Rogán Antal olajra lép?
Pontosan öt évvel ezelőtt „Kiflikommandó” című jegyzetemben – az akkor meghirdetett és minden normális ember által agyrémnek nevezett „elvárt árcsökkenés” kapcsán – némi malíciával az alábbiakat írtam Rogán Antalról:
„Az egységparancsnok kipróbált, megbízható katona, saját meghatározása szerint: nem urizáló parasztgyerek. Ismert pártaktivistaként, évekkel ezelőtt a híres-hírhedt bérkommandót irányította nagy lelkesedéssel, viszont kevés hozzáértéssel. Felsőbb parancsra az üzleti szféra béremelési gyakorlatát akarta elszánt csapatával ellenőrizni és befolyásolni, és közben megismertette az országgal az „elvárt béremelés" addig ismeretlen fogalmát. Ami originálisan ostoba felvetés volt, hiszen közgazdaságilag értelmezhetetlen a kifejezés. (…)Telt-múlt az idő, a mozgékony kis egység feloszlott, az ifjú parancsnok leszerelt, és ismét – már nem reguláris csapat élén – a köz szolgálatára jelentkezett. Küzdőszellemét nem veszítve, polgármesterként, képviselőként, bizottsági elnökként és frakcióvezetőként szolgálta/szolgálja pártját és a dolgozó magyar népet.”
De ki emlékszik már a közröhej tárgyát képező bér- majd kiflikommandóra?! Főhősünk azóta minden tekintetben nagyot lépett előre. Vagyonos ember és miniszter lett, sokat szorgoskodott a letelepedési kötvények értékesítése körül és nemzeti propagandafőnökként sok száz milliárd forintot költhetett a primitív kormányzati sajtókampányokra. Néha helikopterre is szállt a vidékről elszármazott fiú, és arra is volt energiája, hogy felesége üzleti előmenetelét segítse. Voltak jó éttermek, nagy utazások: százezres táskák, milliós órák és állandóan „bővülő” lakások. Feltört tehát a falusi srác – nem is kicsit.
A Hagelmayer-díjjal elismert Rogán közgazdász (nincs kuncogás: Schmitt Pál is megkapta) abszolút megfelelt a felterjesztési feltételeknek, hiszen” a kitüntetés azoknak adományozható, akik példaértékű tevékenységükkel hozzájárultak a közpénzek hatékonyabb felhasználásához”. A szakma ugyan dohogott egy ideig a felháborító döntésen, de mint tudjuk: a kitüntetéseket nem kiérdemli az ember, hanem odaadják neki. Ez történt Plagi bácsival és a nem urizáló parasztgyerekkel is.
Néhány hónapja, a legnagyobb főnök kivonta a közéleti forgalomból a Tóni gyereket. Gondolom – a családi okokon túl –, ebben az is közrejátszott, hogy a nagy pénzek felett rendelkező propaganda miniszter ostoba módon elszórta a kormányzati hazugságok közzétételét szolgáló temérdek zsozsót, miközben a Fidesz elbukta az önkormányzati választást. Nagy pénz, kis teljesítmény – ezt a nemzet középcsatára már nem tűrhette tovább. Az a hír járja, hogy R. Antal – január 29-én még mindig csak 48 éves remek feltaláló (erről is van papírja) – a Magyar Olaj- és Gázipari Nyilvánosan Működő Részvénytársasághoz (MOL) szerződik, naná, hogy elnöki beosztásba. Szerintem ez kiváló miniszterelnöki döntés.
1. Az ország csapatkapitánya jól látja, hogy Rogán jobbösszekötő „súlyos sérülést szenvedett”, ezért le kell hívni a pályáról, azaz el kell távolítani a kormányból.
2. Az évente több száz milliárd forintos nyereséget realizáló MOL-t még Rogán sem tudja tönkretenni, ugyanakkor – miniszterelnöki felügyelettel és engedéllyel - néhány kisebb üzletet nyélbe üthet az új elnök és végre gondtalanul nagyvilági életet is élhet. A MOL-nál cefet sok pénz van, ezért a cég könnyedén kibírja a szakonyfalui parasztgyerek költekezéseit. E közben a szorgalmas Tóni elnök vállalati gyakorlatot is szerezhet. Így tehát most elhagyja a közszolgálatot, de senki ne aggódjon: néhány év múlva visszatér a pénzügyi küzdőtérre!
3. Hogy hová? Az ő szakmai múltjával rögtön két hely is kínálkozik. A Fidesz mindeneseként ismert Rogán kiválóan betöltheti Varga Mihály (PM) vagy Matolcsy György (MNB) pozícióját, hiszen Antalunk megbízható, remek felkészültségű és elismert szakember, akit a média illetve a kommunikáció útvesztőjében sem kell félteni. Ezzel rendben is volnánk.
A Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter tehát képletesen és ténylegesen is olajra lép (MOL). Az utódlására van egy praktikus javaslatom. A hazai médiavilágot napok óta egy S. Norbert nevű úriember uralja, állítólag nem sikertelenül. Azt hallottam, hogy az egykori rendőr százados ma sikeres üzletember és a kormány is kedveli. S. Norbert ugyanis 2015-ben miniszteri elismerést kapott az egészséges életmód terjesztéséért. A fitness guru azért lenne jó választás, mert a.) a minőségtől függetlenül, mindent képes eladni, b.) vélhetően szereti a pénzt (tehát elődjével rokonlelkek), c.) ha szerencsénk van, fél a helikopterezéstől.
Viszont hiú ember. Bizonyára ő is szeretne egy Hagelmayer-díjat, Schmitt és Rogán kitüntetése után ez reális igény a részéről. Csakhogy ez nem megy az edzőteremből, ehhez magasabb pozíció kell. Aztán néhány év propaganda miniszterkedés után – zsebében a magas elismeréssel – S. Norbert is továbbléphet a nagyvállalati világba. Esetleg egy nemzetközi bankhoz vagy transznacionális olajos céghez, természetesen elnöki tisztséget betöltve. Ha ez Antalnak sikerült, akkor Norbertnek is meg van erre az esélye
