadja.”
Egy másik lehetséges okot is említ: néhány héten, hónapon belül a társadalom szembesülni fog azokkal a kemény gazdasági és pénzügyi megszorításokkal, amelyek elkerülhetetlenek lesznek, s akkor a háborús helyzet „paravánja” mögé lehet elrejteni az amúgy valóban kellemetlen döntéseket. „Mindehhez csak eszköz lehet majd az alkotmány módosítása körüli polémia, mert más racionális indokot aligha tud majd előhozni az ötödik Orbán-kormány” – véli Vastagh Pál.
