Se füle, se farka Szijjártó szavainak
„A világ már megszokta, hogy a populisták nagyon könnyedén dobálóznak a fogalmakkal, az pedig igen szomorú, hogy sem Orbánt, sem az embereit már nem veszik komolyan, mert tudják, hogy az egész csak egy színjáték, egy hamisság” – reagált Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfői – első hallásra megdöbbentő – szavaira Balázs Péter, volt külügyminiszter, uniós biztos. Szijjártó szerint különféle intézkedésekkel „bevezetnék a szocializmust az Európai Unióban”.
„Az EU-ban is már úgy vannak Orbánékkal, mint az egyszeri tanítónéni a reménytelen, komisz, fékezhetetlen kölyökkel: lemondanak a megregulázásáról” – élt egy plasztikus hasonlattal a korábbi vezető külügyér, kifejtve, hogy a világ már hozzászokott a populizmus fogalom-dobálózásához – elég Donald Trump amerikai elnök Twitter üzeneteit megnézni. „De Magyarországon is ez megy immár kilenc éve: mindenkit elmondanak mindennek” – mutatott rá Balázs, megemlítve, hogy a „liberális” és a „szocialista” igazán szitokszónak számít Orbánék használatában.
A tagállami külügyminiszterek hétfői luxembourgi ülésének szünetében az MTI tudósítása szerint Szijjártó Péter úgy vélekedett, hogy a különböző „szocialista típusú gazdasági javaslatok”, például az adóharmonizációról és az adósság-közösségiesítésről szóló tervezetek elfogadása is akadályozná a versenyképesség erősödését. „Ezek bevezetnék a szocializmust az Európai Unióban, ezért ellenük vagyunk. Mi sokat éltünk szocialista diktatúrában, és nem kívánjuk azt vissza” – fogalmazott a miniszter. (Aki, jegyezzük meg csendben, a rendszerváltáskor mindösszesen 11 éves volt, tehát valóban mélyreható tapasztalatai lehetnek a diktatúráról, ha másutt nem, hát talán a Kisdobosban gyűjthette ezeket össze.)
„Ennek se füle, se farka” – szögezte le Balázs, kifejtve: aki érti a szavak valódi értelmét, az tisztában van azzal, hogy az adóharmonizáció az eurózóna működéséhez szükséges makrogazdasági feltétel, hiszen az övezet sokkal jobban tudna működni, ha a fiskális politikáikat is közelítenék egymáshoz a tagállamok, amelyek azokban féltékenyen őrködnek sajátjuk felett. Első lépésként legalább az adóalapokat hangolnák össze, de még az is nehézségekbe ütközik, mégpedig azért mert az adószintek különbségéből lehet őrizni a relatív versenyképességet. Akármilyen adó – jövedelemadó, társasági adó, a különféle különadók – révén lehet befolyásolni a befektetők döntéseit, azt, hogy egy beruházó hova menjen, stb. – mutatott rá. „De ezt nem kell rendszerre fogni, arról nem is szólva, hogy a szocializmusban éppen hogy nem adókkal operáltak, hanem központilag a közvetlen jövedelem-átcsoportosításokkal”.
„Orbánék ráadásul nem is akarnak beállni a közösbe, s végképp eszük ágába nincs csatlakozni az euróövezethez” -mutatott rá. Hozzáfűzte: „ már csak azért sem, mert a zónában elképzelhetően közelednek majd egy egyfajta közös rugalmas fiskális kötelezettségvállalási rendszerhez – Orbánék pedig inkább maguk akarják megoldani Magyarország dolgait”.
