Sötét idők jönnek – nem csak az egyetemeket privatizálja alapítványokba a kormány

Amennyiben nem sikerül megakadályozni, hogy az Orbán-kormány 2022 utánra készülve, szisztematikusan kiépítse az árnyékállamát a jelentős közintézmények önálló jogkörű alapítványokba apportírozásával, akkor bármilyen kormányváltás is következik, nem lesz mozgástere az utódkormánynak.

Két jellemző példán mutatnánk be, hogy milyen, eddig kellően fel nem mért veszély lappang a Fidesz-kormány fegyvertárában.

A teljesen értelmetlen óriásberuházásként indult és vállalhatatlan kierőszakolása miatt az Állat- és Növénykert addigi igazgatója, Persányi Miklós bukásával is járó Biodóm monstruma a szokásos hatalmas költségű állami, de kiemelt beruházásoknál megszokottan, csak növelte az eredeti költségeket s a Garancsi István vezette Market kivitelezésben termelte a háttérprofitot. Ez persze nem jelent meglepetést, mivel egy, a több tucat fővárosi közpénz-magánosítási tranzakcióból, ami tíz éve gyakorlatilag az egyetlen felmutatható kormányprojekt (akarta a fene).

Arra viszont nem volt felkészülve az Orbán-kormány, hogy a saját dugájába dőlt Borkai Zsolt viszketeg tesztoszteron-szintjének köszönhetően, bukják a fővárost és ezzel veszélybe kerülnek a napi milliárdokat termelő közpénzautomaták. Amint történt ez a Biodóm-Pannon Park esetében is, amit félkészen az új fővárosi vezetés nyakába akartak akasztani, csináljanak vele, amit akarnak – a befejezéshez szükséges cca. 17 milliárd deficitjével együtt –, amit az Orbán-lakáj Garancsi, mint ártatlan és kizárólag a piaci szabályok alapján eljáró vállalkozó feltehetően a szerződéseire hivatkozva be is vasaltathat a Fővárosi Önkormányzaton.  

Karácsonyék a kényszerhelyzetben nem tudtak más eszközzel élni, mint az elmúlt ősz folyamán feljelentést tenni a gyanúsnak tűnő túlárazások kivizsgálására, ami egy hosszan elhúzható csikicsuki játékká fásulhat, miközben a félkész gigaakváriumot valakinek be kell fejeznie. De így legalább a főváros, vagyis a köz tulajdona marad a siralmas szafari (rém)álom. Amint a napokban maga a főpolgármester be is jelentette, hogy a rendőrség megkezdte a nyomozást (értse belőle akinek amit kell), mivel „a Biodóm beruházás egy elég elfuserált beruházás, számos hibát elkövettek az elődeim ezzel kapcsolatosan/.../ azt gondolom, hogy itt nem volt minden rendben."

Az már több mint meglepőnek tűnő „ártatlan” kvaterka, amit Baán László, a Liget-projekt komornyikjaként tevékenykedő miniszteri biztos mintegy mellékesen nyilatkozott – szinte Karácsonnyal egy időben –, hogy „nem probléma, ha a tervezett 2023 helyett csak 2025–2026-ra finiselnek teljeskörűen...”. Miért is nem probléma? A mélygarázsok elkészítve, a tervezett megkezdett épületek félkészek, mire is kellene várni? Csak nem egy önkormányzati választásra? A kötbért pedig fizeti a kakaópénzéből? Baán eme ártatlannak tűnő, „hamar munka sose jó”-definitív kinyilatkozása több mint cinikusan vészjósló, ráadásul Baán nem szokott önálló véleményeket megfogalmazni. Riasztóan kiolvasható a sorai közül, hogy kivárják a következő választást, hátha visszarekvirálhatják az akadékoskodó Karácsonyéktól az eddig megszokott, gördülékeny közpénzjelleg eltűnésének bevált gyakorlatát.

Baán szavaiból pedig erre lehet következtetni, amire egyelőre nem kapta fel a fejét az egyetemi alapítványok, az SZFE körüli botrányokban süketülő közvélemény. Ennek brutális példája, hogy a Millenáris-Széllkapu Park beruházást úgy elfújta a szél, akár egy Hemingway-regény lapjait a lomtalanítás. Őszre ugyanis, amikor minden az immár – de fájdalmas is ezt kimondani – volt Színház- és Filmművészeti Egyetem viharairól szólt, a Millenáris II. betonba öntött parkfelújítási beruházás a végére ért. A projekt, amint a fenti példák is rendre ezen szisztéma szerint formálódtak, az eredetileg tervezett 8,5 milliárd helyett végül 19 milliárdnál állt meg – zárójelben tennénk hozzá, hogy a Széll Kálmán tér rekonstrukciója 5 milliárd volt...

S a fű-fa-virágok mellé egy dél-koreai rakétabázisra való beton is került, a kivitelezők messziről bűzlöttek Orbán és Tiborcz arcszeszétől s amint többszöri határidő- és végösszeg-módosítást követően, nagy nehezen elkészült és mindenki jóllakott és nem győzték ünnepelni magukat tavaly augusztusban, mit ad Isten, egy hónap sem telt el és az Országgyűlés megkérte a kormányt, hogy az állam nevében tegye meg a szükséges intézkedéseket a Millenáris Tudományos Kulturális Alapítvány közérdekű vagyonkezelő alapítvány formájában történő létrehozására.

Talán már kevesebben emlékeznek az első Orbán-kormány hasonló birodalmi öntömjénezésére, amikor 2002-re mertek nagyot álmodni és ország-világ csodájára kialakították az elhanyagolt és halódó gyártelepből a Millenáris Parkot. Legendás haletetői fizetésekről, az Álmok álmodói kiállítás körüli gazdasági visszaélésektől is rezgett a léc, de egyértelmű sikerpropagandát gyártott belőle a Fidesz-kormány.

Holott – s erre bizonyára még kevesebben emlékeznek – a pletykák szerint az egész beruházást csak pünkösdi királyságnak szánták és a háttérben kiforrt gazdasági tervek szerint, az egész területet lakóparki, de mindenképpen ingatlanhasznosításra, privatizálásra szánták. Akkor még Garancsit Simicskának hívták, aki a legkevésbé arról volt híres, hogy szívbajos lenne, ha az anyagi bázis megteremtéséről van szó.

S lám, alig telt el bő tíz év, Orbán bevégezte a hajdani mesterétől tökélyre fejlesztett és nem feledett szisztémát és 2020 szeptemberében létrehozta a köz 19 milliárd forintjából kitapsolt Millenáris-Széllkapu projektet a jövőben kezelő Millenáris Alapítványt. A frappáns fordulat magasztos céljai közt szerepel „a Millenáris Parkban a nemzeti és a nemzetközi együttműködést jelképező, Európa társadalmi, kulturális és életmódbeli értékein, a tudományos-technikai fejlesztésen és az információs társadalom eredményein alapuló, jövőt bemutató tudományos, kulturális és oktatási központ és innovatív, családbarát, interaktív közösségi tér megteremtésének és működési feltételeinek a biztosítása.”

E magasztos célok megvalósításához a Millenáris Alapítvány közvetlenül összefüggő gazdasági tevékenységet végez, amely keretében az alapító által rendelt, valamint a Millenáris Alapítványhoz csatlakozók és adományozók által juttatott vagyont kezeli, DE az alapítvány további vagyonának és költségvetési támogatásának biztosításáról a kormány gondoskodik. Még akkor is, ha az állami vagyonelemeket ingyenesen/.../, az indulótőke növelése érdekében alapítói vagyoni juttatásként a Millenáris Alapítvány tulajdonába kell adni.

Mindehhez jó egészséget és még 9,18 milliárd közpénzt kívánt a miniszterelnök.

Hogy ez a sors nem érte utol például a Vidámpark nélküli Biodómot, az mindössze porszem a gépezetben. Feltehetően ezt a sorsot szánják a Liget-projektnek is, bizonyára ezért ér rá oly nagyon Baán bánk s további olyan beruházásoknak, közintézményeknek, amik megfelelő bázisát jelenthetik egy vesztes választást követően, egy árnyékállam fenntartására. Ami most immár országos szinten zajlik, mind ezt bizonyítja. Ne legyenek kétségeink, hogy milyen gazdasági, fenntartói formában fog kikötni például a minden megállapodást felrúgó és irgalmatlan végösszegnél záruló atlétikai stadion körüli örvendezés – én legalább 200 milliárdra tippelek.

A mű (félig) kész, az alkotó egyelőre pihen. Hogy miként lehet ezt a harmadik világra jellemző törzsi-hatalmi berendezkedést és végrehajtását legalább rendszabályozni vagy kontrollálni, arról sajnos nem nagyon jelennek meg kidolgozott programok. Egy biztos: 2022-ben, ha kormányra kerül a jelenlegi ellenzék, az első mondata valami hasonló lesz Beke Kata klasszikusához: jézusmária, győztünk...