Putyin megbénítja az összeurópai együttműködést

Az 1975-ben, Helsinkiben alapított, bécsi székhelyű szervezet klasszikus funkciója a békeközvetítés, konfliktusfigyelés, a választások tisztaságának ellenőrzése. Annak idején a NATO és a Varsói szerződés közötti kézfogást, az enyhülést vitte tovább egy értekezlet-sorozattal, ez alakult át a rendszerváltozások nyomán nemzetközi szervezetté. A szervezet fegyverzetellenőrzéssel, az új típusú fenyegetések elleni küzdelemmel, emberi- és kisebbségi jogi kérdésekkel, a demokratikus átalakulás előmozdításával, a tolerancia elősegítésével, a diszkrimináció elleni küzdelemmel, valamint gazdasági-környezetvédelmi ügyekkel is foglalkozik. 

Jóllehet az elnevezés az európai kontinensre utal, a szervezetnek az Egyesült Államok és Kanada, több balkáni és közép-ázsiai ország, nem-EU és nem-NATO állam is tagja, köztük Ukrajna is. Alapeszméje az együttműködés, némileg függetlenül az egyes államok politikai és kormányzati sajátosságaitól. Kérdés persze, hogy a szervezet működése mennyire lehet független a demokratizálást visszafordító illiberális környezetben. 

Haraszti Miklós kiemelte, hogy az EBESZ „résztvevő államait” nem tagsági kötelezettségek, hanem kölcsönös „vállalások” kötik össze, azaz kötnék, ha tartanák magukat ezekhez a normákhoz. A hidegháború kora után a biztonság és együttműködés legnagyobb vívmánya az volt, hogy emberi jogi kötelezettségeket is vállaltak, és elismerték, hogy ezek a belföldi garanciák a nemzetközi biztonságnak is előfeltételei, a külső konfliktusok, a háborúk megelőzésének is biztosítékai. Három független intézményt alapítottak, a médiaszabadság, a nemzeti kisebbségi jogok, és a demokratikus jogok, például a választás szabadsága védelmében. Ezenkívül helyi missziókat is létrehoztak.

Nem csoda – emlékeztetett Haraszti -, hogy az emberi jogi területen indult meg a szervezet gyengítése. A helyi missziókban az emberi jogi vállalásokat felváltották a kormány engedélyezte projektek. Ezt követte a három független emberi jogi intézmény függetlenségének és működésének gyengítése.

Az EBESZ egyik legnagyobb „vívmánya” a nemzetközi választási megfigyelés, amelynek kifinomult és objektív, minden országban egységesen alkalmazott módszertanát a három intézet legnagyobbja, a varsói ODIHR, magyar nevén Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala alkotta meg. Haraszti Miklós jónéhány ilyen missziót vezetett és rendkívül hasznosnak tartja a tevékenységüket. Persze valódi jogi hatása a megfigyelésnek és a jelentéseiknek csak ott van, ahol a kormány maga is érdekelt volt a nemzetközi együttműködésben, és ezért be is építette a jogrendjébe a választások kapcsán megfogalmazott ajánlásokat. De társadalmi és politikai hatása még ott is jelentős, ahol erre a kormány nem hajlandó, mert konkrét problémalistát ad a változásokat elváró közvélemény, média, civil erők és pártok kezébe.

Ugyanakkor erre a területre is „behatoltak” a fake, hamis „nemzetközi megfigyelő küldöttségek”, hogy a választások végeztével a sajtóértekezleten ne csak az EBESZ szakértői kapjanak nyilvánosságot, hanem például a türk tanács vagy az eurázsiai unió küldöttsége is – idézte fel a választási misszió-vezető.

Az EBESZ válsága pedig nem ma keletkezett, gyakorlatilag egybeesik a putyinizmus kezdetével. Oroszország a 2000-es évek kezdete óta gyengíti azt, amikor minden addigi vívmány – beleértve az emberi jogi és a nemzetközi megfigyelői tevékenységeket – kihal. Moszkvában 2008 óta egyáltalán nincs választási megfigyelés. Putyin hatalma kezdetén, a második csecsen háború idején egyszerűen kitette az EBESZ missziót Groznijból – magyarázta Haraszti, honnan eredeztethető a mostani válság. 

Oroszország, hű szövetségesével, a belorusz Lukasenka elnökkel és más szövetségeseivel együttműködve, továbbment: a kinevezések vétójával és a befizetések megtagadásával is akadályozza a szervezet fennmaradását. Harmadik éve nem szavazzák meg a büdzsét és blokkolják a vezető tisztségviselők kinevezését. Az orosz Állami Duma elnöke sajátos logikával már korábban világossá tette, hogy „nem szabad azért fizetnünk, amiben nem veszünk részt”. Ennek nyomán Oroszország gyakorlatilag befagyasztotta az együttműködést a szervezettel, és megtagadta hozzájárulását az idei költségvetéshez. 

Az ukrajnai háború kitörése óta még több jele van, hogy Oroszország nem igényli sem a konkrét részvételt, sem a szervezet eredeti céljainak követését. Ennek nyomán, tulajdonképpen azt kérdezi a nemzetközi közösség, kívánja-e egyáltalán Moszkva az EBESZ fennmaradását. A válasz egyértelmű, hiszen a szervezetet akadálynak látja a háborús politika folytatásában.

Tovább nehezíti az együttműködést, hogy néhány közép-európai kormány (Ausztria, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia és Csehország) továbbra is fenntartja a kapcsolatokat Oroszországgal. 

Hogyan viszonyul mindehhez Budapest? – kérdeztük a szakembert. „Magyarország nem lép fel a nyugatiakkal együtt, ezért azt mondhatjuk, hogy Magyarország 2012 óta a növekvő probléma része és nem a megoldásé, ahol lehet, akadályozza az emberi jogok érvényesítését, a missziók működését” – mondta Haraszti Miklós. Ezek után persze felmerül a kérdés, megrázná-e a világot, ha az EBESZ valóban megszűnne? 

A szervezet korábbi médiaszabadság-felelőse nem annyira borúlátó. Úgy vélte, a demokratikus nyugati államok maguk semmiképp nem fognak szakítani, hiszen az 1976 óta működő emberi jogi intézménynek hagyománya van, a békemissziók sok helyütt még tudnak javítani a helyzeten, a választási missziók tükröt tartanak, ha választási szabadságot nem is hoznak. Gondoljunk olyan országokra (például Grúzia), ahol a szervezet képviselői az oroszok befagyott konfliktusainak nyomát figyelhetik, azok gyorsabbak, mint az ENSZ-erők és a világ tőlük értesülhet a vészhelyzetekről. 

Bár a szervezet látszólag halódik, a nyugatiak azért sem szívesen adnák fel az EBESZ-t, mert ha végül teljesen kivonulnának, annak csak a diktátorok örülnének – tette hozzá Haraszti. Az emberi jogi, civil szervezetek, az újságírók és a még megmaradt demokratikus pártok nagyon megszenvednék, a civil erők és a független újságírók még a diktatúrákban is elárvulnának például a médiaszabadság-hivatal látogatásai nélkül, mert az EBESZ számukra gyakorlatilag a kevés maradék kapcsolódások egyike a demokratikus normákhoz és államokhoz.

Nem szabad feladni, tovább kell tárgyalni az együttműködés újjászervezéséről, az EBESZ klasszikus funkcióinak betöltéséről – szögezte le Haraszti Miklós, hozzátéve, hogy persze az sem kizárt, az EBESZ is felkerül Oroszország ukrajnai inváziójának áldozati listájára.