Raskó György: a kormány bölcs döntések helyett passzivitásra orientálja az embereket

Az idén a romló forint a nyugat-európai versenytársainkhoz képest sokkal nagyobb mértékben megemelte a mezőgazdaság termelési költségeit, és kiderült az is, nincs a kormánynak tartalék fedezete arra, hogy durva aszály idején nemzeti forrásból komolyabb támogatást tudjon adni. Így értékelte a mezőgazdaság 2022-es évét a Hírklikknek Raskó György. Az agrárközgazdász szerint az inputárak elképesztő mértékű emelkedését és a szárazságot is rosszul kezelte a kormány, amely nem a bölcs döntésekre orientálja az embereket, hanem arra, hogy passzívak maradjanak.

Mi határozta meg az idén a magyar mezőgazdaságot??

2022-ben két meghatározó esemény volt a mezőgazdaságban, az egyik az inputárak elképesztő mértékű drágulása, ami 30-40 százalékkal megemelte a termelési költségeket. Ez egyedülálló, ilyen soha nem volt még. Ugyanakkor a szárazság mintegy 1000 milliárdos termelési értékkiesést okozott. 

Ezt a két problémát hogyan kezelte a magyar kormány?

Az egyiket rosszabbul, mint a másikat. Az inputárak emelkedéséről nyilvánvalóan csak olyan mértékben tehet, hogy ezek nagy része import (műtrágya, növényvédőszer stb.), és a forint nagyon jelentős mértékben gyengült. Ha csak egy éves visszatekintésben nézzük, akkor is 15 százalék körüli. Ez a nyugat-európai versenytársainkhoz képest sokkal nagyobb mértékben megemelte az inputköltségeket. Azaz rontotta a hazai mezőgazdasági termelés versenyképességét. Ez az egyik, amit a kormány és a jegybank közösen rosszul kezelt. A másik: mint kiderült, nincs a kormánynak tartalék fedezete arra, hogy amikor ilyen durva aszály van, akkor nemzeti forrásból komolyabb támogatást tudjon adni. Az a 12-15 milliárd forintnyi támogatás, amit adott, az 1000 milliárd fölötti termelési értékkieséshez viszonyítva maximum jelképesnek nevezhető. 

Hordozott-e bármilyen tanulságot mindez a kormány számára?

Azt látom, a kormány egy dologra rájött: fontos, hogy az öntözésfejlesztés ne propagandaszlogen legyen, hanem valóság. Évek óta beszélnek a hazai öntözésfejlesztés fontosságáról, és általában filléreket szoktak adni erre a célra. Most megijedtek, és remélhetőleg komolyan veszik. Az öntözésfejlesztésnek országos programnak kell lennie, amiben az, hogy a kormány ad pár tízmilliárd forintot, semmi. Ennél nagyobb mértékű állami beavatkozásra van szükség, a csatornák helyreállítására, mert Magyarországon az öntözőcsatornák rendkívül elhanyagolt állapotban vannak. Ugyanakkor fontos a vízmegfogás, ami tározók építését teszi szükségessé.

Fognak is tározókat építeni?

Igen. láttam, már készülnek is a tervek. Az Alföldön lesz egy ilyen, egyelőre Szolnok megyére kiterjedő kísérlet, ami öntözőcsatornák rendbetételére vonatkozik. Erről tudok. Ezek jó lépések, maximálisan támogatom őket, mert tényleg szükség van rájuk. Azt azonban, hogy a megvalósítás időtávlata milyen, nem tudom. Azt gondolom, már most télen is éjjel-nappal dolgozni kellene ezen.

A magyar társadalom számára az említett két legfontosabb esemény, és ezek kormányzati kezelése milyen tanulságot hozott? 

Ez összetett dolog, mert itt már összefolyik a politika meg a gazdaság. A kormány a felelős azért, hogy a fedezet nélküli jóléti intézkedéseivel gerjesztette az inflációt. Ilyen volt például a 13. havi nyugdíj, vagy az szja-visszatérítés. Ezeket a pénzeket kiadta a lakosságnak a választások előtt. Be is jött, mert a kormánypártok kétharmaddal megnyerték a választásokat, de ez azért ab ovo inflációt gerjesztett. Azt a kormány sem gondolta végig, hogy ennek ilyen következménye lesz. Ezek után kitalálta az ársapkát az alapvető élelmiszerekre. Az érintett szereplőknek annyi eszük volt, hogy azt a veszteséget, amit az ársapka miatt el kellett szenvedniük, azt ráterhelték más árucikkekre. Emiatt még a tervezettnél is nagyobb lett az infláció.

Az aszály a magyar társadalom számára hozott tanulságot?

Szerintem semmit.

Mert nem érezte felelősnek magát miatta?

Én nem hinném, hogy valaki is így érezte volna. Egyébként ez egy kollektív bűn. A magyar nemzet kollektív bűne. Nézzük meg, hogy a világ hány szorgalmas népe – sokkal nehezebb feltételek mellett – milyen virágzó öntözéses gazdaságot fejlesztett ki. Kínától kezdve, a Fülöp-szigeteken át Indonéziáig, Java, vagy éppen Bali, bármelyik ottani sziget elképesztő, hogy mit alkotott ezen a területen. Kolumbia úgyszintén, de hogy európai országot mondjak, Hollandia, vagy éppen Olaszország is. Érdekes módon, ezeken a helyeken a szisztematikus összefogás és építkezés eredménye az, hogy ma olyan öntözési együttműködési rendszerek, összekötött hálózatok vannak, amelyek működtek most a szárazság idején is.

A magyar társadalom azt várta, hogy a kormány majd kárpótolja az aszálykárért?

Igen.

Annyi tanulságot sem vont le, hogy klímaváltozás van, és közösen kéne cselekedni?

A klímaváltozás – néhány belvárosi értelmiségit leszámítva – a magyarokat különösebben nem érdekli.

Akkor megint elvisz az aszály mindent?

Azt már most mondom, biztosan. 

Össze kellene fogni valakinek az embereket?

Az, hogy az embereket milyen irányba koordinálják, a kormány dolga. A jelenlegi kormány nem a bölcs döntésekre orientálja az embereket, hanem arra, hogy passzívak maradjanak. „Majd én gondoskodom rólatok, ti csak maradjatok csendben.” Körülbelül ez a mostani társadalompolitika lényege. Az emberek elég passzívak. De nem csak ők, maguk az érintettek, a mezőgazdasági termelők is. Az ő aktivitásuk nagyon-nagyon alacsony, ahhoz képest, hogy milyen komoly baj van. 

Mekkora a baj?

A talajvízszint olyan elképesztően alacsony, hogy az előrejelzések alapján az látszik – nemzetközi intézmények ezzel komolyan foglalkoznak –, Magyarország 2023 tavaszán újra súlyos aszály-helyzet elé néz. 

Mit kellene csinálni?

A 24. órában vagyunk ahhoz, hogy megtisztítsák a csatornákat. Jelen pillanatban azonban nem történik semmi. Ez van.