Rogán maffiamódszerekkel értékesíti a Bahart-ot – megszólalt a volt Mahart-vezér

Az idősebbek talán emlékeznek még a Volt egyszer egy vadnyugat című film egyik kulcsjelenetére, amikor a jelentéktelen sivatagi prérinek tartott, de a titkos tervek szerint egy létesítendő vasútállomás miatt, aranyat érő földdarabra licitáltak a gyanútlan érdeklődők. A banditasameszok minden felemelésre nyújtott kezet „megtörtek”, így biztosítva a licit előre elhatározott eredményét. Mire tippel, vajon miért ez ugrott be a Bahart ellopásáról értesülve?

Fogalmam sincs. Én annyit tudok, hogy még az első Orbán-kormány alatt, amikor a Mahart vezérigazgatója voltam, mindent átnéztünk, mint a balesetnél a mentőorvos. A Bahart még nem volt beteg, volt egy tisztességes vezetője, akit ki akartak nyírni, de nem engedtem, mert jó szakember volt, s akkor néhányan összedugtuk a fejünket és elkezdtük kidolgozni a vitorláskikötők fejlesztését. Nagyon egyszerű volt józan paraszti ésszel. 24 stratégiai vízparti kikötőről volt szó, a Balaton teljes lefedésével, amit június 15-től augusztus 20-ig használtunk, ami üzleti szempontból abszurd. Feltettük a kérdést, hogy miként lehetne a céget kicsit jobban megmozgatni és az árbevételt növelni. Arra jutottunk, hogy olyan lehetőség kell, ami márciusban kezdődik és októberig is eltarthat – ez a vitorláshajózás.

Ami köztudottan a felső ezer sportja, s nem Ötvös Csöpi idealizált hobbitevékenysége.

Ezt tudomásul kell venni, ez van. Olyan mint a tenisz vagy a golf. Bár többen fociznak, mint golfoznak, de akik golfoznak, többet költenek rá, mint a grundon a focira. De attól még kiaknázható üzlet, sőt, attól csak igazán. Azt nem árt tudni, hogy szinte több vitorlás volt akkor a Fertő-tavon, mint a Balatonon. A kormány nem foglalkozott ezzel. Chikán Attila volt a gazdasági miniszter, ő támogatta az elképzelésünket. Én a Mahart érdekében nyomtam a dolgot, az igazgatóság elfogadta, minden rendben volt. Bár az ingatlantulajdon száz százalékos értékben Mahart-tulajdon volt, de azt ajánlottam az AVP Rt.-nek, hogy 49 százalékban vonjuk be a tőkeerős önkormányzatokat, mert az ő érdekük is, hogy pörögjön az üzlet – a turizmus, a vendéglátás, hajógyártás stb. Ekkoriban nagyon kevés volt a vitorlástároló kapacitás, kikötő a Balaton környékén. A problémát a helyiek jól ismerték, abszolút pártolták a fejlesztési elképzeléseket. Egyet-kettőt át is adtunk, míg ki nem rúgtak.

Kikre építették akkor a gazdasági kapacitást? Hiszen az egy évre szóló „parkolás” is többmilliós kiadást jelent.

Nézze, ez egy drága iparág, de lehet úgy csinálni, hogy a köz érdekében működjön. Nem paprikáskrumpli-főző versenyen induló emberek a vitorlázással foglalkozók, de igény volt, ezt a réteget akartam odavonzani. S ez egy olyan üzlet, ami több mint hat hónapon át tart, a rentabilitása egyértelmű. Az önkormányzatok bevonása el is indult – ami aztán egy folyamatos politikai játszma eszköze lett.

Tehát ha jól értem, a balatoni hajózást gazdaságossá lehet tenni. Egyáltalán nem kell magánosítani, de ehhez szükségesek a komoly bevételt termelő vitorláskikötők – nem magánkézben.

És fejlesztés is kell. Azt felül lehet vizsgálni, hogy hol kell vagy sem egy adott hajójárat, de a számok sajnos makacs dolgok. Ha egy hajójárat 300 napon keresztül nem megy, akkor azt bezárják, világos, de magát a hajózást nem szokták bezárni. A Balaton az egyik legszebb édesvizű tó Európában, mi meg bezárunk rajta hajózási útvonalakat ahelyett, hogy felújítanák vagy újakat nyitnának – abszurd dilettantizmus. A másik kérdés ugye az ingatlanvagyon. Amikor engem a Maharttól kirúgtak, utána szép csendesen szétlopták – három év alatt. Akkor is az volt a rablószemlélet, mint most. A vitorláskikötők csak az egyik probléma, a másik a hajózás, amihez rosszul nyúlnak hozzá és inkább szakemberekre kellene bízni. A Mahartnak régen volt még kempingje is, ami után 20 éve több idegenforgalmi adót fizettünk az államnak, mint az összes település. A Mahartnak nincs rossz telke a Balaton környékén, ezeket üzemeltetni kellene és nem eladni.      

Mikor fordult meg mindennek a háttere, hogy lepasszolják magánkezekbe, haveri köröknek, a NER-arisztokráciának?

2014-16 körül indult be az előkészítése. Marha egyszerű a dolog. Beszállok mint állam öt százalékkal, kicsit várok, de közben átírom a társasági szerződést úgy, hogy a kevéssé éles szeműek ne vegyék észre, de ha enyém az igazgatótanácsi többség, akkor biztos, hogy nem veszik észre. Elkezdek tőkét emelni, te meg nem tudsz utánam jönni. Ha meg az önkormányzatok is a kezemben vannak, akkor tőkét sem kell emelni. Ha valaki rosszindulatú, nagyon csúnya dolgokat megtehet.

De hát mindez, a Mahart/Bahart vagyona, a magyar nemzet vagyona. Itt nem játszik a nemzeti öntudat...?

Ez az egyik legöregebb, 173 éves történelmi múlttal rendelkező cég Magyarországon, a nagy nemzeti patriotizmus eminensen kellene, hogy óvja.

Ezt már végleg múlt időben említhetjük?

Itt van példának a MAHART Passnave a kétmilliárdos pontonpénzek nélkül halott cég, igazi Potemkin falu. Erre rímel, ha a Bahartból kiveszek telket, kempinget, hajót, vitorlást, az aranytartalékot – halott ügy. Miközben odaadom neked, közösen üzemeltetjük, vígan elvagyunk. Behozzák a kamu vízitaxikat, amiknek kultúrkörére jellemző, hogy olyan engedélyeket állítanak ki – a minap láttam –, amikben a hajózást „ly”-nal írták. Ez megy most. De 40 milliós jachttal lesz vízitaxizás, ami kamu, de valakik legalább használhatják a jachtjaikat a Balatonon is. A most meghozott döntés értelmében, évente milliárdos bevételtől esik el az állam.

Ön szerint a gyakorlatban mit fog jelenteni ez a privatizálási döntés a Balatonnál?

Amennyiben a vitorláskikötőket jó kondíciókkal átveszik, az aranybánya, mivel olcsóbb az üzemeltetése. Ha nem került pénzbe a telek megvásárlása, csak bérelni kell 75 évre.

Mindez tehát a helyi önkormányzatokat illetné, ők esnek el a jelentős bevételtől. Mit tehetnek annak ellenére, hogy szinte egyöntetűen tiltakoztak a döntés ellen?

Állj! Állj! Részigazsága van – ne feledjük, hogy tavaly tőkeemeléssel többségi tulajdont szerzett az állam a Bahart-ban. Tegyük fel, hogy önnél van 49 százalék, Szalma Botondnál 51. Ön bizonyítékokkal alátámasztva állítja, hogy Szalma Botond egy gazember, kilopja a szemét, igen elvtársak, szavazzunk, Ön felemeli a 49-es tábláját, Szalma Botond az 51-es tábláját, jegyzőkönyvben rögzítjük, hogy Szalma Botond nem tolvaj gazember. Ez a válaszom.

Magyarul: az állam kizsebelte a balatoni önkormányzatokat, ráadásul közpénzből megtámogatva, a járványhelyzet és a központi elvonások tombolása közepette?

Hát nem is a kétkezi munkájából lesz milliárdos Orbán Viktor udvartartása. Minden tulajdonos olyan döntést hoz, amilyet akar. Ha az ország érdekét nézik, mondhatták volna nyugodtan, hogy minden önkormányzat megkapja a kikötőjét, üzemeltesse az állammal közösen, örüljön a bevételnek. Nem ez a döntés született.

Mi volt mindennek a hivatalos indoklása – ha ezt figyelemmel kísérte?

Az, hogy az önkormányzatok nem tőkeerősek. Az állam meg az. Az aranytojást tojó tyúkot pedig etetik és tojatják, a haszon meg valaki, de nem a magyar állam kezébe pottyan.

Ön miben látja annak a magyarázatát, hogy ez a gazdasági botrány nem kapott nagyobb országos visszhangot?

Mert ebben az országban semminek nincs visszhangja.

Pedig mind az érintett önkormányzatok, mind egy sor balatoni civilszervezet felemelte a szavát.

„Na és”?, – hogy Horn Gyulát idézzem.

Az is igaz.

A Mahart vezetőjeként is azt mondtam, hogy nekem nem gazdának, hanem jó gazdának kell lennem a nemzeti vagyont kezelve. A jó gazda hosszú távban gondolkozik s a hajózásban nincs rövid táv – szakmailag a legrövidebb tervezhető idő 15 év, a többi mellébeszélés. 137 éven át nem választási ciklusban gondolkoztak. Ezt az egészet szakmailag és közgazdaságilag (lásd Budapest-Belgrád vasút, vagy a Triesti kikötőfejlesztés) nem lehet eladni.

De a bevételt el lehet tenni.

Ugyanaz megy, mint a pontondíjakkal. Nem véletlenül hoztam fel. Már évek óta próbáltam megértetni a fővárossal, hogy a pontondíjakat szedje be Budapest, mert egyrészt többmilliárdos bevétel, másrészt mindenki szerette volna szedni, aki arra jár. Na ez most a Passnavénál van. S ki a Passnave tulajdonosa...? 51 százalékban a magyar állam, ami jó, de amire senki sem figyel oda? 49 százalékban a Hableány-katasztrófában érintettként kezelt Viking cég. Na most mit csinál a Viking cég? A 49 százalékos tulajdonával, amiből osztalékot vesz ki, együtt a magyar állammal és azt eladják nekem, hogy milyen fasza döntés volt a 49 eladása: a saját maga által befizetett pontondíj 49 százalékát azonnal visszakapja osztalék ágon és a konkurencia által befizetett pontondíj 49 százalékát is ugyanígy visszakapja. Ezt is valaki okosan intézte. Miről beszélgetünk?