Selyemzsinór helyett némi pénzt adnak Budapestnek 

Somfai Péter 2025. december 13. 14:00 2025. dec. 13. 14:00

A kormány abban bízik, hogy potom néhány milliárd árán a választáson megnyerheti Budapestet, így a saját híveinek azt mutatja, „megmentik” a várost, amikor a baloldali vezetés kudarcot vall. Ezzel magyarázta a Hírklikknek Tóth Szilárd János politológus, hogy a heti kormányülésen kiderült, a kormány kész még év vége előtt átutalni bizonyos, eddig visszatartott összegeket, a költségvetésben amúgy is szereplő támogatások előrehozott kifizetésével. Letettek tehát zsaroló „mentőajánlatukról”, és eldöntötték, hogy az év végéig kifizetnek a budapestieknek 12+8,8 milliárdot, amiből 8,8 milliárd az új trolik ára, amit a főváros előlegezett meg, 12 milliárd pedig a törvényben rögzített hozzájárulás a közösségi közlekedés költségeihez. Ezt hetek óta tartó nyilvános üzengetés előzte meg. Volt ebben a miniszterelnökhöz címzett levél, Semjén Zsolt által jegyzett „csődsegély-törvénytervezet”, a szakszervezetek sztrájk-fenyegetése. Szinte ezzel egyidőben, az ügyészség vádat emelt Karácsony Gergely ellen a gyülekezési jog megszegése miatt.

A mostani kifizetés csak egy ideiglenes tűzszünet egy kimerítő csata közepén, vagy egy újabb összecsapást megelőző erőgyűjtés?

Az, hogy Karácsony Gergelyt most már börtönnel is fenyegetik, nem éppen tárgyalási gesztus. Addig, amíg Fidesz-kormány van, és a főpolgármestert Karácsony Gergelynek hívják, aligha lesz béke a felek között. Ez egy nagyon mély politikai konfliktus, amelynek gyökerei egészen 2019-ig nyúlnak vissza. Azóta látjuk, hogy a kormány úgy von el pénzt a fővárostól, hogy az ne menjen csődbe, tehát képes legyen a legalapvetőbb közszolgáltatásokat – például a BKV-dolgozók, a köztisztaságiak bérét – kifizetni, ugyanakkor fejleszteni szinte semmit ne tudjon. A logika az, hogy a választó naponta azt lássa, Karácsonyék alkalmatlanok, a város nem fejlődik, az utak kátyusak, bezzeg Tarlós idején mennyit szépült a város. Ha teljesen megszorítanák a város nyakán a hurkot, az már a rendszer stabilitását veszélyeztetné. Ezt a „lassú kivéreztetést” láttuk a legutóbbi időkig.​ Ebbe a logikába illenek a kiemelt pénzelvonások, a szolidaritási hozzájárulás rendszere, amely nemcsak Budapestet, hanem – más-más mértékben, de – az ország nagyobb városait is napi pénzügyi gondok elé állítja. Ez a politikai adok-kapok szintet lépett a 2024-es önkormányzati választások után, amikor megváltozott a fővárosi közgyűlés összetétele. A baloldali pártok zsugorodtak, megjelent a frissen szerveződő Tisza Párt, ami nagyon bonyolult helyzetet teremtett.​

Magyar Péternek és a pártjának, az „új ellenségnek” is szerepe lehet ebben?

A Tisza jelenleg nem segíti a főváros ügyeinek előrehaladását, amikor fontos kérdésekben dönteni kellene, kivonulnak, nem szavaznak. A magatartásuk – nem vállalok felelősséget, de nem is állok be a baloldal mellé – önvédelem, mert mindenki tudja, hogy a kormány nagyon szeretné belehúzni őket a főpolgármesterrel való együttműködésbe, hiszen akkor a Karácsonynak tulajdonított kudarcok egyben a Tisza kudarcai is lennének. Az „alkalmatlanság” narratívát rájuk is rá lehetne húzni. A Tisza nem akar közösködni még érintőlegesen sem a baloldallal, mert azt mondja, hogy minden 2010 utáni „harmadikutas” kísérlet abba bukott bele, hogy MSZP-utódpárttal, vagy a DK-val koalíciózott. Látok e mögött egy másfajta számítást is: a magyar belpolitika sajátossága, hogy van egy úgynevezett „vándorló” választói réteg, amelyik nem akar sem a Fideszre, sem a valamelyik baloldali pártra szavazni, ezért korábban odacsapódott az LMP mögé, aztán a Momentumnál kötött ki, majd amikor azok beépültek a baloldali koalíciókba, átment a Kutyapárthoz, most pedig nagyrészt a Tiszához. A Tisza táborához persze nem csak ők tartoznak, az nagyon heterogén, vannak benne ex-jobboldaliak, ex-baloldaliak. Magyar Péter ebben a sokszínű közegben egyensúlyoz, hogy minél többeknek megfeleljen.​ Szerintem a tiszások azzal számolnak, hogy nagyobb volna a politikai „ára” annak, ha nyíltan koalícióra lépnének a baloldallal, mint annak, hogy időnként kerékkötőként viselkednek, nem vesznek részt a döntéshozatalban. A fővárosi baloldali-liberális szavazók egy része ezt rossz néven veszi, de nem annyira, hogy ne akarnának a Tiszára szavazni, és ez a stratégia nem idegeníti el a vidéki konzervatívabb bázist, ami talán fontosabb a budapestinél. 

Ami a budapestieknek szabadság, az a főpolgármesternek szabadságvesztés? Ez nem a békülés jele. 

A nyári Pride – vagy „büszkeség menete” – körüli konfliktus ráerősített az ellentétekre. A kormány hozott egy meglehetősen restriktív szabályozást, de sem Pécsett, sem Budapesten nem tartották be maradéktalanul. A Fidesz-választók egy része ezt a kormány gyengeségének látja, ezért elvárná, hogy legyen valamilyen látható represszió „a törvénysértőkkel” szemben. Ez az újabb konfliktus egyszerre szolgálja a Fidesz táborának „szórakoztatását”, lám, „a kormány rálép a baloldaliak torkára”, és a napirend uralását, hogy arról beszéljünk, amit a Fidesz akar, és ne arról, amit Magyar Péter vagy az ellenzék szorgalmazna. 

​A mostani gesztus, hogy hajlandó a kormány valamennyit fizetni a városnak, nem azt jelenti, hogy végre le akarnak ülni tárgyalni? Vagy inkább üres belpolitikai kommunikáció?

Ne legyenek illúzióink, a kormány abban bízik, hogy potom néhány milliárd árán Budapest áprilisban nyerhető lehet számukra. Inkább fenn akarják tartani a feszültséget, miközben a saját bázisnak azt mutatják, hogy „megmentik” a várost, amikor a baloldali vezetés kudarcot vall. A lassú kivéreztetés logikája szerint haladnak tovább, ezután is fokozatosan satuban tartják majd az önkormányzatot, a város valahogy össze tudja majd rakni a költségvetését, a fizetéseket ki tudja fizetni, ha kell, akár a kormány közvetítésével is, de fejlesztésre most sem marad majd forrás. 

​Közben ott vannak a be nem tartott ígéretek: az atlétikai vb-re ígért 50 milliárd, a budapesti egészségügy, amit csak részben fizettek ki, vagy a Lánchíd 6 milliárdos támogatása, amit máig nem. Meddig tudja egy város ezt lenyelni?

Elméletben a végtelenségig. A mostani kormányzati stratégia éppen erre épít: folyamatos bizonytalanságban tartani a fővárost, hogy ne lehessen stabilan tervezni, és mindkét oldal – a főváros és a kormány – egymásra mutogathasson. Ha következetesek, maradnak a jelenlegi taktikánál. A mostani pénzátutalás már önmagában kommunikációs győzelem lehet a Fidesznek, hiszen Karácsonyék kénytelenek úgy elfogadni a pénzt, hogy közben a kormány azt mondja, „mi oldottuk meg a problémát helyettük”. A főpolgármester hívei ezt nyilván másként fogják magyarázni, tapsolnak majd, hogy győztek, a kormány végre kifizeti, amivel tartozik. A kérdés az, melyik narratíva lesz erősebb a közvélemény szemében. Már elástak a Tisza közreműködésével egy újabb bombát: nem sikerült Karácsony mellé helyettest választani, ha nem, hát nem, majd a főispán visszaállítja a törvényességet. Már elmúlt a határidő, de a kormány még nem lépett. Tartalékolják az év kezdetére? Nem tudni, de az biztos, hogy minden ilyen lépés – akár pénzügyi, akár személyi döntés – újra alkalmas lehet arra, hogy a konfliktust napirenden tartsák, és a várost alárendelt, „megmentésre váró” szerepben tüntessék fel.