Sokba kerül, ha a kormánynak nem kell a kedvező uniós hitel

Orbán Viktor miniszterelnök a parlament őszi ülésszakának nyitónapján elmondott beszédében  a többi között egy 16 milliárd euró, azaz 6.400 milliárd forint beruházásról értekezett, Paks2 építésének költségeit nem számítva. „Azzal együtt 28,5 milliárd euró, vagyis 11.400 milliárd forintnyi fejlesztésről beszélünk...A szükséges pénzügyi forrásokat az Európai Unió megígérte. Ha a brüsszeli bürokraták mégsem adják ide azt a pénzt, ami Magyarországnak jár, akkor más pénzügyi forrásokból szerezzük be a szükséges összeget. Az erről szóló tárgyalásokat az Európai Unióval és más nemzetközi partnereinkkel el is indítottuk” – mondta.

Kérdés persze, mire gondolt. Ki adhat hitelt Magyarországnak? Vajon Kína? Vagy Oroszország? Milyen áron? Esetleg ismét nemzetközi pénzügyi szervezetekhez (például a Nemzetközi Valutaalaphoz) fordulunk? Bod Péter Ákost faggattuk.

„Amikor nagy bejelentést tesznek, az embernek van egy olyan gyanúja, hogy nincsenek részletes számítások mögötte, hiszen éppen hogy az energiaügyekre vonatkozik a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz, azaz az RRF-csomag, aminek pont az a funkciója, hogy csökkentse energiafüggőséget és -igényt” – kezdte mondandóját egy kis kitérővel a korábbi jegybankelnök. Ezért kellene annak feltételeit teljesítve elindítani a fejlesztéseket, amúgy erről nemzeti tervet is le kellett adni az Európai Uniónak – mutatott rá. „A most bedobott számok nekem pusztán bedobott számok, nem világos, mi van mögöttük” – szögezte le. Aggasztónak mondta, ha újabb energiaforrásokra és nem -takarékosságra irányulnak a tervek, „bár ez csak rosszindulatú feltételezés, amit remélem, az élet megcáfol”. 

Arra is kitért, hogy ha vannak is komoly projektek, de a magyar kormány nem képes/nem tud/nem akar hozzáférni az uniós ingyen pénzekhez, illetve kedvezményes hitelhez, így pedig sajnálatos módon csak jóval drágább feltételek mellett lehet forráshoz jutni. Lehet ugyan hazai forrást is előteremteni, mégpedig adóemeléssel, de elsődlegesen otthon kellene kezdeni a gazdálkodást, „nem palotákat kell építeni, hanem napelemeket telepíteni”.

Ha nem elég a hazai, akkor kell külső forrásokhoz fordulni, amelyek közül a legdrágább – s nem túlságosan előnyös – a szállítói hitel. Az olyan országok pénzpiaci besorolása, mint amilyen Kína is – az oroszokat nem is érdemes említeni – nem csillagos ötös, így a tőlük származó források igen drágák – mutatott rá. „Az ilyen hitelek ugyan nagy előnyt jelentenek az Orbán-kormánynak, de nagy hátrányt Magyarország számára – szemben a többi még szóba jöhető forrással – IMF, Világbank, EBRD, EIB –, amelyek folyósításához komoly feltételeket szabnak” – húzta alá.

Ami a fejlesztési bankokat illeti: a Világbanknál még aktív a státuszunk, de a hitelfelvételhez az kell, hogy minden rendben legyen a Nemzetközi Valutaalappal fenntartott kapcsolatokban, hiszen két testvérintézményről beszélünk – emlékeztetett. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) szintén ad hitelt, ott is tagok vagyunk, miként az Európai Beruházás Bankban (EIB)  is, de ezek mind – értelemszerűen – megkövetelik a többi között a nyilvános pályáztatást és azt, hogy a legjobb ajánlat vigye el az adott projektet, „hangsúlyozottan nem az unokaöcs ajánlata, nem az asztal alatt visszaosztott ajánlat, hanem a legjobb publikus ajánlat”. 

„Az olvasó maga is eldöntheti, mi a nemzet érdeke, és beláthatja, hogy lehetnek olyan személyes érdekek, amik miatt a drágább, de lazább konstrukcióknak áll a zászló ma Magyarországon – hozzáteszem: rossz, aki rosszra gondol” – hangoztatta Bod Péter Ákos.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy minden újabb hitel – a normál finanszírozást is beleértve – drágább akkor, amikor lejárt kölcsön után kénytelen a hitelfelvevő azt megszerezni. Ha mondjuk lejár egy 100 millió dolláros kölcsön, és nem következő 100 milliót veszi fel a hitelfelvevő, hanem egy újabb 300 milliót, akár konkrét projektre is, akkor a 400 millió beszerzése a piacon drágább és nehezebb – mondott egy teoretikus példát. „Akár van hozzáférésünk, akár nincs, a pénz és a tőkepiaci finanszírozás drágul” – figyelmeztetett.

Ha akarnánk, fordulhatnánk-e esetleg az IMF-hez segítségért? Kaphatnánk-e ott hitelt? – kérdeztük. Bod Péter Ákos szerint nehéz jelentősebb kölcsönt kapni az Alaptól annak az uniós tagországnak, amelynek közben megoldatlan ügyei vannak a saját táborában, az Európai Unióban. Már csak azért is kemény, mert az IMF igazgatótanácsában ott ülnek az uniós tagállamok képviselői. „De hát ilyenre még nem volt példa, ne is legyen – mondom én” – utalt egy esetleges visszautasításra a korábbi jegybank-elnök. 

Ugyanakkor szerinte nem veszett fejsze nyele a kiegyezés az EU-val – legalábbis ez derül ki a szavaiból. „Az uniós intézmények ezt az összeget félretették, a cél az energiafüggetlenség, -hatékonyság, a zöld szempontok, ezek Brüsszel számára akkor is fontosak maradnak, ha a magyar kormány lehetetlenül viselkedik, ostobának nevezi az uniós politikusokat, bűnözőnek a döntéshozóit és drogosoknak a tisztviselőit” – szögezte le, rámutatva: van tehát egy strukturális hajlandóság az egyik, és egy rászorultsági kényszer a másik oldalon. Ennyi pénzt 2018-ban még le lehetett máshonnan szakítani, de 2022-23-ban már nem. Van tehát egy objektív megállapodási szükségszerűség, aminek az a feltétele, hogy a bírák függetlenek legyenek, a bűnüldöző hatóságok ténylegesen üldözzék a bűnt, aki pedig elkapja a bűnözőket, az szabja ki rájuk a megfelelő büntetést, „ami amúgy Magyarország érdeke is”. 

 „Előreszaladok: van egy olyan megoldás, ami elfogadható lehet” – közölte Bod Péter Ákos, aki a görög válságkezelést hozta fel példaként. Csináltak a görögök korábban, amit csináltak, mégis egy óriási összeget hozzájuk vágtak úgy, hogy visszamenőlegesen nem nagyon firtatták, hogyan jutott abba a helyzetbe az ország – magyarázta. Ugyanakkor onnan kezdve folyamatos volt a kontroll, minden egyes kiutalásnál jött a szigorú ellenőrzés. Merthogy ez az IMF működése, logikája: soha nem adja az egész odaítélt összeget, mindig csak részleteket folyósít.

Mindannak fényében, lát-e arra esélyt, hogy a kormány bármi áron is, de rákényszerül a kiegyezésre az Európai Unióval, hiszen tisztában kell azzal lennie, mennyire nehezen és drágán juthat csak egyébként más forrásokhoz? – kérdeztük. Bod Péter Ákos azt gondolja, hogy inkább lesz megállapodás. „Abból a hipotézisből indulok ki, hogy miután van szándék az egyik oldalon és erős igény a másikon, lesz megállapodás. Látok olyan technikát, amivel garantálni lehet, hogy innen kezdve, kontroll nélkül jelentős pénzek nem mennek el ostobaságokra, a lapos falu hetedik kilátójára”. A kérdés a következő hetekben persze eldől. „Ám ha nem lesz megállapodás, akkor az álmok a hatezer milliárdról csak álmok maradnak”.