Rémálom a Karmelita kolostor
Azt álmodtam az éjszaka, hogy Orbán Viktor vagyok, és sétálok a Karmelita kolostor teraszán országom, népem, s magam sorsán elmélkedve. De nem tudtam gyönyörködni a város látványában, mert nyugat felől érkező szürke felhők borították az eget, a légteret pedig BKV buszok fertelmes kipufogó gázai szennyezték be. Ejnye! - mondtam magamnak fejcsóválva. Hát hiába mondom ennek a Karácsonynak, hogy minden fillért első helyen a tömegközlekedésre kell költenie?! Ez ellen valamit tenni kell!
A falnál megfordultam, s a másik irányba egyengetve lépteimet, homlokomra csaptam, s felkiáltottam, mint Arkhimédesz és Gulyás Gergő: Heuréka! És ízibe formálódni kezdett bennem a terv a kecske jóllakatása és a káposzta megőrzése érdekében. Lássuk csak! Elegem van az önkormányzatok nyafogásából és ebből az önállóskodásból! Rá kell vennem valahogyan a parlamenti többséget, hogy álljanak mellém a dolog rendezése érdekében. Talán sikerül meggyőznöm őket valamiképp, hogy új törvényre van szükség: nevezzünk ki minden, száznál nagyobb lélekszámú település polgármestere mellé kancellárt! Ő csak a második ember lesz, de ellenjegyzése nélkül 100 forintnál nagyobb összeget nem lehet majd kifizetni semmilyen szolgáltatásért, bevásárlásért, beruházásért. A kinevezés jogát kapják meg a megyei hivatalok vezetői, akiket viszont én nevezek ki. Slussz!
Ez jó lesz! - mondtam magamnak álmomban, miniszterelnökként, miközben újabb fordulatot vettem. Kezdtem belejönni a hivatalba. Lássuk tovább!
Itt van nekem a nyakamon ez az Európai Néppárt. Tusk meg mindenfélét beszél. Tusk lengyel, azt hittem, egy vérből valók vagyunk ő, meg én, de hát nem. Ha januárban kizárják a Fideszt, akkor majd előbb mi jól kilépünk belőlük, ám lássák, mire megy nélkülünk az a sok bevándorláspárti majom. Majd elválik!
Aztán ha ez megvan, s nem kapjuk meg a nekünk járó pénzt a német mamitól, akkor itt az ideje otthagyni az Uniót is! Nekünk ugyan nem fogja megmondani valami halevő finn, hogy mi a demokrácia, amikor még alkotmánybíróságuk sincs! Kívül tágasabb!
Kezdtem rózsásan látni a jövőt, mert íme, megláttam, miként fogunk megállni a magunk lábán a satnya Nyugat meg rotyogjon a saját levében. Oda lesz a motorjuk, Magyarország. Aztán eszembe jutott Louis Bonaparte, s rájöttem, ideje lenne lekoppintani az ő fényes karrierjét! Előbb köztársasági elnök lett - kétharmaddal, aztán császár a franciák teljes egyetértésével. Akkor én lehetek király, a korona éppen kéznél van a Házban! Így aztán megoldom a haza minden gondját! S derült arccal néztem a felhőkbe, de mily rettenetes a sors! Felébredtem verítékben úszva, s a kezem belelógott a Nagy- vagy Csendes-óceánba, s kikötöttem a Juan Fernandez szigeten, ahol Robinson Crusoe tengette magányos napjait.
