Sulyok Tamás titkai: miért nem mozdítható az államfő?

Az államfői szerep válsága és a jogállamiság paradoxona

A beszélgetés elején Csillag István élesen fogalmazott arról, milyen helyzetbe került a köztársasági elnöki intézmény a Nemzeti Együttműködés Rendszerének éveiben. Szerinte különösen visszás, hogy éppen a Fidesz hivatkozik alkotmányosságra és jogállamiságra egy olyan politikai közegben, ahol az alkotmányos intézmények függetlensége hosszú ideje megkérdőjelezett. Úgy vélte, a jelenlegi rendszerben a fékek és ellensúlyok intézményei elveszítették eredeti funkciójukat, vezetőik pedig nem szakmai kvalitásaik, hanem politikai lojalitásuk révén kerültek pozícióba.

Csillag különösen kritikus volt a jelenlegi köztársasági elnökkel kapcsolatban, akinek szerepét az alkotmányosság őreként értelmezte, mégis úgy látja, hogy az államfő mindeddig nem bizonyította függetlenségét. Érvelése szerint az elnöki tisztség egyik legfontosabb eleme éppen az lenne, hogy az államfő szükség esetén alkotmányossági kontrollt gyakoroljon, akár az Alkotmánybírósághoz fordulva, ha egy törvény szembemegy a jogrend szellemével vagy betűjével. „Valaki nem lehet kezdettől fogva részrehajló” – fogalmazott, hozzátéve, hogy szerinte a jelenlegi politikai viszonyok között egy új, közösen elfogadott demokratikus rend felépítéséhez bizonyos közjogi szereplők pozíciója egyszerűen tarthatatlanná válhat.

Szentpéteri Nagy Richard ugyanakkor árnyaltabb jogi megközelítést képviselt. Miközben egyetértett azzal, hogy a köztársasági elnök politikai és erkölcsi megítélése negatív, hangsúlyozta: a jog szempontjából jelenleg nincs egyértelmű alap az eltávolítására. Szerinte a politikai rendszer változása önmagában nem írhatja felül a hatályos közjogi kereteket. „E pillanatban a jog a köztársasági elnök oldalán van” – fogalmazott, emlékeztetve arra, hogy egy megfosztási eljárás súlyos és konkrét jogsértést feltételezne, amely szerinte jelen esetben nem áll fenn.

Rendszerváltás vagy kormányváltás? Új korszak küszöbén

A műsor egyik legerősebb állítása az volt, hogy Magyarország jelenleg valódi rendszerváltást él át. Szentpéteri Nagy Richard szerint az elmúlt politikai fordulat nem egyszerű kormánycsere, hanem történelmi jelentőségű változás, amely az 1989–90-es demokratikus átmenethez hasonlítható. Mint mondta, míg 2010-ben Orbán Viktor „fülkeforradalomként” hivatkozott saját győzelmére, valójában akkor nem történt rendszerváltás, mert a társadalom nem kívánta lecserélni az alkotmányos demokrácia kereteit, csupán új kormányt akart.

Most azonban szerinte más a helyzet: a választók a Nemzeti Együttműködés Rendszere helyett ismét alkotmányos demokráciát kívánnak. Ez pedig nemcsak politikai, hanem közjogi következményekkel is járhat. „A régi rendszer embereinek nincs helyük – legalábbis közfunkcióban nincs helyük” – fogalmazott, ugyanakkor hangsúlyozta: mindez nem jelentheti a jogállami normák figyelmen kívül hagyását.

A vita során többször előkerült a kérdés: mi számít fontosabbnak, a jog betűje vagy annak szelleme? Csillag István szerint az Orbán-rendszer egyik alapvető sajátossága éppen az volt, hogy formailag jogszerű eszközökkel épített ki hosszú távú politikai dominanciát. Felidézte Orbán Viktor egy korábbi mondatát, miszerint „20 évre megkötöm az utódaim kezét”, és úgy vélte: ez a gondolkodás önmagában ellentétes a demokratikus váltógazdaság logikájával.

A volt gazdasági miniszter találó különbségtétellel írta le a jelenlegi helyzetet: szerinte Magyarország „megszabadult” ugyan a korábbi rendszertől, de még nem „szabadult fel” teljesen. A két állapot között szerinte alapvető különbség van, mert míg az előbbi politikai esemény, az utóbbi már az intézményi következmények felszámolását és egy új demokratikus struktúra felépítését jelenti.

Mindig a Fidesz akaratából? A köztársasági elnökök politikai története

A beszélgetés egyik legérdekesebb része a magyar köztársasági elnökök politikai hátterének történeti áttekintése volt. Szentpéteri Nagy Richard provokatív állítással indított: szerinte a rendszerváltás óta valamennyi köztársasági elnök valamilyen módon a Fidesz akaratából kerülhetett pozícióba.

Érvelését egészen az 1989-es népszavazásig vezette vissza, amelynek egyik célja az volt, hogy megakadályozzák Pozsgay Imre közvetlen köztársasági elnökké választását. Mint emlékeztetett, a Fidesz ekkor még az SZDSZ oldalán állt, és maga is részt vett a négyigenes népszavazás kezdeményezésében. Göncz Árpád első ciklusát szintén a Fidesz támogatásával kezdhette meg, míg a későbbi elnökválasztások során a párt rendre meghatározó szereplő maradt.

A 2000-es évek elejétől ez a kapcsolat még egyértelműbbé vált. Mádl Ferenc, Sólyom László, majd 2010 után Schmitt Pál, Áder János, Novák Katalin és Sulyok Tamás mind a Fidesz politikai támogatásával kerültek hivatalba. Szentpéteri ugyanakkor figyelmeztetett: a jelenlegi köztársasági elnök megítélése nem választható el attól a rendszertől, amelyben működött, mégsem tartja őt a legrosszabbnak elődei között. Sőt, úgy fogalmazott: a Nemzeti Együttműködés Rendszerében számos, erkölcsileg sokkal problematikusabb szereplő működött.

Mindez azonban szerinte nem változtat azon, hogy az államfői intézmény legitimitása mára komoly kihívásokkal néz szembe. A közönség szerinte jóval erősebb erkölcsi érzékkel közelít a köztársasági elnök szerepéhez, mint a politikai elemzők egy része, akik gyakran nem érzékelik a társadalmi elvárások mélységét. A kérdés ezért nem csupán az, hogy jogilag eltávolítható-e egy államfő, hanem az is, milyen erkölcsi és politikai feltételei vannak annak, hogy a köztársasági elnök újra valódi közbizalmat élvezzen Magyarországon.