Rendőrminiszteri recept arra, hogyan csináljunk a pedagógusból csendőrt

Lehet, persze, hogy ez nem is áll olyan messze az igazságtól, végül is a Belügyminisztérium fura ura nem adhat mást, „csak mi lényege”, ahogy azt Madách Imre írta Az ember tragédiájában, természetesen Lucifer szájába adva ezeket a szavakat.

Egyébként a BM már 2023 decemberében foglalkozott a kérdéssel, a szülőknek kiküldött kérdőívében a mobilhasználat is szerepelt. Azt kérdezték tőlük, hogy iskolaidőben használják-e a tanárok magáncélra a telefonjukat. Annak ellenére amúgy, hogy ezt a kérdést minden intézmény a saját házirendjében szabályozta. Kár, hogy a már akkor is nagyon valós tanárhiánnyal viszont egy kérdés sem foglalkozott, de az egy másik írás témája lenne. A szülőknek szinte azonnal a szájába is adták a választ. A kérdések így hangoztak: „Esetenként a pedagógusok magáncélra használnak mobiltelefont a tanórán, illetve gyermekfelügyelet alkalmával. Mi erről a véleménye? 
Nem értek vele egyet
Egyetértek vele”

Aztán egy ideig nem lehetett hallani erről a problémáról. Igaz, addig se sokat. Egészen mostanáig. Augusztus elején megjelent ugyanis egy miniszteri rendelettervezet, amely szerint a tanároknak tíz órás online képzésen kell részt venniük, és a nemzeti alaptantervből vizsgáztatnák őket, egyben szabályoznák a tanárok iskolai mobilhasználatát is. A miniszteri rendelet tervezete jelenleg ugyan társadalmi egyeztetés alatt áll, döntés nem született róla, de sikeresen megosztotta a közvéleményt. 

Most hagyjuk, hogy mi értelme van annak, hogy a rendelet a jövőben minden pedagógus számára kötelezővé tenne egy 10 órás online előkészítőt, és a tananyagból vizsgázniuk is kellene – valószínűleg ez lenne a kormányhoz való hűségük záloga –, vizsgálódjunk csak a tanárok mobilhasználatáról az iskolában. Eszerint a pedagógusok tanórán, a tantermi oktatásban, de az iskolaudvaron is, illetve a tanulói felügyelet ellátásakor kizárólag a neveléssel-oktatással összefüggő célokra használhatnák a mobiltelefonjaikat.

Az atv.hu fel is tette a kérdést Pintéréknek, mi végre is ez a szabályozás. 

A mobilhasználattal kapcsolatban azt a választ kapták a BM-től, hogy egységesíteni szeretnék a mobiltelefonok magáncélú használatát, ezt a munkáltató és az intézmény ellenőrzi majd. Hivatalos nyelven ez úgy hangzott: „a pedagógusok nevelési-oktatási tevékenységének ellátása során történő mobiltelefon használata tekintetében a kormányrendelet tervezetben szereplő módosítás az egységes szabályozás kialakítása érdekében indokolt”. „A pedagógusok mobiltelefon használatára vonatkozó egységes szabályozás kialakítása az elmúlt évek tapasztalatai alapján vált indokolttá, annak érdekében, hogy a pedagógus ne használja az eszközt nevelési-oktatási feladatai ellátása alatt nem nevelési-oktatási célra. Nem lehet vita tárgya, hogy egy pedagógus figyelmének a gyermekekre és az oktatásra kell koncentrálódnia. Oktatási célokra – ahogy ez a tanulók mobiltelefon használatának szabályozásában is megjelenik – a készülékek továbbra is használhatók, hiszen kiemelten fontos cél a digitális kompetenciafejlesztés és a tudatos eszközhasználat elsajátítása, alkalmazása”.

Kemény szavak ezek a minisztérium részéről, még akkor is azok, ha eddig nem is hallottunk arról, hogy akár a tanítók, tanárok, akár az óvónők az iskolában és az óvodában a mobiltelefont nevelési-oktatási feladatai ellátása alatt nem nevelési-oktatási célokra használták volna. Hacsak úgy nem derült ez ki, hogy Gizike néni kinézett a konyhaablakán a vele szomszédos óvoda kertjére, ahol a kisgyerekek játszottak, és azt látta, hogy az óvónéni kétségbeesetten nyomkodja a mobilját. Azt persze már nem látta, hogy mit ír, mindenesetre felhívta az óvodavezetőt, mert mindenképpen jelenteni akarta a tévelygő óvónő renitens viselkedését. Később persze az óvodavezető házi vizsgálata kiderítette, hogy az óvónéni a még otthon levő férjének írt, menjen azonnal a konyhába, mert égve felejtette a gázt a húsleves alatt, amit még azelőtt tett föl, mielőtt munkába indult volna. Így viszont nemhogy leves nem lesz mindjárt, de az egész ház le fog égni. Lehet ezt tolerálni, vagy a gaz óvónéni munkaidőben semmi ilyesmivel nem foglalkozhat? Mindenesetre bekerülhet a lapjára egy nagy fekete rosszpont, amit a teljesítményértékelésekor mindenképp figyelembe lehet majd venni. Vagyis adott esetben az óvónéni, más esetben – amikor óra alatti mobilozás vádjával egyik pedagógus jelenti fel a másikat –, a tanító néni, vagy a tanár mindenképp ráfizet.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) országos választmánya nem volt rest, a rendelet megjelenésének napján – augusztus 6-án – ki is adott egy közleményt a pedagógusok kötelező képzéséről és a mobiltelefon-használatukról. Ebben többek között azt írják: „a PDSZ tiltakozik a mai napon megjelent, a nevelő-oktató munka során alkalmazott tartalomszabályozók ismeretéről szóló, miniszter által elrendelhető képzés teljesítési kötelezettségéről szóló rendelettervezet ellen. A rendelettervezet által előírt képzés elvégzésével a pedagógusok teljesítményének sem minőségi, sem mennyiségi növekedése nem várható, ugyanis az nem ennek a képzésnek a függvénye, ezen mutatók növelését ezzel a képzéssel nem lehet elérni.

Aggályosnak tartjuk azt is, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, amelynek még nincs akkreditált tanárképzési programja, bármilyen tartalmi szabályozásra vonatkozó pedagógusképzésben közreműködjön. Ellenben fontosnak tartjuk, hogy az oktatási kormányzat a tanév során a szakszervezetek, szakmai szervezetek és a pedagógusok széles körű bevonásával vizsgálja felül, és dolgozza át a Nemzeti Alaptantervet.”

A PDSZ szerint a rendelettervezet következtében a pedagógusok terhei tovább növekednek, a képzés elvégzésére és teljesítésére fordított időt a gyerekekkel való foglalkozásokra szánt időkeretből veszik el, vagyis ezáltal csökkenhet a foglalkozások minősége a felkészülési időkeret csökkenése következtében, a képzésnek a teljesítményértékelési rendszerrel történő összekapcsolása pedig az így megkapott teljesítményértékelési eredményeket még irrelevánsabbá teszi.

Ugyanakkor a PDSZ tiltakozik amiatt is, hogy korlátozni akarják a pedagógusok mobiltelefon használatát. Mint írják: „ez az intézkedés sem releváns abban, hogy a pedagógusok minőségi és/vagy mennyiségi teljesítményét növelje. A PDSZ továbbra is kitart azon álláspontja mellett, hogy valódi oktatási reformokra van szükség, amelyek keretén belül a pedagógus-továbbképzési rendszer ténylegesen a XXI. századi igényeket szolgálja ki, illetve kihívásokat oldja meg.”

A mobilhasználat szabályozását az érdekvédelmi szervezet szerint a jogalkotó hagyja meg intézményi hatáskörben – ez lenne ugyanis az optimális mindenki számára, valamint a rendelettervezet egyenesen megalázó az értelmiségi hivatást gyakorló pedagógusok számára. Egyébiránt a PDSZ elutasít minden tervezetet, amely többletmunkát jelent az érintettek számára anélkül, hogy külön díjazás járna érte.

A PDSZ követeli a kötelező képzésre és a mobiltelefonhasználat-korlátozásra vonatkozó rendelettervezet elvetését.

Persze, a Facebookon a pedagógusoknak, de a magánembereknek is megvan a véleményük minderről. Egy-kettőt idézünk is: 

„No igen, borzasztó, hogy ki kell mondani, hogy a pedagógus munkakörben foglalkoztatott a tanórán magán célra nem használhatja a telefonját. Ez azt mutatja, hogy előfordul és ha nincs központi szabályozás, akkor nem lehet számon kérni. Mert kinek jutott eszébe, hogy ezt ki kell mondani egy helyi szabályozásban... Mert egyébként bizony előfordul... Ja és persze a többi (a tanórán telefonját magáncélra nem használó) pedagógus munkakörben dolgozó számára megalázó, hogy egyes társaik miatt ezt is ki kell már mondani a számon kérhetőség érdekében.”

„Kizárt, hogy ez egy olyan jellemző tevékenység lenne, amire miniszteri rendelettel (vagy akár helyi iskolaival) kellene reflektálni. Ezt senki sem igazolta például: esetek számával, vagy bármi mással. Legfeljebb egy ködös félmondattal, hogy szükségessé vált. Ilyent bármikor, bármilyen csoportra és bármivel kapcsolatban alaptalanul is ki lehet jelenteni.”

„Senki nem gondolt arra, hogy míg a parlamentben mobiltelefonoznak az ülések alatt, addig ezt így leírni pofátlanság! Igen, lehet olyan sürgős eset, amikor fel kell venni a telefont, és magáncélú! Nem értek egyet az egésszel, sem a telefonhasználat korlátozásával, sem a vizsgáztatással! Ez megint csak bosszú!”

„Oké, oké, de mikor lesz ugyanilyen szabályozás a képviselőkre, polgármesterekre stb.? Miért mindennel a pedagógusokat találják meg, holott nem ők vonulgatnak ki kávézni munkaidőben törvényhozásokról való vitákon…”

„Ezzel kell foglalkozni országos szinten? Most az jön majd, hogy mikor lehet enni vagy WC-re menni? A pedagógus nem felnőtt ember? A tantestület nem akar és nem tud szabályozni? A tanítás alkotómunka, a franciák szerint – és szerintem is – művészet. Természetesen vannak jó és kevésbé jó művészek, az igazi megcsodálható újat alkotók kevesen, többségünk a szakmát jól elsajátító iparművész lett. Attól még elsősorban a napi megújulás, a minden újabb feladathoz való új ötlet, azaz kreativitás szükséges. Ennek a munkának csak a kereteit és a célját szabad kijelölni, a konkrét formáit nem. Pontosan, az adott esetben: ha egy tanárnőnek belázasodott az óvodás gyereke és az óvoda hívja a szülőt, igenis vegye fel a telefont! Ez adja meg az alkotáshoz elengedhetetlen biztonságérzetet.”