Soós Adrianna: egyre több szakdolgozó hagyja el a pályát, ez súlyos helyzetek kialakulásához vezet

– A béremelési programok keretében az aktuális emelés után az egészségügyi szakdolgozók bére az év elejétől 21 százalékkal, az orvosoké pedig átlagosan 28,5 százalékkal emelkedett, ami 85 ezer szakdolgozót és több mint 18 ezer orvost érint. Ez a béremelés mit jelentett a szakdolgozók számára?

– 2018-ban született egy döntés, hogy az akkori bérekhez képest négy év alatt mintegy 72 százalékos béremelés történjen. Ennek ez volt az utolsó lépcsője, ami konkrétan 20-21 százalékos béremelést jelent. Ez körülbelül hasonló, mint a minimálbéremelés, vagy a szakmai bérminimum emelés. Én ezt nem tartom nagyon releváns béremelésnek ahhoz képest, hogy a szakdolgozók most átlagosan kétszer annyi beteget látnak el, mint két évvel ezelőtt. És már akkor is kevesen voltak.

– Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint az egészségügyi szakdolgozók átlagosan bruttó 500-700 ezer forintot keresnek. Mennyit keresnek valójában?

– Nem tudom, honnan tudják, mert keresetről akkor beszélünk majd, ha tudjuk, hogy mennyi a túlóra-, a műszakpótlék, egyebek. Mert a keresetben a bérhez képest ilyenek is vannak. Amiről beszélnek, az 200 ezerrel több, mint az alapbér.

– Tehát mennyit keresnek?

– Attól függ. Ha csak a rendszer szempontjából veszem figyelembe: 2020-ra a KSH közzétette, hogy a béren kívüli átlagos juttatás 15 ezer forint a különböző ágazatokban. Viszont van egy kör, jellemzően a fekvőbeteg-ellátás intézményeiben, ahol van ügyelet, éjszakai pótlék, és meglehetősen sok rendkívüli munkavégzés, mert olyan kevesen vannak, hogy másképpen nem lehet megoldani a betegek ellátását. Itt előfordulhat az, hogy valaki másfélszer annyit dolgozik, mint amennyi a törvényes munkaidő, sőt, ez nem is ritka. Akkor ő valóban kereshetett az alapbérére még 200 ezer forintot, mert dolgozott még 80 plusz órát, és a túlmunka, valamint az éjszakai pótlék „meglökte” a keresetét. Ám szó nincs arról, hogy ez lenne az átlag, csak bizonyos területeken fordulhat elő, ott, ahol nagyon kevés az ember, és kénytelenek túlmunkát is fizetni. Ezt nem mindenhol teszik meg, ezért teljesen ki van zárva, hogy az lenne a jellemző az egészségügyi szakdolgozókra, hogy átlagosan 500-700 ezer forintot keresnek. Ez csak egy kiemelt példa, amihez sokkal több munka kapcsolódik. A másik, ami zavarja a kollégáim jelentős részét, hogy korábban fele annyit kerestek, mint egy hasonló korú, vagy tapasztalattal rendelkező orvos, most meg a negyedét, harmadát keresik.

– Azt írta az EMMI, hogy 85 ezer szakdolgozót érint a béremelés. A 85 ezer szakdolgozó elegendő az egészségügyben a feladatok ellátásához?

– Biztosan nem, csakhogy ez nem mindenki. Ez most a szolgálati jogviszonyban álló szakdolgozókra vonatkozik, azokra, akik a kórházakban és a nagy rendelőintézetekben vannak. Ugyan igazították már az alapellátásban dolgozóknak is a bérét, de őszintén szólva, lehet itt 70 százalékról meg ötszörös szorzóról beszélni, de ezek a bérek még mindig átlagosak egy átlagon felüli munkához, átlagon felüli munkakörülményhez, egy folyamatos munkarendhez. Ezekhez pedig nem átlagos béreket kellene adni, hanem annál sokkal magasabbakat. De, hogy még ennyire se legyen jó, vannak olyan szakmai területek, ahol voltak plusz pótlékok. Jellemzően olyan területeken adták, ahol már végképp nem tudtak embert szerezni. Az egészségügyben a fekvőbeteg-ellátásban folyamatos munkarend van, sok a nő, és nekik elég nehéz a munkát a családdal összeegyeztetni, akkor jött a vírus, aztán a szolgálati jogviszony törvény, ami önmagában is sok egészségügyi dolgozóra nézve elég „horror” volt. Ez utóbbi kapcsán, egy csomó juttatást el is vontak, a korábbinál még inkább katonás fegyelmezés lett. Egy csomó olyan dolog volt benne, amit mi, munkavállalók, azért nem nagyon szoktunk szeretni.

– Mi ennek a következménye?

– Mennek el az emberek a szakmából, a többiekre pedig egyre nagyobb teher hárul, ugyanannyi szakdolgozónak egyre több beteget kell ellátnia. Ha az ember elmegy egy futószalag mellé, és kétszer annyi árut „hoz le” róla, akkor sokkal magasabb lesz a bére. Az egészségügyben meg több embert kell ellátni, mosdatni, fürdetni, gyógyszerezni, stb., a bérek meg alig nőnek.

– Az egészségügyben az orvosok és a szakdolgozók közötti növekvő bérkülönbségek miatt is nő a szakdolgozók hiánya?

– A hiány is, meg az elégedetlenség is nyilvánvalóan nő. Az egészségügyi dolgozók között nagyon sok a jól képzett szakdolgozó. A többségük érettségizett, és van még két-három szakvizsgája, a 20 százalékuk pedig diplomával rendelkezik. Például egy mentőautón lévő mentőtiszt általában főiskolát vagy egyetemet végzett. Egészségügyi dolgozó, mentőtiszt, nem orvos, de gyakorlatilag ugyanazt a munkát kell elvégeznie harmadannyi pénzért, ha pedig idősebb, akkor negyed annyiért, mint az orvosnak. Mert az orvosoknál az időben előre haladva, nagyon erősen nőnek a bérek. Ez azért nagyon komoly feszültséget szül a munkavállalók között. Olyan aránytalanság a világon sehol nincs, mint ami most nálunk az orvosi béremeléssel létrejött. És őszintén szólva, nem az orvos bére sok, hiszen, ha kihív az ember valamilyen karbantartói munkára egy vállalkozót, akkor az ő órabére nettóban magasabb, mint az orvos órabére bruttóban – még a felemelt bérek mellett is. A szakdolgozóknak pedig ennek is a harmada jut. Ilyen különbség sehol másutt nincs.

– Valójában a mai magyar egészségügy megfelelő működéséhez hány szakdolgozó kellene?

– Úgy körülbelül 25 százalék hiányzik, még akkor is, ha azt mondom, van valamennyi tartalék a széttagolt intézményrendszerben vagy a rossz szervezésben. Nemzetközi összehasonlításban nézve, nálunk 1000 lakosra jut 6,6 szakdolgozó, az átlag az 8,8, és van, ahol tízen fölüli. Érdekes módon, a halálozási arányok ezzel valahogy nagyon „összehangoltak”. Nyilván más tényezőktől is függ ez, de ahol több a szakápoló, ott több energia jut a megelőzésre, a műtét utáni rehabilitációra, egyáltalán arra, hogy a beteg hogyan gyógyul, mennyi támogatást kap az ápolásnál. Azért ezt legnagyobb részt nem az orvosok végzik, ők diagnosztizálnak, és vannak bizonyos beavatkozások, amiket ők csinálnak, de az összes többit azért nem. Ez pedig igen nagymértékben befolyásolja azt, hogy milyen gyógyulási esélyei vannak az embernek. Sok esetben nem feltétlenül azért csúsznak a műtétek, mert nincs orvos, hanem azért, mert nincs műtősnő meg műtőssegéd, akiknek ugyanolyan szerepük van abban, hogy egy stáb össze tudjon állni. Most ráadásul egy csomó szakdolgozói juttatás is bizonytalanná vált. Olyan, amit korábban megkaptak, minden évben engedélyezendő juttatássá vált. Senki nem tudja, hogy meg fogja-e kapni, vagy nem. Ugyan az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) azt mondja, hogy az esetek többségében oda fogják adni, de eddig azt a dolgozó kapta. Most meg a béremelés után megnézte a januári bérpapírt, várta a béremelést, ami ugyan megjött, de a másik juttatása meg hiányzott róla. Így az esetek egy részében előfordult, hogy a béremelés után kevesebb lett a bérük, mint volt. És nem tudja, hogy megkapja-e majd, vagy nem, mert a kórház sok esetben nem tájékoztatja róla a dolgozót, hogy majd később esetleg kifizetik, vagy sem. Ez nagy csalódást eredményezett, és nagyon reméljük, hogy majd pluszban megkapják. Csakhogy ez részben azon múlik, hogy a kórháznak milyen az anyagi helyzete. Márpedig én azt gondolom, hogy erre egy szakdolgozónak vagy orvosnak nem nagyon van ráhatása. Az ő anyagi juttatásukat nem lehetne ettől függővé tenni.

– A szakdolgozói bázis meddig tud csökkenni, meddig feszíthető ez a húr?

– A szakdolgozók többsége 45 év feletti. A „nők40” nyugdíjazási lehetőségével menekülnek a dolgozók, annyira kimerülnek. (Az orvosok egyébként tovább dolgoznak, mert bár számukra is strapás, de nem annyira kimerítő.) Ha ennek nem lehet gátat szabni, vagy nagyobb lépéseket tenni azért, hogy visszahozzák az embereket a pályára – amit sok képzett fiatal is itt hagyott – miközben a pályán maradtak úgy érzik, hogy nem becsülik meg őket, és egyre többet kell dolgozni, akkor nagyon súlyos helyzetek alakulhatnak és alakulnak ki. Meggyőződésem, hogy a magas halálozási számokban mindez benne van. Néha nem lehet például azt a terápiát folytatni, amihez több ember kellene, bár az hatásosabb, sokkal nagyobbak a túlélési esélyek. Ha nincs ember, akkor nem tudják alkalmazni. Mivel ez súlyosan hat az életkilátásainkra, én nagyon remélem, hogy ezt mindenki megérti, és sürgősen lépéseket tesz, hogy a munkát magasabb bérrel, az emberek visszacsábításával emberibbé tudjuk tenni.

– A fiatalok választják ezt pályájuknak?

– Ez is probléma. Épp most voltam egy középiskolai konzultáción, ahol végzős fiatalokkal beszélgettem. Tízből egy, ha gondolja, hogy jövőre kórházba megy dolgozni. Részben azért, mert a képzési rendszer is előnytelen irányba változott, részben pedig azért, mert azok a feltételek, hogy nagyon sok a munka, az anyagi elismerés kevés, nem csábítja őket. De a győri főiskolára, diplomás ápolónői szakra is csak 11-en jelentkeztek. Ugyanakkor a magasan képzett ápolók iránti igény erősen növekszik. Nagyon sok olyan település is van, ahol nincs orvos, vagy egy héten csak egyszer rendel. Ezeken a helyeken mindenhol a körzeti nővérek, a védőnők látják el az „egészségőr” szerepet. Fontos lenne, hogy jelentkezzenek ezekre a képzésekre a fiatalok.