Raskó György: a kormánynak csak azokat kellene segíteni, akik valóban rászorulnak – 2. rész
Azt, hogy az orosz-ukrán háború levét miért a magyar fogyasztók fogják meginni, beszélgetésünk előző részében már elmagyarázta Raskó György. Az agrárközgazdásszal most annak jártunk utána, miért csak üres szólam, hogy „mi a magyar családokat megvédjük”, és mit kellene a kormánynak valójában tennie. Például azt, hogy csak a rászorulókat támogatja.
A kormánynak úgy látszik elég, hogy minden nap elmondja, „mi a magyar családokat megvédjük”. Ez egy szlogen. Sok polgárnak ez marad meg a fülében, és azt gondolja: „milyen rendes ez az Orbán-kormány, mert véd bennünket, családokat”. Pedig csak üres szólam. A rezsicsökkentés miatti évi 800 milliárd forintnyi többletkiadást vajon ki fizeti ki? Hát a magyar családok! A nyugdíjasoknak most adnak 3,9 százalék nyugdíj-kiegészítést, de, ha összeadjuk az idei öt százalékos nyugdíjemelést ezzel az újjal, akkor is csak addig jutunk el, hogy az áprilisi inflációt követi a kormány. Ámde, amikor július 1-jén lejár az árbefagyasztás, akkor az éves infláció biztos, hogy fölugrik 12-13 százalékra. Vagyis messze elmaradnak majd a nyugdíjak az inflációtól. Úgyhogy a nyugdíjasok csak abban lehetnek biztosak, hogy az életszínvonaluk tovább csökken. És ugyanúgy a nagycsaládosoké, és mindenki másé is. Hogy mindez ijesztően hangzik? Igen. A szembenézés a valósággal azonban legalább annyira fontos.
Mindig elmondom – magyarázza Raskó György –, hogy az elmúlt 12 évben Magyarország Európán belül, de talán az egész világon is elképesztő mértékben gyermeteggé vált. A kormány úgy kezeli a magyar állampolgárokat, mint a dedósokat. Olyan elképesztő, trükkös megszólalásokkal tudja a bizalmat fölkelteni, amiket láthatóan hatalmas tömegek vesznek be. Bele se gondolnak abba, hogy a „megvédjük a családokat” mögött valójában mi van a gyakorlatban. Azt el kell ismerni, hogy az Orbán-kormány propagandagépezete profi.
Az ellenzéknek fogalma sincs – ahogy a mostani kampányban sem volt – arról, hogy mi a magyar kisember vágya, a valós szükséglete. Ez a kampányban sorozatos mellélövést eredményezett. Az agrárközgazdász felidézte, hogy Márki-Zay Péternek számtalanszor elmondta, az a kampányszöveg, hogy „ezek lopnak, csalnak, hazudnak és korruptak”, a magyarokat nem érdekli. Ezzel ne kampányoljon, mert ezért senki nem fog rájuk szavazni. Gyakorlatilag ez történt. Az embereknek elég volt annyi, hogy „megvédenek bennünket”. Ráadásul ez a szöveg meg volt még fűszerezve és le volt öntve azzal a „magyaros” szósszal, hogy itt minden nemzeti, és ettől a magyarok büszkén hanyatt vágták magukat. Főleg azok büszkék rá, akiknek a valóságban nincsenek nemzetközi kapcsolataik, nem ismernek egyetlen idegen nyelvet sem, nincs rálátásuk más nemzet valós, mindennapi életére. Őket pedig egészen addig lehet hülyíteni, ameddig valaki csak akarja.
S hogy mit tehetne másképp a kormány? Az a rezsicsökkentésre és az élelmiszer-árbefagyasztásra is igaz, hogy csak azokat kell segíteni, akik valóban rászorulnak. A szociális rászorultság igenis létező dolog: annak a családnak kell állami költségvetési támogatást adni, akinek napi szinten nélkülözés jutott, komoly erőfeszítés etetni, ruházni magát, a gyerekeket. Az intelligens társadalom az ilyen elesett embereken külön segít a közösből. Egy megfigyelőrendszert arra, hogy kik ők, a megfelelő statisztika alapján ki lehet építeni.
Az olyan élelmiszer-árrobbanás idején, amilyen például most van, utalvány, vagy kártya formájában az állam bizonyos összeghatárig ad nekik pénzt az alapvető élelmiszerekre minden hónapban. Azt már döntsék el ők, hogy az alapvető élelmiszerekből lisztet, cukrot, vagy húst vesznek. Így azoknak a családoknak azt a szintet, ami a méltó élethez kell, biztosítani tudják. Egyébként ez a rendszer – Foods Tent-nek hívják – Amerikában, mióta modern Egyesült Államok van, működik. Még most, 2022-ben is használják. De a szegények és a nagycsaládosok, azok, akiknek tényleg szükségük volt rá, Mexikóban is megkapták ezt a segítséget minden hónapban már a ’80-as években. Magam is láttam, amikor ott dolgoztam – mondta Raskó.
Ezzel a módszerrel azokat lehet támogatni, akiknek a méltó élethez szükségük van rá, de nem támogatja azokat, akik nem szorulnak rá, és pazarolnak. Azokat például, akik költségvetési támogatással fűtik a kültéri medencéjüket. Én azt gondolom, hogy nekik a valós bekerülési költséget kellene megfizetni, és akkor eldönthetik, tényleg fűtik-e tovább a medencéjüket, vagy azt mondják, ez irracionális, és legalább télen leállítják. Akkor pedig egy ilyen területen a költségvetés megtakarítása jelentős is tud lenni.
A mostani, politikai természetű népjóléti intézkedések csak az idén megközelítőleg 2000 milliárd forintjába kerülnek a kormánynak. Ez most megjelenik költségvetési deficitként, amit megint a magyar adófizetők fognak megfizetni, csak késleltetett formában, egy, vagy két évvel később.
De az mégiscsak nonszensz, hogy eltartatjuk magunkat az Európai Unióval – onnan beáramlik évente nettó 2500 milliárd forint –, azt elkölti a kormány, és még azon felül is költ irracionális mértékben. Ezzel olyan társadalmi-gazdasági deficitet okoz, amit majd az utódaink fognak megfizetni.
