Rétvári teljesen hülyének nézi a nyugdíjasokat
Van egy pont, amikor a csúsztatások, hazugságok már olyan szintet érnek el, hogy az ember csak fogja a fejét és szédeleg. Megszokhattuk már, hogy Orbán Viktornál nem létezik kudarc, és bár mindenhol harc van, de minden csatát megnyer. Ez idáig rendben is van; egy kormányfő ne sopánkodjon, ne beszéljen sikertelenségről –legfeljebb a politikai ellenféllel kapcsolatban -, lépéseit siker övezze, döntéseit közös hurrá. A miniszterelnök ezt a kommunikációt várja el valamennyi munkatársától; a magyar történelem aranykorát írjuk az ő vezérletével az utóbbi tíz esztendőben. Magyarország immár a világ által csodált, és követendő példaként álló ország, ahol boldogok az emberek, fejlődik a gazdaság, megbecsültek a nők, és a család mindenek előtt…
De, ismétlem, ennek a nagy közös hallelujának vannak már igazán torz példái is. Az például, ahogy Rétvári Bence államtitkár kiszámolta, miért is járnak különösen jól a nyugdíjasok, az igazán egyedülálló. Az államtitkár a következőket mondta: mivel az infláció tavaly 0,7 százalékkal magasabb lett a tervezettnél, ekkora kiegészítésben részesültek az érintettek, egy összegben az egész évre. A korrekció beépül a nyugdíjakba, így tavaly januárhoz képest 3,5 százalékkal magasabbak az ellátások.
Nem könnyű egyszerre megemészteni ezeket a szavakat; valóságos cirkuszi mutatvány, ahogy Rétvári kiszámolta, miért is járnak jól a nyugdíjasok a kormány intézkedésével, hogy is jutnak még az infláció mértékét is meghaladó mértékű emeléshez. Mielőtt azonban szívinfarktust kapna bárki, vagy attól, hogy a nyugdíjasok milyen jól járnak, vagy attól, hogy nem értik az államtitkár számításait, lépjünk vissza egy kicsit.
Egészen odáig, hogy mi is az a 0.7 százalékos emelés, amelyet most a kormányzat embere hozzáad a januári 2.8 százalékos emeléshez. (Tényleg ritka ekkor a pofátlanság…) Tavaly (is) a kormány januártól kevesebb emelést adott, mint az infláció mértéke, noha a törvény szerint a nyugdíjaknak azt kell követniük. Emiatt ősszel ki kellett egészíteni a nyugdíjak összegét, azzal a 0.7 százalékkal, amelyet Orbánék nem adtak oda az arra jogosultaknak. Másként: a nyugdíjasok tíz hónapon keresztül finanszírozták a költségvetést, adták oda – nem önként – az egyébként nekik járó pénzt, hogy azt szabadon használhassa a kormányzat. És most, ezt az elvett, csak utólag kifizetett összeget Rétvári államtitkár, egy laza mozdulattal hozzá adja a mostantól esedékes emeléshez.
Amely emelés megint csak jócskán elmarad az infláció mértékétől, vagyis megint a nyugdíjasok adnak kölcsönt a kormányzatnak. Ugye, ismételjük meg, úgy adnak kölcsönt, hogy azt nem kérik tőlük, egyszerűen elveszik.
Azt már megszoktuk, hogy az így ellopott pénzről úgy beszélnek Orbán emberei, hogy amikor visszaadják, úgy tesznek, mintha ajándékot adnának. Egyrészt sokan vannak, akik ezt el is hiszik nekik, másrészt visszaélnek azzal, hogy azok, akiket becsapnak nem képeznek homogén társaságot, ezért aztán az érdekérvényesítő képességük is meglehetősen gyenge.
Ráadásul itt is érvényes a kormányfő mindenütt mutatkozó taktikája: megosztja az érintetteket, létrehozzák a kormányhű nyugdíjas szövetséget, amelynek tagjai persze mindennel egyetértenek. Még azt is elfogadják, hogy ha teljesen hülyének nézik őket, mint esetünkben Rétvári. Márpedig, amíg így van, azt tesz a kormány mindenkivel, amit akar.
Ameddig egy ilyen mondat után nem söprik le a színpadról az illetékes államtitkárt, addig ennél durvább dolgokra is hajlandó lesz.
