Semjén: Hé, Junijó, aggyad ide nekem a tijedé pénzet!
„Nekünk az a dolgunk, hogy kipréseljük Brüsszelből a pénzt, ami a magyar nemzet gazdagodását, és a fenntartható fejlődést szolgálja.” Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől származik ez az emelkedett gondolat. A kereszténydemokraták nagyágyúja, a svédországi rénszarvasvadászatok hőse a kommunális gépjárművek felépítményeinek gyártásával foglalkozó Seres Kft. felületkezelő üzemének átadásán mondta mindezt, Barcson. A Hírklikk megszerezte Semjén úr szavainak hiteles magyar fordítását.
Hé, Ejrópa, hallasz engem? Hozzád beszélek, te szarházi Junijó! Te tökelütődött baromarcú! Aggyad ide nekem a tijedé pénzt, aztán ne is látjalak. Úgy kellesz nekem, mint a hátam közepire egy ablakos tót!
Lerakod a pénzet az ajtóm elé, aztán már húzod is el a beled.
Tegyed le mind aszt a sok millijárdot. Tudol te fizetni Ejrópaji Junijó, ha akarsz. Csak néha nagyon lassú vagy, és körülményes. Én meg az ilyet ugye emberemlékezet óta nem csípem. Herótom van az ilyen hozzáállástól, ha érted, mire gondolok.
És amikor nekem herótom van, akkor mindég arra gondolok, hogy nem leszek gyarmat. Te asztat csak szeretnéd, ha én gyarmat lennék, de én azért se fogok az lenni. Leverem a szemüvegedet, és rája ugrok. Ha meg még ebbül se értesz, akkor hátrafelé nyilazok.
Tudom én jól, hogy mit gondolsz te rólam: hogy én egy nyereg alatt puhított hős vagyok. Lehet, hogy ez voltam valamikor, mások lakája, kiszolgálója! Aszt mondtam már, hogy készpénzben kell a lóvé? Címletekben, naná, majd címletek nélkül! Élire állítva, kamatokkal együtt. Tegyed le, aztán húzzál el, amíg jól van dolgod.
Háromig számolok, asztán, ha még mindig itt látlak, rád küldöm a Békemenetet. Majd ők megtanítanak tégedet kesztyűbe dumálni!
Na, asztat én nem kívánom senkinek! Óbégathatsz utána napestig. Látástul vakolásig. Feltöltheted a Jutubra, hogy a magyarok nyilasaitól mencs meg uram minket!
Mencsen meg tégedet a rosseb! Rám akarsz erőltetni mindenféle intelektujális furmányt, amivel nekem teli már az összes tököm. Hogy ne törűjjem az orrom az asztaltérítőbe.
És, ha úgy tartja kedvem?
Közöd?
Neked az a dolgod, hogy fizessé’, nekem meg az, hogy ne legyek gyarmat. Te angol, francia, német és még a tököm tuggya, milyen polgár, összességében Ejrópaji Junió! Lerakod szépen a pénzt, aztán reggelre száraggyá fel, mint a kétharmat.
Mert tudok én másképp is beszélni, van nekem másmilyen szavam is, ami nem ennyire diplomatás. Úgyhogy még egyszer, de most asztán tényleg utójjára elmondom: aggyad ide nekem a tijedé pénzet, aztán húzzál el amerre látsz! Egyik lábad itt, a másik meg kit érdekel.
