Sport: kézenfekvő a pénzmosás gyanúja

„Orbán Viktor már régen eszközként használja a sportot, különösen kedvenc sportját, a labdarúgást” – írja „Sport Orbanisztánban – Euró-milliárdok egy álomért” címmel közölt szokatlanul terjedelmes cikkében a konzervatív osztrák bulvárlap, a Kronen Zeitung.  „Miközben magyarok százezrei egyik napról a másikra elvesztették állásukat, és miközben nagyon súlyos betegeket küldtek haza a kórházakból, mert az Orbán-kormány 33 ezer ágyat üríttetett ki a járvány miatt, és miközben mindenki Orbán gazdasági segélycsomagjára várt, Magyarország soha egyetlen pillanatra sem tért el eddigi sportpolitikájától. Csak az eredmények váratnak magukra” – írta a szerző, aki arra is rámutat, hogy a sportból jól lehet élni, különösen Orbán oligarcháinak.

Magyarországon általában nagyon magasak az elvárások a sporttal szemben, és ezek Orbán Viktor kormányzása alatt tovább nőttek, mert gazdasági értelemben is mobilizálás folyik a nemzeti sikerek érdekében. Orbán az ország legnagyobb focidrukkere, harcos jelszavait jelentős részben a labdarúgás világából meríti, ahol jól érzi magát. Maga is labdarúgó volt – írta a szerző, aki ismertette Orbán Viktor sportpályafutását.

Orbán már első miniszterelnöksége idején sportminisztert nevezett ki. A sport világához fűződő jó kapcsolatai közmondásosak. 2010-ben, amikor újra hatalomra került, stadionépítési programot hirdetett meg, és azóta több mint egymilliárd eurót költött az ország stadionok rekonstrukciójára, de más sportok számára is kidolgozott támogatási programot a tekintélyelvű miniszterelnök. Sportcélokra immár négymilliárd eurót költenek – idézte a szerző az Mfor portált. Szabados Gábor sportközgazdász azt mondta a lapnak: „a kormány ebből nem gazdasági, hanem kizárólag társadalmi hasznot akar húzni”, közösségeket akar építeni nemzeti és regionális szinten, és ehhez nincs jobb eszköz, mint a sport. Az átlagos magyarra jutó költségek még jóval nagyobbak is lehettek volna, ha egy fiatal mozgalom meg nem akadályozza, hogy Budapest pályázzon a 2024-es olimpiára. Orbán egyik álma tehát nem valósult meg, de az összes többi igen – írta a cikk, és felsorolta a nagyobb nemzetközi sporteseményeket, valamint a felcsúti ház kertje melletti „ékszerdoboz-stadiont”, és a közönség szállítására tervezett kisvasutat.

A sportország azonban mindezen beruházások ellenére, nem tudott növekedést felmutatni a sikerekben, és a nézőszámok is tartósan csekélyek maradtak – írta a szerző, és ismertette a gyenge szereléseket, valamint az átlagos nézőszámokat.  Orbán a cikk szerint ugyan eredetileg a tömegsportot akarta támogatni, de a magyarok nem sportolnak többet, mint korábban: 53 százalékuk egyáltalán nem mozog. A legtöbb pénzt az egyébként is gazdag NB 1-be tömik, az utánpótlás csak kisebb összegeket kap. Kedvező, hogy ennek ellenére, van érdeklődés az utánpótlás-foci iránt, és a többi kiemelt sportágban is 20-30 százalékkal több gyerek kezd. Ma Magyarország a sportban a korlátlan lehetőségek hazája, kerül, amibe kerül.

Szabados sportközgazdász bírálta, hogy az állam befolyásolja a magyar sport marketingjét, például az állami tévé a magyar meccsek közvetítéséért 3,8 milliárd forintot fizet, ami a tulajdonképpeni értéknek legalább kétszerese, és a fő szponzor, a Szerencsejáték Zrt. a valós ellenszolgáltatáshoz képest százszoros árat fizet. Magyarország az a hely, ahol az NB 1. nem is játszó labdarúgói egész vagyont, havi 5-6 ezer eurónak megfelelő összeget keresnek, míg az orvosok és ápolók bére olyan alacsony, hogy seregestől hagyják el az országot.

De a sportból jól lehet élni, különösen Orbán oligarcháinak, akik mostanra már szinte minden klub vezető helyét betöltik – írta a szerző, sorolva a többi között Mészáros Lőrincet, Garancsi Istvánt, Kubatov Gábort. A rendszert közpénzből (értsd: adókból), valamint a tao egy részéből tartják fenn.

A szerző a támogatásokra is sorolt példákat, és megállapította: kézenfekvő a pénzmosás gyanúja, különösen mivel ezeknek a kluboknak egy részét az elmúlt évtizedekben a semmiből alapították, ennek ellenére, szélsőségesen sok bennük a drága idegenlégiós, és az infrastruktúráikat is folyamatosan fejlesztik: a befektetésekkel mindig ugyanabba az Orbánhoz közelálló néhány cégbe, amelyek az eredeti tervekhez képest, mindig néhány (tucat) milliárd forinttal drágábban építenek mindent. De a jelek szerint, az állam pénzpumpáját ilyen kicsiségekkel nem lehet akadályozni. Egészen kis falvak is kapnak ilyen támogatásokat, még akkor is, ha akad, aki rámutat, hogy van, ami fontosabb a sportnál, és visszaküldi a pénzt. Emellett a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek klubjai is jelentős támogatásban részesülnek. A koronavírus sem akadályozza a sportszponzorálást: az egyesületek még adókönnyítéseket is kapnak. Egy klub most például akkor is pályázhat infrastruktúra-rekonstrukcióra, ha nincs saját tőkéje, de még a járvány elleni küzdelem költségeihez való hozzájárulást is részben meg lehet úszni, ha ehelyett sportegyleteket támogatnak. A profi labdarúgók szervezete segélycsomagot állított össze a legszegényebb játékosoknak, amikor kiderült, hogy akadt klub, ahol a fizetéseket 20-50 százalékkal csökkentették.

„Miközben tehát magyarok százezrei egyik napról a másikra elvesztették állásukat, és miközben nagyon súlyos betegeket küldtek haza a kórházakból, mert az Orbán-kormány 33 ezer ágyat üríttetett ki a járvány miatt, és miközben mindenki Orbán gazdasági segélycsomagjára várt, Magyarország soha, egyetlen pillanatra sem tért el eddigi sportpolitikájától. Csak az eredmények váratnak magukra” – írta a szerző.