Síklaki István: a buta rezsim csak az elnyomáshoz ért, ám ez bumeránggá válhat
Ez a rezsim olyan helyzetbe kormányozta magát, hogy csak az egyre erőteljesebb elnyomásban és megfélemlítésben bízhat – véli Síklaki István. A szociálpszichológus a Hírklikknek elmondta, ha van egy olyan, viszonylag nehezen kezelhető társaság, mint az értelmes tanárok, és az értelmes fiatalemberek, akik együtt vannak, akkor velük szemben ennek a rezsimnek a megfélemlítésen kívül más eszköze nincs – tehát ehhez fog nyúlni. Hozzátette, lehet, hogy a pedagógusok tíz százaléka most otthagyja a szakmát, de a tiltakozás, maga a gesztus valamelyest segített a méltóság megőrzésében. Ez pedig létfontosságú.
– A PSZ és a PDSZ a miniszterelnöknek nyílt levelet írt, amelyben azt kéri, hogy mielőbb hívják össze a sztrájkbizottságot. Azt is kéri, hogy egy, az oktatás minden területéhez értő, és az elmúlt időszak kudarcaihoz nem köthető kormánybiztost nevezzen ki, akivel megkezdhető a szakmai párbeszéd az oktatás strukturális átalakításáról. Ön szerint lesz hatása a szakszervezet kérésének?
– Nem hiszem. Nem hiszem, azért, mert a Fidesz célcsoportjának a nagyobb részét ez nem igazán érinti meg. El sem jut igazán hozzájuk, mert láttuk, hogy a kormánymédia mellőzi, vagy negatívan állítja be. Nekem az a benyomásom, hogy különösen a vidéki területeken nem vezet olyan hatásra, ami arra késztetné Orbánt, hogy Pintér keze alól kivegye ezt a rendszert. Ami azt jelenti, hogy továbbra is a „szkanderozás” működik majd.
– Lehet, hogy épp ezért került Pintér keze alá…
– Azt soha nem lehet kiszámítani, hogy egy ilyen nagyon intenzív, és érzelemdús akció nem üt-e át valahol valami kis ingerküszöböt, és összekapcsolódik egyéb tevékenységgel. Akkor valami jelentősebb dologhoz is vezethet. Buta ez a rezsim, ez csak az elnyomáshoz és az erőszakhoz ért. Annyit tud – azt viszont pontosan tudja –, hogy le kell nyomni őket, aztán kész. Azt viszont nem lehet kiszámítani, hogy ez mikor válik bumeránggá. Ez a kockázata ennek a dolognak. Hogy ez most bumeránggá válik-e, azt nem lehet megmondani. Félek, hogy nem.
– Vagyis lehetséges, hogy inkább tovább folytatódik majd a „Bicskéig meghosszabbított” retorzió?
– Persze. Ez a rezsim olyan helyzetbe kormányozta magát, hogy csak az egyre erőteljesebb elnyomásban és megfélemlítésben bízhat. Ha van egy ilyen, viszonylag nehezen kezelhető társaság, mint az értelmes tanárok, és az értelmes fiatalemberek, akik együtt vannak, velük szemben ennek a rezsimnek a megfélemlítésen kívül más eszköze nincs. Tehát ehhez fog nyúlni.
– Egymásra rakódhatnak az elégedetlenséget kiváltó, különböző sérelmek, más ügyek is „hozzácsapódhatnak” az oktatás ügyéhez?
– Persze. Most éppen annak vagyunk a tanúi, hogy ezek rakódnak egymásra. Azt pedig, hogy mikor jön ki belőle valami, kijön-e egyáltalán, azt a jóisten tudja.
– Vagyis gyakorlatilag akkor is vesztettek a pedagógusok, amikor elkezdték a tiltakozást, és akkor is nyertek, amikor elkezdték azt. Még nem lehet megmondani, hogy mi lesz…
– Politikai pragmatizmus szempontjából nem lehet megmondani. Az egészen biztos, hogy csak nyerhetnek. Bármi, ami az emberek méltóságát próbálja megóvni, az csak nyereség lehet. Lehet, hogy most a pedagógusok tíz százaléka otthagyja a szakmát, és elmegy máshová – mint tette azt Palya Tamás, akit azért bocsátották el a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból, mert polgári engedetlenkedett –, de mégis maga ez a gesztus valamelyest segített a méltóság megőrzésében. Ez létfontosságú.
– És a diákoknak is…
– Az meg egy másik dolog, hogy egy ilyen hagyományosan érdekkonfliktusban levő két réteget, mint a pedagógusok meg a diákok, egy táborba terelt. Ez egy olyan tanulság, ami lappangva ugyan, de elképzelhető, hogy jó hatással lesz.
